Felújítanád a házad, lakásod? Kezdj el szakit keresni, egy év is lehet a várólista

Sokszor szembesülhetünk azzal a problémával, hogy nincs elegendő szakember. Ez az építőiparban pedig fokozottan jelen van. A 2019/2020-as tanévre meghirdetett hiányszakmák is ezt mutatják. Alig találunk olyan megyét az országban, ahol ne lenne kevés a kőműves, az ács, a burkoló vagy a festő. Hogy csak az építkezéseken legszükségesebb szakembereket említsük. És akkor még nem ejtettünk szót a víz-, villany- és gázszerelőkről. Tehát, ha felújításra szánjuk magunkat, figyelembe kell vennünk, hogy muszáj alkalmazkodnunk a mesterek időbeosztásához, ami általában igen feszített.

Egy, az építőiparban tizenhárom éve dolgozó vállalkozó, Horváth Géza is naponta találkozik az emberhiány okozta nehézségekkel. Egyéni vállalkozásában festő-, hidegburkoló- és kőművesmunkákat vállal. Emellett pedig gyakorlati helyet is biztosít a szakképző diákjainak számára. A gyakornokok hat állandó alkalmazottól tanulhatják meg a szakmákat. A folyamatos munkaerőhiány mellett a munkavégzés minőségének fenntartásával is akadnak napi kihívások.

Sokszor azt tapasztalom a harmincöt év alatti korosztálynál, hogy önálló munkavégzésre szinte alkalmatlanok, folyamatos felügyeletet és irányítást igényelnek. De szembesültem már olyan helyzettel is, hogy két-három ledolgozott nap után az emberek nem jelentek meg a munkaterületen. Másik szakembert viszont nagyon nehéz találni, hiszen mint tudjuk, óriási hiány van belőlük. Szerintem az a legnagyobb baj, hogy sokan lenézik a szakképzést, és ezért sem választják a továbbtanulás előtt álló diákok az „ipari” iskolákat, holott az új trendek szerint egyre jobban kezd felértékelődni a szakképzés

– emelte ki a vállalkozó.

A munkavállalást a dunántúli régió sajátosságai is nehezíthetik. A Nyugat-európai példával szemben – ahol általánosan megoldott például a gépi vakolás és a munkafolyamatok széttagolása – nálunk több kétkezi munkát kell végezni, ami miatt a vállalt munka is nehezebbé és hosszabbá válik. Ez is lehet az egyik oka annak, hogy a végzett szakemberek inkább a külföldi életet választják, amit a nyugati bérek még inkább vonzóvá tesznek. A kisebb munkákra, mint egy-egy helyiség felújítása, viszont már nincs akkora igény. Ma nagyobb beruházásokra van inkább kereslet.

Tíz-húsz évvel ezelőtt nem volt ekkora igény a lakóparkokra, mint manapság. Ezek az építkezések még inkább elszívják a munkaerőt a kisvállalkozóktól. Emellett a munkám során azzal is sokszor találkozom, hogy az emberek nem akarják vagy nem tudják megfizetni a „kisebbnek” mondott munkákat

– tette hozzá a szakember.

Egy felújítás a laikusok számára számos olyan, „rejtett költséggel” jár, amivel eleinte nem is terveztek. Konyha renoválásnál például minden esetben számolni kell a régi burkolat lebontásának árával is. Emellett nem szabad elfelejteni, hogy a hetvenes-nyolcvanas években használt technológiák ma már nem képezhetik egy modern ház alapját.

Régen egyszerűbb, kisebb burkolatokat használtak, amiket a kőműves a téglafalra vastagágyazatú habarccsal (misunggal) „ragasztott fel”, így nem volt szükség vakolatra. Ma már a megrendelők igényei is magasabbak, mint régen, és a burkoló lapok mérete is változott, akár tízszer nagyobbakat is találhatunk a piacon. Ez megfelelő felületelőkészítést igényel, vakolást, felületkiegyenlítést ezt követően lehet csak burkolni

– mondta Horváth Géza.

A megrendelők általában arra kíváncsiak, hogy mennyibe kerül a csempézés vagy a festés négyzetméter ára. Ezt azonban a pontos mérések nélkül nem lehet előre megállapítani. A munkálatok közben felmerülő plusz problémák, mint például a leszakadó plafon, a megrepedt vízvezetékek vagy az elöregedett elektromoshálózatok kijavítása is növelhetik a költségeket.

