Döntöttek a pénztárcánkról: kiderült, mikor vezetnék be az eurót Magyarországon, de ennek komoly ára lesz

A kormányváltást követően az új kabinet hónapokon belül kénytelen lesz egy reális és teljesíthető makrogazdasági pályát felvázolni. Mivel a korábbi vezetés a tartalékok jelentős részét felélte, a 2026-ra várt 3 százalék feletti gazdasági növekedés ma már irreálisnak tűnik. A legfontosabb rövid távú feladat a jelenlegi 5 százalékos államháztartási hiány leszorítása, illetve a tényleges pénzügyi mozgástér felmérése. A párt programjában szereplő ígéret, miszerint Magyarország sereghajtóból a régió éllovasává válik, a jelenlegi makrogazdasági helyzetben inkább középtávú vízióként értelmezhető.

A gazdaságfejlesztés egyik legfőbb gátját jelenleg a forráshiány jelenti. Az új kormány kulcsfontosságú célja éppen ezért a befagyasztott, mintegy 20 milliárd eurónyi uniós támogatás feloldása. Ezeket az összegeket az egészségügy, a közlekedés, az oktatás és a hazai vállalatok fejlesztésére fordítanák. A források megszerzéséhez az új vezetésnek gyorsan rendeznie kell a fennálló jogállamisági vitákat Brüsszellel. A választási eredmény nyomán a magyar–uniós viszony érdemi javulása várható. A Tisza Párt a korábbi keleti nyitás politikája helyett egyértelműen nyugati orientációjú külpolitikát hirdetett. Ennek keretében lazítanák az orosz és a kínai kapcsolatokat, miközben átlátható és stratégiai partnerségre törekszenek az Egyesült Államokkal. Emellett várhatóan feloldják az Ukrajnának szánt uniós támogatások magyar vétóját is.

A gazdaságpolitika másik hangsúlyos eleme az euró bevezetésének napirendre tűzése. Bár Magyarország jelenleg egyetlen konvergenciakritériumnak sem felel meg, a párt 2030-ra teljesítené a maastrichti feltételeket. Ez a lépés kiszámítható és fegyelmezett költségvetést, tartósan alacsony inflációt, valamint az államadósság csökkenő pályára állítását teszi szükségessé. A befektetői bizalom helyreállítása önmagában is több százmilliárd forinttal mérsékelhetné a jelenleg drasztikusan magas államadóssági kamatterheket. Ami az inflációkezelést illeti, a május végén lejáró árszabályozó intézkedések sorsa még kérdéses. A hirtelen megszüntetés helyett a fokozatos kivezetés tűnik a legvalószínűbbnek. Az árak letörését az építőiparban mesterséges intelligenciával támogatott piacfigyeléstől, az energiapiacon pedig a verseny élénkítésétől remélik.

A vállalkozói környezet fellendítése érdekében célzottan támogatnák a hazai kkv-szektor digitalizációját, automatizálását és külpiaci terjeszkedését. Ehhez hosszú futamidejű, kiszámítható kamatozású hiteleket és állami garanciavállalást biztosítanának, megfelelő önrész megkövetelése mellett. Az innováció ösztönzése céljából a kutatás-fejlesztési kiadásokat 2030-ra a GDP 2-3 százalékára emelnék. Ezt a gazdasági folyamatot egy olyan versenyképes oktatási rendszer kialakításával támogatnák meg, amely a munkaerőpiacon ténylegesen hasznosítható készségeket ad a diákoknak.

Az agráriumban és az élelmiszeriparban az alapvető és egészséges élelmiszerek áfakulcsának 5 százalékra csökkentését, a családi gazdaságok kiemelt támogatását, valamint a rövid ellátási láncok megerősítését tervezik. Határozottan fellépnének az Európai Unión kívülről érkező, nem megfelelő minőségű mezőgazdasági termékek beáramlása ellen. Ezzel párhuzamosan garantálnák a gazdáknak járó uniós agrártámogatások szinten tartását. A földtörvény felülvizsgálatával az állami haszonbérletek esetében a ténylegesen gazdálkodó fiatalokat helyeznék előtérbe.

Az energiapolitika terén a legfőbb vállalás az orosz energiahordozókról való teljes leválás 2035-ig, valamint a megújuló energiaforrások arányának megduplázása 2040-re. A párt fenntartaná a rezsicsökkentést, sőt az időjárás függvényében rugalmasabbá tenné a kedvezményes gáz- és áramfogyasztási sávhatárokat. A szociális tűzifakeretet megdupláznák és kiterjesztenék a nagyobb településekre is, a tűzifa áfakulcsát pedig 5 százalékra mérsékelnék. Uniós források bevonásával Családi Energetikai Programot indítanának, amely évente 100 ezer lakóingatlan energetikai korszerűsítését célozza. A vállalati szektor számára átláthatóbb, a beszerzési árakat reálisan tükröző energiapiacot hoznának létre a termelési költségek érdemi csökkentése érdekében.