Magyarországon is felbukkant ez a kullancs: szörnyű betegséget terjeszthet

Mivel egyre több a napsütéses órák száma, egyre inkább melegszik az idő, alig várjuk, hogy kirándulni, sportolni, piknikezni induljunk a természetbe. Erre rajtunk kívül, még leginkább a kullancsok várnak, amelyek némelyike veszélyes betegségeket terjeszthet. Úgyhogy érdemes odafigyelni a megelőzésre!

Veszélyes fajok bukkanhatnak fel?

Ahogy arról beszámoltunk, kora tavasztól folytatódik az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Kullancsfigyelő programja, amelynek során a szakemberek a lakosság bevonásával gyűjtenek adatokat a Magyarországon újonnan megjelenő veszélyes fajokról. A kutatás célja a klímaváltozás hatására Magyarországon is megjelenő nem őshonos - különösen a Hyalomma - kullancsfajok vizsgálata.

Ezek a fajok számos patogén terjesztésére képesek, ezek közül a leghírhedtebb az akár 30 százalékos halálozási aránnyal járó krími-kongói vérzéses láz vírusa. Hazánkba általában vándormadarak útján érkeznek ezek a fajok, eredeti élőhelyük Magyarországtól jóval délebbre található, ám a klímaváltozás miatt a közép- és észak-európai éghajlat is egyre inkább megfelelő számukra.

A Hyalomma kullancsok nagyobbak és gyorsabbak a Magyarországon megszokott kullancsoknál, pajzsuk egyszínű, sötét, lábuk látványosan sávozott. A kutatás első évében mindössze két Hyalomma kullancsot azonosítottak Magyarországon, 2022-ben már kilenc példányról érkezett bejelentés és idén is volt jelzés a felbukkanásukról. A gyűjtés a kullancsok első megjelenésével már kora tavasszal elkezdődik. Az ekkor talált egyedeknek különösen nagy a jelentőségük, mivel ez arra utalhat, hogy nem közvetlenül vándormadarak segítségével érkeztek az országba, hanem itt teleltek át.

Célpontok vagyunk a vérszívók számára

Érdemes tudnunk, hogy a természetben a kullancsok szemszögéből nézve megfelelő alanyok vagyunk a táplálkozásra, ugyanis ezeknek az élőlényeknek minden fejlődési szakaszukban szükségük van vérszívásra, amit állatok vagy emberek csípése során tudnak megtenni. A kullancsok érzékszerveikkel megérzik az ember közelségét, és rejtekhelyükön az alkalmas pillanatot bevárva, megtapadnak a mozgásban lévő táplálékforrás ruházatán vagy bőrfelületén.

A testen olyan helyet keresnek, ahol vékony a bőr, ezért a könyök- és térdhajlatot, valamint a felkar belső felületét és a deréktájékot részesítik előnyben.

Természetesen ez ne vegye el a kedvünket a mozgástól, csak tegyük meg a kellő óvintézkedéseket, ha erdőben, valamint egyéb, bokros-fás, sűrű aljnövényzetű területen, illetve a városban, az összefüggő növényzettel borított kisebb-nagyobb parkokban készülünk kimozdulni.

• Viseljünk inkább világos színű, hosszú ujjú pólót, valamint sűrű szövésű, szintén világos színű nadrágot, a világos színű ruházaton ugyanis sokkal könnyebb észrevenni a sötét színű kullancsokat.
• Az inget tűrjük be a nadrágba, a nadrág szárát pedig a zokniba. Használjunk kullancsriasztó szereket, bőrünkre és ruházatunkra juttatva.
• Emellett nem lehet eléggé hangsúlyozni a kullancs mihamarabbi felfedezésének és eltávolításának fontosságát.

Miért is kell erre különös figyelmet fordítani?

Először is nem beszélhetünk általánosságban kullancsokról, hiszen a Nemzeti Népegészségügyi Központ adatai alapján a kullancsfélék családjába világszerte mintegy 700 ismert fajt sorolnak. Hazánkban közel kéttucat fajuk honos, amelyek közül humán szempontból legfontosabb a közönséges kullancs (Ixodes ricinus).

Azt a tévhitet is eloszlathatjuk, hogy a kullancsok a fákról potyognak. Fűszálakon, a bokrok levelein, legfeljebb 1,5 méter magasságban, a lábaikon levő karmok és tapadókorongok segítségével megkapaszkodnak, és várakoznak. A kiválasztott egyedre a lábukon lévő karmok segítségével másznak fel. Ha megtalálják a számukra megfelelő felületet, táplálkozni kezdenek, mert fejlődésükhöz elengedhetetlen a vérszívás. Ami a kullancsot veszélyessé teheti, hogy a fertőzéseket vektorként – vérszívás közben – az emberbe juttathatják.

Persze óvintézkedésekkel megelőzhetőek lehetnek a fertőzött kullancsok által terjesztett betegségek, melyek közül hazánkban a két leggyakoribb a Lyme-kór és az FSME-vírus* okozta agyvelőgyulladás. Szerencsére ez utóbbi esetében elérhetőek megelőzési lehetőségként védőoltások is.

• A Lyme-kór legjellegzetesebb klinikai tünete a vándorló bőrpír (erythema migrans), amely általában 7-10 napos (de minimum 48 órás) lappangási idő után, a csípés helyén jelentkezik, és csak enyhe fájdalommal, esetleg viszketéssel jár. Ritkán súlyosabb idegrendszeri tünetek is előfordulhatnak. Szájon át alkalmazott antibiotikummal általában jól gyógyítható.
• Az FSME-vírus okozta agyvelőgyulladás esetében a fertőzés jelentős részben tünetmentes vagy enyhe tünetekkel jár, és néhány nap után a panaszok megszűnnek. Minden ötödik betegnél azonban egy második, lázzal és a központi idegrendszer gyulladásával járó szakasz is követi az elsőt, a csípés utáni 3-4. héten. A betegség ilyenkor kórházi ellátást és esetenként intenzív kezelést igényel. Specifikus, vírus ellenes terápiája nincs, a kórházi ellátás során a tüneteket enyhítő kezelést alkalmaznak, viszont a fertőzés megelőzésében segíthetnek a védőoltások. A prevenció lehetőségéről érdemes a háziorvossal konzultálni. Ideális a kora tavasszal megkezdett oltásrend, így akár 1 hónapon belül védettséget lehet szerezni a vírus ellen az adott kullancsszezonra szeretteink és saját magunk számára is.