Ha egy fürdőszoba felújítását veszünk alapul, ahová a helyiség egyik falára zuhanykabint, a másikra kádat építünk be, akkor olyan felületeket kell kialakítanunk, hogy az újfajta berendezéseket pontosan tudjuk beépíteni. Mára megfordultak a munkafolyamatok, régen először a kádat rakták helyére és csak utána csempéztek, de ezt már nem így csináljuk. Fontos, hogy mindenhol meglegyenek az arányok és a derékszögek. Ezek függvényében változnak az árak, ehhez kell még hozzászámolni a megrendelő igényeit. Az árak természetesen helyiségenként változnak. Egy összefüggő felületnél, például egy húsz négyzetméteres szobánál nagyjából 130 ezer forintos munkadíjjal kel számolni. Ezzel szemben, ugyan ekkora felületet a fürdőszoba esetében 250-500 ezer forintért vállalunk, mivel tagoltrészekről van szó, a díszítések időt és szakértelmet igényelnek. Fontos, hogy ezek az összegek csak a munkabért tartalmazzák. Annyi a megrendelés, hogy az elkövetkezendő egy évben már nem tudunk munkát vállalni

– hangsúlyozta a mester.

Festés esetében szintén fontos megvizsgálni az adott körülményeket, hiszen itt is ezek határozzák meg az árakat. A megfelelő felületkezelés elengedhetetlen, így a munkabér egy hetven négyzetméteres szobánál akár 200 ezer forint is lehet. Mindenkinek, így a nagyobb vállalatoknak is szembe kell nézniük a munkaerőpiacon fellépő szakember hiánnyal. Egy dunántúli üzem azonban – ha nem is száz százalékosan – de képes orvosolni ezt a fennálló problémát: a nagyobb beruházásokra specializálódott cég szakemberek mellett betanított munkásokat is alkalmaz. A vállalkozás egyik alkalmazottja alig több, mit egy éve hagyott fel külföldi munkájával és költözött haza. A magasépítő technikus végzettséggel rendelkező Kovács Dominik szerencsés, hiszen a szakmájához közel álló munkát végezhet.

Nálunk nagyon ritka a szakképesített munkaerő, sokkal könnyebben találunk segédmunkásokat, akiket betanítunk. Ők általában nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkeznek. A munkát viszont a betanulás után teljesen el tudják látni, náluk inkább a szociális készségek hiánya okoz problémát

– emelte ki a technikus.

A nagyvállalatnál a betanított munkások átlag fizetése jelenleg mintegy nettó 280-300 ezer forint. Ezért a bérért havi húsz napot, napi tizenkét órában kell dolgozni. Ebből a húsz napból tízet az építkezéseken, tízet pedig a telephelyen töltenek. Minden öt segédmunkásra jut egy szerelésvezető, akiknek a fizetése akár a 700 ezer forintot is elérheti.

Nagyon nehéz az embereket megtartani. A külföldi fizetésekkel kellene felvennünk a versenyt, ami sok esetben szinte lehetetlen. Ezért választottuk azt az utat, hogy inkább betanított munkásokat alkalmazunk, akiket aztán továbbképzünk. A cég teljes mértékben finanszírozza az alkalmazottak oktatását abban az esetben, ha tanulmányi szerződést kötünk velük. Számunkra kiemelten fontos, hogy képezzék magukat

– hangsúlyozta Kovács Dominik.

A magas bérek és a fejlődési lehetőségek ellenére az elmúlt évben közel húsz munkás mondott fel a cégnél és próbált szerencsét máshol, sok esetben azonban vissza is tértek. Azt, hogy a szakemberek itthon maradnak vagy később hazatérnek külföldről, általában a család határozza meg.

Az szakemberhiány ellenére rengeteg a megrendelésünk, ám évente nagyjából csak ötven beruházást tudunk vállalni. Még csak szeptember van, de már csak megrendeléseket tudunk felvenni, a kivitelezést legközelebb pedig csak a következő évben tudjuk elkezdeni

– mesélte a szakember.

Az építőipar kétségkívül virágzik, az azonban kérdéses, hogyan tudja a szakképzés kiszolgálni a megnövekedett igényeket.