2 millió magyar áll anyagilag a szakadék szélén: bármikor megtörhetnek

Az Európai Unió lakosságának 21,7 százalékát, azaz több mint 109 millió embert veszélyeztetett potenciálisan az elszegényedés vagy a társadalmi kirekesztettség 2018-ban - derült ki az Eurostat frissen publikált jelentéséből. De mit is jelent ez pontosan? Azok az emberek kerültek ebbe a kalapba, akikre a következő három állítás közül legalább egy igaz volt:

• jövedelmi szegénységben élnek;
• súlyosan nélkülöznek anyagilag;
• alacsony munkaintenzitású háztartásban élnek, azaz olyan családban, ahol nagyon kevesen dolgoznak.

A jelentésből az is kiderült, hogy a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés lehetőségének 2012-ben voltak a legtöbben kitéve az EU-ban. A 2012-ben tapasztalható állapot egyébként tetőpontnak is minősült, 2009 óta ugyanis 3 év leforgása alatt majd 25 százalékkal nőtt az anyagi depriváltság által veszélyeztettek aránya, ami akkor 123,8 európai állampolgárt jelentett. A csúcs óta azonban javuló statisztikai évek következtek, amik mostanáig kitartottak, a legrosszabb évhez képest mára, 2018-ra ugyanis 21,7 százalékkal csökkent a szegénység által veszélyeztettek aránya.

2 millió magyar a szakadék szélén

2018-ban 7 olyan EU-s ország volt, ahol a lakosság több mint a negyedét veszélyeztette vagy a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség ezek sorrendben: Bulgária, Románia, Görögország, Lettország, Litvánia Olaszország és Spanyolország voltak. Az első három országban a fenyegetés ráadásul több mint a lakosság 30 százalékát érintette, ezekben az országokban tehát minden 3. embernek van potenciálisan félnivalója a szegénységtől vagy a társadalmi kirekesztettségtől. 

Ahogy az a listán is látszik Magyarország - éppenhogy - az EU-átlag alatti értékkel végzett, ami ha a többi országgal hasonlítjuk össze abszolút a középmezőnyt jelenti. Ennél tehát lényegesen vannak rosszabb eredménnyel végző EU tagállamok, de ez önmagában nem ad okot nagy örömre. Ha ugyanis utánaszámolunk, kiderül hogy hazánkban így is

Ez pedig óriási szám egy ekkora országban, amiben mi élünk. Lényegében olyan, mintha Budapest szinte teljes lakosságának minden nap meg kellene küzdenie azért, hogy egyik napról a másikra ne csússzon bele a statisztikai értelembe vett szegénységi halmazba. Ezek az emberek tehát koránt sem élnek jól, valamennyijükre igaz az, hogy vagy jövedelmi szegénységtől szenvednek, már most is jelentősen nélkülöznek anyagilag vagy olyan háztartásban élnek, ahol a keresőképes korúak jelentős része nem dolgozik. 

Öröm az ürömben, hogy az utóbbi években, az európai számokkal párhuzamosan hazánkban is folyamatosan és jelentősen csökkent az anyagi depriváltságnak potenciális kitettek aránya. Magyarországon a tetőzés egyébként 2013-ban volt, akkor a lakosság 34,8 százalékát fenyegette az elszegényedés vagy a társadalmi kirekesztettség. Ez egyébként akkor az Európai Unió ötödik legrosszabb arányszáma volt, azóta 15 százalékot javult a helyzet 5 év leforgása alatt.