Rendkívüli változás jöhet a magyar nyugdíjrendszerben: nagyon pórul járhat, aki most sokat keres?

A változásnak két oldala van. A plafon eltörlése az állam számára azonnal több járulékbevételt jelentett, ugyanakkor a magasabb keresetűeknél egyre nagyobb nyugdíjvárományokat is létrehozott. Farkas András nyugdíjszakértő szerint ezért érdemes lenne megvizsgálni, hogy a fenntarthatóság érdekében vissza lehet-e vezetni valamilyen formában a járulékfizetési felső határt.

Magyarországon 1992. március 1-jétől 2012. december 31-ig működött a nyugdíjjárulék-fizetési felső határ. Ennek lényege az volt, hogy egy meghatározott jövedelmi szint felett a munkavállalónak már nem kellett további nyugdíjjárulékot fizetnie. Ez egyben a későbbi nyugdíj összegét is korlátozta. A nyugdíj kiszámításakor ugyanis csak azt a keresetrészt lehetett figyelembe venni, amely után ténylegesen megfizették a nyugdíjjárulékot.

A szabály működését jól mutatja a 2000-es év. Ekkor a napi járulékfizetési felső határ 5520 forint, az éves plafon pedig 2 020 320 forint volt.

Ha valaki 2000-ben összesen 3 millió forintot keresett, a nyugdíjjárulékot legfeljebb 2 020 320 forint után kellett megfizetnie. A fennmaradó 979 680 forint után már nem kellett nyugdíjjárulékot fizetni, ez a jövedelemrész viszont a későbbi nyugdíj kiszámításakor sem számított bele. A munkáltató helyzete más volt. Neki a teljes 3 millió forintos jövedelem után meg kellett fizetnie a munkáltatói közterheket.

2013-ban eltűnt a plafon

A járulékplafont 2013. január 1-jén megszüntették. Ettől kezdve a teljes, járulékalapot képező kereset után meg kell fizetni a nyugdíjjárulékot. Ez jelentős változást hozott a nyugdíjrendszerben.

• Egyrészt a magas keresetűek után is a teljes jövedelem alapján érkezik járulék a nyugdíjkasszába. Ez évente tízmilliárdos nagyságrendű többletbevételt jelenthet.
• Másrészt viszont a magas jövedelmek teljes egészében megjelennek a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresetek között. Emiatt a magas keresetű munkavállalók nyugdíjvárománya is folyamatosan nő.

Ez hosszabb távon komoly kérdéseket vet fel a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságával kapcsolatban.

Mi történne, ha visszahoznák a járulékplafont?

A járulékplafon újbóli bevezetése elsősorban a magas keresetűeket érintené. A szabály lényege az lenne, hogy egy meghatározott éves jövedelem felett már nem kellene további nyugdíjjárulékot fizetni. Ennek természetesen a későbbi nyugdíj összegére is hatása lenne. A plafon feletti jövedelemrész ugyanis nem vagy csak korlátozottan jelenne meg a nyugdíj alapjául szolgáló keresetben.

EZ IS ÉRDEKELHET

Váratlan nyugdíjkorhatár-csökkentés jöhet Magyarországon? Ez mindent átírna, százezernyi idős magyarnak lenne megváltás

A társadalom öregedése egyre nagyobb nyomást helyez a nyugdíjrendszerekre.

A rendszer tehát egyszerre csökkentené a magas keresetűek után befolyó járulékokat és mérsékelné az általuk megszerezhető jövőbeli nyugdíjjogosultságot. Farkas András szerint éppen ezért érdemes lenne megvizsgálni a járulékplafon visszavezetésének lehetőségét a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatósága érdekében. A kérdés azért is fontos, mert a jelenlegi rendszerben nincs olyan felső korlát, amely a nyugdíjjogosultság megszerzését a nagyon magas kereseteknél korlátozná.

Nem mindegy, hogyan számolnák újra a régi éveket

A járulékplafon visszavezetése ugyanakkor nem jelentené azt, hogy a korábbi éveket automatikusan újra kellene számolni. A korábbi, plafonos időszakokban ugyanis a nyugdíj szempontjából eleve csak a járulékkal érintett keresetrész számított. A nyugdíjszámítás során ezért különösen fontos a korábbi évekre vonatkozó szabályok pontos alkalmazása.

A 2000-es példánál maradva a járulékalapot képező napok számát és az adott évben érvényes napi járulékfizetési felső határt kellett figyelembe venni. A napi korlát 5520 forint volt, az éves plafon pedig 2 020 320 forint.

A számításnál azokat a napokat is figyelembe kellett venni, amelyekre nem járt járulékalapot képező kereset, például bizonyos táppénzes vagy fizetés nélküli időszakokat. Ezekkel az időszakokkal a plafont arányosan csökkenteni kellett.

A szabályozás azt is előírta, hogy a járulékfizetési felső határt bizonyos esetekben jogviszonyonként kellett figyelembe venni. Ez különösen akkor lehetett fontos, ha valaki év közben munkahelyet váltott vagy több jogviszonyból szerzett jövedelmet.

Miért lehet újra fontos a kérdés?

A járulékplafon eltörlése óta a magas keresetűek a teljes járulékalapot képező jövedelmük után fizetnek nyugdíjjárulékot. Ez rövid távon kedvező a nyugdíjkassza bevételei szempontjából, hosszabb távon azonban egyre magasabb nyugdíjakat is eredményezhet. A probléma az, hogy a nyugdíjrendszerben a járulékfizetés és a későbbi nyugdíjjogosultság összekapcsolódik. Ha valaki évtizedeken keresztül kiemelkedően magas jövedelem után fizet járulékot, abból magasabb nyugdíjváromány is keletkezik.

Farkas András szerint ezért a rendszer hosszú távú fenntarthatósága miatt érdemes lenne újra megvizsgálni, szükség van-e valamilyen felső korlátra. A járulékplafon visszahozatala azonban komoly döntés lenne. A magas keresetűek számára alacsonyabb jövőbeli nyugdíjjogosultságot jelentene, miközben az államnak is kevesebb járulékbevétellel kellene számolnia. A változás ezért csak akkor javíthatná érdemben a rendszer fenntarthatóságát, ha a kieső bevételeket és az alacsonyabb nyugdíjvárományok hatását együtt kezelnék.

Farkas András szerint a vita tehát nem egyszerűen arról szól, hogy kell-e plafon vagy sem. Az alapvető kérdés az, hogy hosszú távon milyen kapcsolat legyen a befizetett járulékok és a megszerezhető nyugdíj között.