Vége az egyoldalú banki szerződésmódosításoknak? Oszlassuk el a tévhiteket!

Mi változik a törvény hatálybalépésével?

Az egyik legfontosabb kérdés a törvénymódosítással kapcsolatban, hogy milyen változásokat eredményez majd a fogyasztók számára. Az új szabályok többek között rögzítik, hogy a hitelt nyújtó bank a szerződés módosításakor egy költségelem módosítását csak egy ártényező változásával indokolhat, vagyis ok-okozati összefüggésnek kell fennállnia. Ha például megváltozik a jegybanki alapkamat, az még nem indokolhatja egyszerre a hitelkamat, és a kezelési költség módosítását is, a kettő megváltoztatásához már két külön indokra lesz szükség ezentúl. Az ok-okozati összefüggésnek persze visszafelé is érvényesülnie kell ezentúl, vagyis ha például jegybanki alapkamat emelkedésére hivatkozva megemeli a bank bármely díjtételét, úgy fordított irányú alapkamat változás esetén az adós terheit csökkentenie kell.

Fontos eleme az új szabályozásnak az is, hogy ezentúl a bankok csak ügyfeleikkel egyeztetve változtathatják meg a hitelszerződések feltételeit, és a tervezett változások előtt 15 helyett 60 nappal személyesen értesíteniük kell ügyfeleiket erről. Nem elég tehát a bank honlapján hirdetmény útján közzétenni az új kondíciókat. A 60 nappal az ügyfelek ráadásul hosszabb időt nyernek egy esetleges bankváltás megfontolásához, amire valljuk be, a korábbi 15 nap nem igazán volt elegendő, legalábbis körültekintő tájékozottság megszerzéséhez semmiképp.

A bankok közötti valódi verseny kialakulását az is akadályozta eddig, hogy hiába vált kedvezőtlenebbé adott bank hitelkondíciója, a bankváltás magas költségei miatt nem feltétlenül érte meg az ügyfélnek máshoz átpártolnia. Éppen ezért az új szabályozás kiköti, hogy ha az egyoldalú szerződésmódosítás hátrányosan érinti az ügyfelet, úgy ingyenesen ki kell tudnia lépni az adott konstrukcióból, vagyis ingyen visszafizetheti felvett kölcsönét, és felmondhatja a szerződést. Kivételt képeznek a szabály alól a jelzáloglevelekkel fedezett , valamint a változó kamatozású kölcsönök (előbbiek összesen mintegy 2 ezer milliárd forintnyi hitelt jelentenek, amelyekre tehát a korábbi szabályok érvényesek).

Tévhitek a törvénymódosítással kapcsolatban

A Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettese, Nagy Márta elmondta, hogy a törvényjavaslat felmerülése óta számos tévhit látott napvilágot. Többek között ilyen a banki hitelek drágulásának feltételezése, amelyet a GVH szerint a törvénymódosítás önmagában még nem indokol. Szerintük nem lehet arra számítani, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás tilalma miatt a bankok hosszú távon beépítik áraikba az ebből eredő kényelmetlenséget, áremelésre egyedül a gazdasági válság miatt megváltozott makrogazdasági feltételek adhatnak okot.

Felmerül azonban a kérdés, hogy mit lépnek a bankok a törvény közlönyben való megjelenése és annak hatályba lépése közötti 30 napban? Addig ugyanis nem érvényesül még az átláthatóbb árazást elősegítő, "egy költségelem-egy ártényező" szabály, valamint annak eldöntése is meglehetősen nehézkes, hogy mi számít indokolt árváltoztatásnak. A GVH szerint a jövőben megváltozott magatartási kötelezettség, vagyis az új szabályokhoz való alkalmazkodás kényszere önmagában még indokolhat feltétel-módosítást, szigorítást. Ha tehát ilyet tapasztalnak a következő 30 napban, úgy akár vizsgálatot is indítanak az adott pénzintézet ellen.

A bankváltás költségeivel kapcsolatban is vannak tévhitek az ügyfelek körében. Az új szabályozás ugyanis azt mondja ki, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás miatt kedvezőtlenebbé vált hitelszerződést lehet ingyenesen felmondani, azonban az ügyfél önként vállalt előtörlesztése, vagy végtörlesztése nem tartozik ebbe a kategóriába, hiszen ott nem kényszerű döntést hozott. Az ingyenes kilépés nem jelenti továbbá azt sem, hogy amennyiben a váltás kedvezőbb hitel felvételével történik, úgy annak sem lesznek költségei, hiszen az új hitel felvételével általában különféle egyszeri díjakat ki kell fizetni, mint például a közjegyzői díj.

Sokan a törvénymódosítás kapcsán attól tartanak, hogy például a 60 napos tájékoztatási kötelezettség miatt rugalmatlanabbá váló bankok nehezebben tudják majd közvetíteni a külső körülményekből fakadó változásokat az ügyfelek felé, s emiatt kamatfelárakkal fognak élni. A GVH szerint azonban a jogszabályi változásoknak úgy is eleget lehet tenni, hogy változó kamatozású konstrukciókra térnek át a bankok. Ilyenkor ugyanis automatikusan érvényesíthetők a külső változások az árakban, és nem kell évekkel előre beépíteni azokat az árakba.

Sok támadás érte korábban a törvényjavaslatot amiatt is, hogy alkotmányellenesek-e az abban foglalt új szabályok. A szerződésbontás előírt ingyenessége ugyanis árszabályozásba való beavatkozásnak is minősülhetne, a versenyhivatala szerint azonban még sincs erről szó, mindössze a költségek áthárítását korlátozzák, amit a bankok eddig azért tudtak maradék nélkül megtenni, mert nem volt versenykényszer.

A szerződésmódosítás miatt fizetendő közjegyzői díjat jelenleg nem szabályozza a GVH, azonban ezt is tervezik maximalizálni. Ennek az az oka, hogy a közjegyzői szerződésbe foglalás célja egyedül az, hogy a bank ne kényszerüljön végrehajtási eljárásra az ügyféllel szemben, annak nem teljesítése esetén. Ez tehát a bank érdeke, nem az ügyfélé, vagyis nem indokolt, hogy ennek magas költségeit ő fizesse meg. De ezen szabályozásra feltehetően még várnunk kell.

A mostani törvénymódosítástól mindenesetre a GVH azt reméli, hogy új banki termékek, főként változó kamatozású hitelek kerülnek majd piacra, és a termékek ára összehasonlíthatóbbá válik. Ennek részeként a PSZÁF készül egy termék-összehasonlító honlap létrehozására, amihez ő gyűjtené be az adatokat.