Másfélmillió embert fenyeget a teljes elszegényedés

A magáncsőd, vagy hivatalos nevén adósságrendezési eljárás az eladósodott, de nem teljesen vagyontalan családoknak jelenthet segítséget, azonban a teljesen vagyontalanokon viszont a szociális ellátórendszernek kell segítenie.

Gadó Gábor, az igazságügyi tárca szakállamtitkára szerint ez önmagában még nem oldaná meg a problémát. A korábbi tervekkel ellentétben nemcsak a munkanélküliek élhetnek a magáncsőddel, hanem azok is, akiknek bár van állásuk, de nem tudják tovább fizetni a hiteleiket, az azonban még nem eldöntött, hogy az adósok milyen köre vehetne igénybe csődvédelmet.

A tervezet szerint a magáncsődnek két altípusa lenne, és az adós dönthetné el, melyiket választja. Az első a hitelezőkkel kötött megállapodáson alapul. Ebben az esetben az eljárás kezdetétől moratórium védi az adós vagyonát, akinek viszont tilos lenne új hitelt felvenni. A kijelölt vagyongondnok egyeztetne a hitelezőkkel, akik dönthetnek arról elfogadják-e a felkínált törlesztéseket, hozzájárulnak-e a tartozások átütemezéséhez. Ha a többség beleegyezik, a döntés kötelező valamennyiükre nézve.

A másik megoldáshoz nem szükséges megegyezés, ez az adós önkorlátozásán alapul. Ez esetben az adós az eljárás ötéves időtartama alatt a vagyongondnokra ruházza át a már meglévő és a jövőbeli vagyona feletti rendelkezési jogot.

A mindennapi élethez elengedhetetlenül fontos vagyontárgyak, az adós gyerekeinek ingóságai valószínűleg nem kerülnek a vagyongondnok rendelkezése alá, de például egy plazmatévéről vagy más luxuscikkről már le kell mondani. Ami a lakást illeti, mérlegelés kérdése, hogy maradhat-e az adós az adott ingatlanában, vagy szerényebb lakásba kell költöznie.

A törlesztési időszak öt év lenne, a végén pedig kérhetné a fennmaradt tartozások elengedését, amiről, ha a hitelezők nem fogadják el, bíróság döntene. Ezalatt az adósnak továbbképzéseken kell részt vennie, a felajánlott munkát el kell fogadnia.