Két és félszeres bérkülönbség: hazánk vezeti a listát!

Hol értékelik leginkább a képzett dolgozót?

Sokszor hangoztatott álláspont, és általában igaz is, hogy a tanulás hosszú távú befektetés, hiszen az oktatási rendszerben töltött évek alatt nem, vagy csak keveset lehet dolgozni, viszont cserébe hosszabb távon magasabb fizetésre lehet számítani. Mégsem jön be mindenki számára ez a számítás, akadnak ugyanis aluliskolázottak, akik magasabb fizetéssel rendelkeznek, és olyanok is, akik hiába végeztek el egyetemet, főiskolát, mégis keveset keresnek.

A grafikonon az iskolázottság, és a keresetek közötti aránytalanságok láthatók, ahol ugyanis rendkívül magas az alulfizetett (országos medián érték fele, vagy annál kevesebb) diplomások aránya, ott vagy rendkívül sok a részmunkaidőben dolgozó, vagy bizony az oktatási rendszerrel, az oktatás minőségével lehet a probléma.

A nők esetében sokkal gyakrabban fordul elő a leírt jelenség, hiszen Kanadában, Ausztriában, illetve Új-Zélandon több mint 20 százaléka a diplomás nőknek alulfizetett, míg férfiak esetében 10 százalék feletti ez az arány Kanadában, Dániában, Norvégiában és Svédországban.

Hazánkban ilyen szempontból igazságos a fizetési rendszer, sőt, az elmúlt években még nőtt is a magasabb végzettségűek fizetési prémiuma, hasonlóan Németországhoz és Olaszországhoz.

Más szempontból, nevezetesen a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségek szempontjából azonban már más a helyzet, eltér ugyanis a jól kvalifikált férfiak és nők fizetési prémiumának mértéke. Hazánkban a legnagyobb a különbség a legalább egyetemet végzett, és a középiskolát végzett férfiak fizetése között, ami több mint 2,5-szeres, de Csehországban és Lengyelországban is közel kétszeres.

Az ellenkező irányban USA vezeti a listát, mögötte Portugália, Ausztria és Törökország, náluk keresnek ugyanis arányaiban a legkevesebbet a középiskolánál alacsonyabb végzettségűek, de hazánkban is még átlagon felülinek mondható az eltérés.

A felmérés eredményei igazolják azt az állítást is, hogy a tanulás hosszú távú befektetés, ugyanis a diplomások és alacsonyabb végzettségűek fizetése közötti különbség az életkorral párhuzamosan nő, vagyis a tanulás valóban hosszú évek múlva hozza meg gyümölcsét.

Mindez azt jelenti, hogy továbbra is erős az ösztönző a felsőfokú tanulmányok folytatására, ami a jövőre nézve az oktatás további bővülését vetíti előre. Ugyanakkor az OECD országokban a szakképzettséget igénylő munkakörök aránya a gazdaságban általában nagyobb, mint az ilyen jellegű végzettséggel rendelkezők száma, ami hosszabb távon mindenképp a képzési struktúra újragondolását, valamint a keresetek ennek megfelelő módosulását indokolja.