5 millió magyar zuhanna mélyszegénységbe szociális juttatások nélkül

A szegény háztartások jövedelmének jelentős részét az úgynevezett társadalmi juttatások teszik ki, amelyek bizonyos helyzetek bekövetkezésekor (pl. időskor, betegség, családban élő ellátandó gyermekek és egyéb gondozásra szoruló személyek, munkanélküliség, fogyatékosság stb.) csökkentik az érintett háztartások, illetve személyek terheit. Ezeknek a juttatásoknak a jelentős része közvetlenül a háztartásoknak nyújtott pénzbeni vagy természetbeni transzferjövedelem.

A KSH legfrissebb kiadványában azt vizsgálta, hogy miként változna a társadalmon belül a szegénységi arány az állam által biztosított transzferek nélkül. Mivel a nyugdíjak finanszírozása egyes országokban adófizetői pénzből is történik, ezért azok transzferek közötti szerepeltetése részben indokolt.

Mi lenne, ha nem volna gyes és nyugdíj?

A KSH nyugdíjjal és a nyugdíj figyelembevétele nélkül is megnézte, hogy miként változna a szegénység Magyarországon, ha megvonnák a transzfereket. Ezek szerint, ha csak nyugdíj és munkajövedelem lenne, a szegények aránya két és félszerese lenne a jövedelmek újraelosztását biztosító transzferek figyelembe vételével számított aránynak.

Ha azonban a nyugdíjakat is kivesszük a transzferek közül, és semmiféle szociális transzferjövedelem (pl. gyes, gyed, gyet, táppénz, nyugdíj, családi pótlék, segélyek stb.) sem lenne, akkor már a szegénységi arány 4,3-szerese lenne a juttatások figyelembe vételével kiszámított mutatónak.

A juttatások, elsősorban a nyugdíj megvonása, viszont az egyes korcsoportokat már jelentősen eltérően érintené: a 65 év alatti két korcsoportnál a szegények aránya 2,6, illetve 3,7-szeresére nőne, míg a legidősebbek szegénységi rátája az eddigi 4%-ról csaknem 90%-ra emelkedne.

E drasztikus számadatokat tekintve a KSH azonban azt is hangsúlyozza, hogy az ilyen hipotetikus mutatókat fenntartással kell kezelni, mivel az egyes személyek a társadalom jelenlegi nyugdíj és támogatási viszonyait figyelembe véve alakították ki életstratégiájukat, ami pedig egy nyugdíj- és tb-rendszerrel nem rendelkező országnál ettől jelentősen különböző megtakarítási viszonyokat eredményezne.

A szegénységre és kirekesztődésre vonatkozó indikátorok szerint - a legutolsó rendelkezésre álló 2007-es adatok alapján - az EU népességének 16%-a, mintegy 79 millió személy tartozott a szegények közé. Ezen belül a férfiak szegénységi aránya általában valamivel alacsonyabb, a nőké kissé magasabb szintet ért el, az EU-27-nél 17, illetve 15%-ot tett ki.

A magyar adat ennél jóval alacsonyabb, 12%, és mind a férfiak, mind a nők esetében azonosan alakult. Hasonló helyzet a KSH adatai szerint a 27 tagállamból csak kettőnél, Magyarországon kívül Svédország esetében fordult elő.

A magyar transzferek, az ellátások jellemzően alanyi jogosultságának köszönhetően is, hatékonyak a szegénység csökkentésében, valamint a szegénységet mélységének enyhítésében. Azonban a szegénység legfontosabb okát, a munkanélküliséget, illetve a munkaerő-piachoz való gyenge kapcsolódást nem kezelik, esetenként erősítik, vagyis a szegénység nagysága mégsem csökken. Az emögött meghúzódó problémák azonban nagyon összetettek, amelybe a munkaerőpiacra való visszatérés korlátaitól fogva a munkába való visszatérésre való ösztönzés illetve a szakképzettség és a munkaerő-piaci rugalmatlanság problémája is benne van többek között.

Akkor volna esély a javulásra, ha sikerülne megoldást találni az élethelyzetek öröklődésének problémáira. Vagyis arra, hogy sikerüljön a felnövő generációt kimozdítani abból a szegénységi helyzetből, amelyben a szülők vannak. Annak elfogadottsága már nemzetközi szinten is egyre nagyobb, hogy a szegénységi programok hatékonysága és sikeressége is jobb, ha a gyerekeket helyezik a jóléti programok kedvezményezettjeinek középpontjába. Ez azonban egy nagyon erős eltökéltséget kívánna meg a magyar politikától és hosszú távú elköteleződést is feltételezne a kutató szerint.