További öt évvel kellene emelni a nyugdíjkorhatárt?

A Towers Perrin által készített tanulmány szerint a világ legfejlettebb gazdasági hatalmait tömörítő G7 államaiban 2016-ra az 50 éven felüliek aránya a lakosság 39 százalékára rúg majd, szemben az 1996-ban jellemző 30 százalékos aránnyal. A társadalom elöregedésével párhuzamosan a munkaképes korúak (15-49 éves korosztály) arány 45 százalékra zsugorodik.

A jelenség a szakértők szerint komoly hiányhoz vezethet a szakképzett munkaerő piacán, mely minden bizonnyal erős nyomást fog gyakorolni a munkabérekre, így a bérjellegű költségek tetemes növekedésére számíthatnak a fiatalokat előnyben részesítő vállalkozások.

A bérek növekedése azonban csak az egyik okozat, ennél jelentősebb problémát jelent, hogy a társadalom elöregedése együtt jár a várható életkor folyamatos hosszabbodásával. 1980-ban egy 65 éves férfi várhatóan 13-15 évet élt nyugdíjazása után, 2001-re azonban a nyugdíjazáskor várható életkor további 2-3 évvel kitolódott.

Ez jelentős megterhelést jelent a fejlett országok társadalombiztosítási rendszerében, a probléma egyetlen lehetséges megoldását a nyugdíjban töltött évek lerövidítése jelenti. A szakértők szerint a rendszer fenntarthatóságához arra kellene rábírni a nyugdíjkorhatáron állókat, hogy legalább öt esztendővel hosszabbítsák meg az aktívan töltött időt.

A társadalom elöregedése legérzékenyebben az alacsonynak mondható, 60 éves nyugdíjkorhatárral rendelkező Japánt, illetve Olaszországot érinti. Japánban az 50 és 64 év közötti munkavállalók aránya eléri a 72 százalékot. A társadalombiztosítási rendszer fenntarthatóságát tekintve pedig az sem jelent örömhírt, hogy a japán munkavállalók élnek a legtovább.

Az 50 és 64 év közöttiek aránya az Egyesült Királyságban, Kanadában, Németországban és az Egyesült Államokban is magas, 60 százalék körüli. De míg ezekben az országokban gyarapodik a munkaképes lakosság, addig Japánban ezen a fronton is zsugorodás tapasztalható.