Pár milliárd forint és 1 év is elég lenne a Velencei-tó megmentésére: a MOL és a magánszektor is megoldhatná

A Velencei-tó már tartósan 50 centiméter alatt van az agárdi vízmérce szerint, és a legfrissebb előrejelzések azt mutatják, hogy 30-40 nap múlva 30 centiméterre eshet. A probléma mélységéről a Pénzcentrum vlogja, a CashTag is készített korábban riportot, míg nemrég a kritikus helyzetről Horányi Tibor környezetvédelmi szakember, a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetségének képviselője beszélt részletesen a VTV-nek adott interjújában.

Horányi szerint 2021 óta minden évben vízügyi problémával küzdött a tó, és „lefelé ívelő spirálban" van. A helyzet kritikusságát mutatja, hogy a szakemberek szerint már egy vészhelyzeti tervre is fel kell készülni: ha a vízszint tovább csökken, a tó különálló részekre bomolhat, a halak mentéséhez nádátjárókat és vízátjárókat kell létrehozni, akár kényszerű lehalászással.

Az új kormányzat gyorsan lépett: Gajdos László miniszter és dr. Bögi Viktória miniszterhelyettes nemrég az agárdi tófelügyelőségen széleskörű tanácskozást tartott a vízügyi igazgatósággal, önkormányzatokkal, horgászszövetségekkel, amelybe a civil szektort is bevonták. A találkozó jó hír, de az igazi kérdés az, hogy mennyibe kerül, meddig tart és honnan érkezik a víz a Velencei-tó megmentésére.

Nagyon sok kérdést kapok, hogy idén mit lehet tenni, hogyan lehet vizet tenni a tóba. Az a rossz hír, hogy sehogy. Nem készültünk fel erre a 26-os helyzetre

– emelte ki a riportban Horányi Tibor környezetvédelmi szakember.

A tanácskozáson azonban több vízpótlási irány is szóba került:

• A Dunáról érkező víz a legdrágább és leglassabb megoldás: a vízügyi igazgatóság 150 milliárd forintos költséggel és 2029–2030-as legkorábbi indulással számol.
• A karsztvíz-pótlás módszertanilag sem támogatott: ivóvíz-kategória, amit egy aszályos ciklusban Horányi szerint sem szabad tóba engedni. A tó saját vízgyűjtő területén (Pátkai- és Zámolyi-víztározó) évek óta nincs elég csapadék, ezek üresen állnak – így onnan érdemi vízmennyiséget most nem lehet a tóba juttatni.
• A leggyorsabb és legköltséghatékonyabb irány a tisztított szennyvíz lenne. A Székesfehérvár szennyvizét kezelő Fehérvíz Zrt., illetve a gárdonyi, csákvári és zámolyi szennyvíztisztítók viszonylag rövid – akár 2027-2028-as – időtávon, technológiai fejlesztés után bekapcsolhatók a rendszerbe.

Egy mérnök szerint sokkal olcsóbban és gyorsabban is menne

A 150 milliárdos szám és a négyéves ütemterv több szakembert is meglepett. Közülük az egyik legerőteljesebben Vazsonyi László, a VulcanAgro Kft. szakembere, az Agrár Milliók TikTok-csatorna arca reagált egy Pettend mellett – a Duna és a Velencei-tó közötti szakaszon – forgatott videóban. Vazsonyi kiindulópontja egy egyszerű mérnöki logika: mint mondja, a Duna (Ercsi és Batta környékén) Pettendtől légvonalban nincs 15 kilométer, a víz innentől gravitációval is elfolyna a Velencei-tóba.

Én azt gondolom, mint mérnök, a Velencei-tónak a megtáplálása Dunáról vízzel, akár még hogy ide egy tavat is kell építeni: ez maximum egy év. Ez a tizenegynéhány kilométer nem tarthat négy évig, és nem kerülhet 150 milliárd forintba

– emelte ki Vazsonyi László.

Vazsonyi a nagyságrendet megkérdőjelzve hozzáteszi: a 150 milliárd forint azt jelentené, hogy a csővezeték kilométere közel 10 milliárd forintba kerül – "annyi, mint az M1-es autópályának az építése", ami szerinte „a vicc kategória", még ha be is számítjuk a mederkotrást, a patakok tisztítását és egy-egy tározó megépítését.

