Megéri-e 40 évesen tanulásra adni fejünket? Beszéljenek a számok!

Az oktatási ráfordítások megtérülése ugyanis részben közvetlenül is mérhető, mind egyéni mind társadalmi szinten. Ki lehet számítani ugyanis, hogy a magasabb képzettség pénzben kifejezett, a végzés utáni életpálya egésze során jelentkező egyéni (illetve társadalmi) hozamai (jövedelemtöbblete), szemben azok költségeivel milyen belső megtérülési ráta, azaz diszkontláb mellett lesz egyenlő. Ez az úgynevezett belső megtérülési ráta (IRR).

Korábbi évek vizsgálatainak eredményei alapján az oktatás megtérülési rátái általában csökkentek az egy főre jutó jövedelem függvényében, azaz az országok fejlettségi szintjének növekedésével. Ezt az közgazdaságtanban csökkenő hozadék elvének szokták nevezni, vagyis a gazdasági fejlődéssel együtt növekszik a népesség iskolázottsága, és ennek megfelelően csökken az oktatás megtérülési rátája.

A megtérülésiráta-számítások többségét a különböző oktatási fokozatokat összehasonlítva szokták elkészteni, de készültek felmérések a felsőoktatás tanulmányi ágankénti megtérüléséről is. Az 1980-as években a legmagasabb egyéni megtérülési rátákat például a műszaki és a közgazdasági végzettségekre mutatták ki, vagyis az ezeken a területeken diplomát szerzettek húztak legnagyobb hasznot a továbbtanulásból, figyelembe véve annak költségeit is.

Természetesen az egyéni hasznok és érdekek mellett az össztársadalmi haszon is fontos, és mérhető tényező, ez alapján lehet ugyanis olyan döntéseket meghozni, mint hogy milyen oktatási ágakat kell tovább fejleszteni, vagy hol kell a munkapiaci visszajelzések alapján leépíteni.

Az 1990 és 2000 között a legtöbb OECD országban, az éves oktatási körképek alapján, az egy főre vetített GDP növekedésnek több mint fele a munkatermelékenység fokozódásának volt köszönhető. Becslések szerint ebben az időszakban minden egyes tanulással töltött év 3-6 % közötti hatást gyakorolt a gazdasági teljesítményre hosszú távon.

A hazai statisztikák és kutatások a rendszerváltás után szintén a képzettség felértékelődését mutatták, ami elsősorban az érettségizettek és a felsőfokú iskolai végzettségűek javuló munkaerő-piaci és jövedelmi pozícióiban nyilvánult meg.

Egy korább írásunkban bemutattuk, hogy az OECD országok közül hazánkban a legnagyobb a bérkülönbség a közép, illetve felsőfokú végzettséggel rendelkező férfi munkavállalók között (nők esetében valamivel kisebb a szakadék), ami egyrészt azt mutatja, hogy még mindig megéri oktatásba fektetni időnket és pénzünket is.

Könnyebb helyzetben vannak azok a fiatalok, akik most állnak pályaválasztás előtt, vagy olyan helyzetben vannak, hogy nem kényszerülnek munkába állni - hangzik legtöbbször az érv azok szájából, akik évekkel ezelőtt inkább a munkát választották az egyetem, vagy főiskola, ne adj' isten érettségi helyett. Akadnak azonban olyan bátor vállalkozók is, akik időt és pénz nem kímélve, akár munkát is feláldozva negyven éves fejjel állnak neki tanulni. És bizony hasznosan teszik! Persze országonként, és nemenként különböző mértékben.

Az OECD 2008-as Oktatási Körképe egyik fejezete azt próbálja számszerűsíteni, hogy mennyit profitálhat egy munkavállaló abból, ha 40 évesen ismét iskolapadba ül. Két esetet vizsgáltak, az érettségi utáni technikusi képzésben való 3éves részvételt, illetve a 4 éves felsőoktatásbelit. Mindkettőnél azt feltételezték, hogy az oktatásban való részvétel teljes időben, vagyis nem munka mellett folyik, így tehát a jövedelem kiesik, ugyanakkor ezt finomították némiképp, így egy olyan esetet is megvizsgáltak ahol az állam a kieső jövedelmet 50 százalékban megtéríti, valamilyen támogatás formájában (ez történhet közvetlen támogatás, szja-kedvezmény, vagy bármilyen más formában).

Az eredmények alapján a legtöbb országban igen erős az ösztönző arra vonatkozóan, hogy egy munkavállaló még 40 évesen is tanulásra adja a fejét, hiszen ezáltal a későbbiekben (aktív munkával töltött éveit figyelembe véve) jelentkező hasznok bőven kompenzálják mind a kieső jövedelmet, mind az egyéb ezzel járó költségeket.

Negyven évesen is megéri továbbtanulni, persze nem mindenhol...