Ezekben az országokban éri meg igazán nyugdíjba menni 2026-ban: a korábbi fizetés 80 százaléka is megmaradhat

A nyugdíjba vonulás sokak számára jelentős jövedelemcsökkenéssel jár, annak mértéke azonban országonként rendkívül eltérő lehet. Miközben egyes államokban a nyugdíjrendszer a korábbi kereset több mint háromnegyedét képes pótolni, máshol még az ötödét sem. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) mutatói alapján számolt nyugdíj-pótlási arány azt mutatja meg, hogy a nyugdíjellátás várhatóan a nyugdíjazás előtti jövedelem mekkora hányadát helyettesíti. Ez bruttó értékekkel számol, vagyis az adók és járulékok levonása előtti keresetet és a nyugdíjat veti össze.

A Visual Capitalist által vizualizált becslések egy átlagkeresetű, 2024-ben 22 évesen munkába álló személy várható helyzetét modellezik az OECD-országokban. A számítás a kötelező állami és magánnyugdíjakat is figyelembe veszi, az önkéntes magánnyugdíj-megtakarításokat azonban nem. Vagyis az adatok nem a jelenlegi nyugdíjasok tényleges ellátását mutatják, hanem azt becsülik meg, hogy a most pályakezdő generáció milyen pótlási arányra számíthat a jelenlegi szabályok alapján a különböző tagállamokban.

Dél-Európa vezeti a rangsort

A lista élén leginkább dél-európai országokat találunk. Spanyolországban 80,4, Görögországban 79,6 százalékos a várható bruttó nyugdíj-pótlási arány, de Portugália és Olaszország is bekerült az első tízbe. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszer fennmaradása mellett egy átlagkereső spanyol munkavállaló nyugdíja a korábbi bruttó keresetének mintegy négyötödét pótolhatja.

Az adatokból az is jól látszik, hogy egy ország gazdasági fejlettsége önmagában nem határozza meg, mekkora jövedelmet biztosít a nyugdíjrendszer. Mexikóban és Törökországban például közel 70 százalékos a várható pótlási arány, miközben Németországban mindössze 42,1 százalék. Az Egyesült Államok 39,7 százalékkal a vizsgált 38 ország között a 29. helyen áll, Kanadában pedig még alacsonyabb, 37,1 százalékos értékkel számol az OECD.

Magyarország a mezőny középső részében található: a várható bruttó nyugdíj-pótlási arány kevesebb mint 52 százalék. Ez azt jelenti, hogy a modellben szereplő átlagkereső esetében a nyugdíj nagyjából a korábbi bruttó jövedelem felét helyettesítheti. A rangsor másik végén Litvánia áll, ahol mindössze 17,4 százalékos pótlási arányt becsülnek. Dél-Korea és Japán szintén az alacsonyabb értéket mutató országok közé tartozik: előbbiben 33,4, utóbbiban 36,5 százalékos a mutató.

Az időskori szegénységgel is összefügghet

Az alacsony nyugdíj-pótlási arány nem jelenti automatikusan azt, hogy egy országban magas az időskori szegénység, több államban azonban a két jelenség egyszerre van jelen. Litvániában például a 65 éves és idősebb lakosság több mint ötöde él relatív jövedelmi szegénységben. Észtországban és Lettországban ez az arány már a 30 százalékot is meghaladja, miközben az OECD átlaga 14,8 százalék. Az Egyesült Államokban ugyancsak viszonylag magas, 22,9 százalékos az időskori szegénységi ráta.

A másik véglet Hollandia, ahol a magas, 74,7 százalékos nyugdíj-pótlási arány mindössze 4,6 százalékos időskori szegénységi rátával párosul, így ideális hely az idősek számára. Dániában, Finnországban és Norvégiában szintén 5 százalék vagy annál alacsonyabb az idősek relatív jövedelmi szegénységének aránya.

A két mutató összevetése azonban továbbra is csak részleges képet ad az idősek anyagi biztonságáról. A nyugdíj-pótlási ráta elsősorban azt mutatja meg, hogy mekkora jövedelemcsökkenés következhet be a munkából a nyugdíjba történő átmenetkor, miközben az időskori életszínvonalat a megélhetési költségek, az adózás, az egyéb megtakarítások és jövedelmek, valamint a szociális ellátórendszer is jelentősen befolyásolja.

Magyarországon változás jöhet a következő években

A 2024-es adatok alapján Magyarország a nemzetközi rangsor középmezőnyében helyezkedik el, az OECD számításai szerint egy átlagkeresetű munkavállaló esetében a várható bruttó nyugdíj-pótlási arány kevesebb mint 52 százalék. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi szabályok alapján egy most munkába álló átlagkereső nyugdíja a nyugdíjazás előtti bruttó keresetének nagyjából felét pótolhatja.

Magyarországon ráadásul nemcsak az jelent kihívást, hogy a nyugdíj a korábbi keresetnek csak egy részét képes pótolni, hanem az is, hogy az idősebbek jövedelme fokozatosan leszakadhat az aktív keresőkétől. Egy korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy Farkas András nyugdíjszakértő szerint ma hazánkban minden harmadik nyugdíjas a mintegy 180 ezer forintos szegénységi küszöbnél kevesebb ellátást kap, minden hatodik pedig a körülbelül 140 ezer forintos mélyszegénységi küszöb alatt él.

EZ IS ÉRDEKELHET

Kiderült a magyar nyugdíjrendszer sötét titka: rengeteg pénzt bukhat, aki rossz évben vonul vissza

A minimálnyugdíj emelése önmagában nem oldja meg a problémát a szakértő szerint: sok nyugdíjas egyre jobban leszakadhat.

Magyar Péter nemrég ugyan bejelentette, hogy a TISZA-kormány tervei szerint 2027. január 1-jétől 120 ezer forintra emelik az öregségi nyugdíj legkisebb összegét, ez pedig mintegy 127 ezer embernek jelenthet segítséget, a kormány lépése azonban a szakértő szerint önmagában nem oldja meg a problémát.

A leszakadás egyik fő oka ugyanis, hogy miközben az újonnan megállapított nyugdíjak a valorizáció révén követik a korábbi béremelkedést, a már megállapított ellátásokat alapvetően az inflációhoz igazítják. Emiatt a régebb óta nyugdíjban lévők ellátása egyre inkább lemaradhat az aktívak keresetétől és az újonnan megállapított nyugdíjaktól. Farkas András ezért olyan emelési rendszert tartana indokoltnak, amely az infláció mellett a reálbérek növekedését is figyelembe veszi. Számítása szerint ilyen rendszerben a 2026-os 3,6 százalék helyett 6,35 százalékos nyugdíjemelésre lett volna szükség.