@agrar.milliok

♬ eredeti hang - Agrár Milliók

„A MOL-nak ez házifeladat lenne"

Vazsonyi, sorok közti felvetése, is izgalmas gondolatmenetre ébreszt: van egy magyar cég, amelynek egy ilyen csővezeték-projekt tényleg házifeladat lenne. A MOL Magyarország legnagyobb olajvállalata, és a szakember erre konkrétan utal is a videóban.

Tény és való, a MOL csővezeték-építésben évtizedes rutinnal rendelkezik – a Pozsony-Százhalombatta olajvezeték például több száz kilométeren szállít nyersolajat a szlovákiai Slovnaft finomítójából a Dunai Finomítóba, gyakorlatilag napi 24 órában. Egy 10-20 kilométeres vízvezeték egy ilyen műszaki portfólió mellett tényleg nem kihívás.

A földrajzi közelség is adott: a százhalombattai Dunai Finomító légvonalban mindössze 15-20 kilométerre van a Velencei-tótól, a MOL infrastruktúrája a Duna-parton szinte szó szerint a helyszínen van. Vazsonyi arra utal, hogy egy ilyen vállalattól „biztos, hogy nem ilyen összeg" jönne ki, és nem is tartana három-öt évig a vezeték lefektetése.

A megoldásnak potenciálisan kettős haszna is lehetne. A csővezeték nyomvonalán fekvő szántóföldek – a Pettend-Ercsi-Battai szakasz mellett több tízezer hektárnyi terület – jelenleg aszályban vannak. Ha a beruházás öntözésre alkalmas tavakat is táplálna útközben, a mezőgazdasági hasznosulás a Budapest-Velencei-tó közötti sávban jelentős lehetne.

PPP-konstrukció: az állam csak vízigényt jelez, a piac megoldja

Vazsonyi azonban vázol egy másik opciót is a beruházás piaci megoldására a videóban: az állam ne közberuházásként építse meg a vezetéket, hanem PPP-konstrukcióban – vagyis állam-magán partnerségben – engedje át a piaci szereplőknek.

A logika: az állam megnevezi, hogy egy adott ponton (például Pettend térségében) évente hány millió köbméter vizet szeretne átvenni, és megjelöli, milyen áron. A vállalkozók – saját pénzükből, banki hitelből, befektetői tőkéből, esetleg az érintett földtulajdonos gazdálkodókkal közösen – megoldják majd.

Legyen egy igény: ide kell hány millió köbméter víz, és a vállalkozók megoldják. Mondjuk leversenyzik egymással, hogy ki tudja olcsóbban idehozni ezt a pár millió köbméter vizet évente

– összegezte Vazsonyi László a PPP-alternatíváról.

A PPP-modell néhány évtizeddel ezelőtt Magyarországon is népszerű volt (autópálya-beruházások, közintézmények). Vazsonyi szerint a konstrukció előnye, hogy az államnak nem kell közvetlenül pénzt költenie a beruházásra, csak egy szándéknyilatkozatot tenne le arról, hogy hány éven keresztül mennyi vizet vásárol az üzemeltetőtől – és a fenntartás sem az államé lenne.

Akkumulátorgyárak vs. Velencei-tó

Vazsonyi felvetése azért is releváns, mert az elmúlt években az állam egészen más nagyságrendben költött víziközmű-fejlesztésekre – csak nem a Velencei-tóra. A Telex 2026. július 1-jei összesítése szerint az előző két Orbán-kormány összesen 190,6 milliárd forintot fordított az akkumulátorgyárakat kiszolgáló víziközmű-fejlesztésekre. Nem meglepő infó, hogy egyetlen kivételtől eltekintve minden helyszínen a Mészáros és Mészáros Zrt. végezte a kivitelezést. A főbb tételek:

• Nyíregyháza (víziközmű + szennyvíz): 48,0 mrd Ft
• Göd: 34,5 mrd Ft
• Iváncsa (víziközmű + szennyvíz): 28,2 mrd Ft
• Komárom régió: 23,3 mrd Ft
• Debrecen (szennyvíztisztító): 23,0 mrd Ft

A cikk szerint a helyzet abszurd volta legerősebben Gödön mutatkozik jelenleg meg: a Duna-menti kutakról vezetett új víz nem a lakossághoz, hanem az akkugyárhoz megy – miközben a városban harmadfokú vízkorlátozást rendeltek el a lakosságra. Ha tehát az akkugyárakra fordított 190,6 milliárd forint töredékét az elmúlt években a Velencei-tó vízpótlására fordították volna, a mostani vészhelyzeti forgatókönyv teljesen máshogy nézne ki.

Fotó: MTI/Vasvári Tamás