Pokoli környezetben, éhbérért robotolnak a magyar varrónők

A felsőruházati ipar töppedő ipar, egyre kevesebb a gyár, azok is leginkább exportra termelnek. Lemaradó a szektor, nincsenek célzott támogatások az iparban, nincs innováció.

Legalábbis a Tudatos Vásárlók Egyesülete 2016. februárja és októbere között készített kutatása szerint. A vizsgálat során 238 felsőruházati gyártással foglalkozó üzemet azonosítottak, vegyes képet mutat a szektor. A gyártók nagy része kisvállalat, 9-10 alkalmazottal. Három nagyobb, több száz főt foglalkoztató gyárat kerestek fel, részben az ott tapasztaltak, valamint 30, varrodában dolgozó, a vezetők tudta nélkül nyilatkozó munkavállalókkal készült interjú alapján készült a vizsgálat.

Az iparral kapcsolatban Gulyás Emese megjegyezte, jelentős a munkaerőhiány a területen. Egyre kevesebben tudnak varrni és aki tud is, az sem szívesen vállalja el ezt a munkát ilyen alacsony bérért. 70 és 110 nettó körül mozog a varrónők bére tapasztalatuk szerint. A felső határt leginkább túlórával tudják elérni a munkavállalók. Némi plusz pénzt remélhetnek akkor is, ha keveset hiányoznak a munkahelyükről.

Többen megerősítették, hogy létezik egy jelenléti bónusz - ha valaki például kihagyja a fia ballagását, azt a cég anyagilag honorálja. Erőltetett túlrával egyébként sehol sem találkoztak, aki több pénzt szeretne, az önként vállalja, hogy annyival többet dolgozik. S miközben a nyugdíjasok mennek, és nincs utánpótlás, még a közmunka is elszívja a munkásokat - mondta Gulyás Emese, a Tudatos Vásárlók Egyesületének munkatársa a sajtótájékoztatón.

A munkakörülmények tekintetében a legsúlyosabb problémát a meleg okozta. A Tudatos Vásárlók által felkeresett gyár dolgozói elmondták, rendszeresen 35-40 fok körüli hőmáérsékletben dolgoznak, a nyári hónapokban is. Nagy probléma  az is, hogy nincs jelentős érdekképviseletük sem a varrodákban dolgozóknak. A megkérdezett varrónők egyébként sem látják a szakszervezet értelmét, nem is tudják, milyen lehet az igazi érdekképviselet.

Októberben a Pénzcentrum is beszámolt róla, a ruhagyártás területén óriási a munkaerőhiány: sorra mennek nyugdíjba a szakképzett varrónők, a fiatalok számára pedig egyáltalán nem vonzó ez a szakma. A cégek gyakran több megkeresést kapnak, mint amennyit el tudnak vállalni, ennek is az egyik fő oka, hogy nincs, aki megvarrja a ruhákat. A termelés több mint háromnegyedét exportálják, és a sikeres cégek zöme bérmunkát végez külföldi megrendelők számára. 

A megbízók nem ritkán nagy divatcégek és luxus márkák, akik a magas minőségű, de olcsó munka miatt voksolnak a magyar gyártók mellett. A nyomott árak a dolgozók bérét is alacsonyan tartják. Ez egy erős "sakk-helyzetet" okoz a szektorban.

Nem csak nálunk rossz a helyzet

A legtöbb kelet-közép-európai gyárban robotoknak tekintik a munkavállalókat. Romániában vagy Albániában például egyes üzemekben a minimálbért sem kapják meg a kiszolgáltatott alkalmazottak. Sokan annyira keveset keresnek, hogy a varroda mellett mellékállást kell vállalniuk, vagy mezőgazdasági tevékenységet kell folytatniuk a megélhetésükért.

“Ezekben az országokban hatalmas a szakadék a megélhetéshez szükséges bér és a minimálbér között, a rés sok esetben nagyobb, mint az ázsiai országokban" - mondta Dr. Bettina Musiolek, a Business & Human Rights nevű szervezet munkatársa. Tapasztalata szerint a dolgozók kiszolgáltatottak: az alacsony bérek ellenére is ragaszkodnak a munkájukhoz, mert a családjaik számára a munkájuk jelenti az egyetlen állandó bevételt.

"Nem gondoltam, hogy ez Európában előfordulhat, azt hittem, csak Ázsiában működik így az ipar" - jegyezte meg a sajtótájékoztatón Ashim Roy, egy indiai szakszervezet vezetője. Véleménye szerint a megélhetési bér és minimálbér közti különbséget csak a munkavállalók tárgyalóerejével lehetne csökkenteni. Erős szakszervezetekre, érdekképviseletre volna szükség. Ezzel Dr. Bettina Musiolek is egyetért, aki úgy fogalmazott, nem azért ennyire alacsonyak a bérek, mert a gyárak ne tudnának több pénzt fizetni. Musiolek kormányzati beavatkozást sürget, szerinte támogatásokra lenne szükség.