Pénzért szerelem? Meglepő dolog derült ki a „sugar kapcsolatok” hátteréről

Pénzcentrum: Az utóbbi években egyre többet hallunk a sugar kapcsolatokról. Valójában mennyire elterjedt jelenségről beszélünk?

Meskó Norbert:  Az utóbbi években valóban egyre többet hallunk a sugar kapcsolatokról, és ez nem véletlen. Egyrészt maga a jelenség is láthatóbbá vált, főként az online platformok és a közösségi média hatására, másrészt a tudományos érdeklődés is jelentősen megnőtt. Fontos azonban rögtön az elején tisztázni, hogy nem egy tömeges jelenségről beszélünk. Sokkal inkább arról, hogy egy korábban is létező kapcsolati forma ma jobban látható, jobban kutatható, és jobban tematizálható. A legtöbb kutatás – különösen a szociológiai és gazdasági megközelítések – már régóta foglalkoznak a szexuális-gazdasági csere különböző formáival, de a pszichológiai nézőpont még mindig viszonylag alulreprezentált. A mi munkánk ebbe a résbe próbál belépni. Ami különösen érdekes, az a részvétel és a nyitottság közötti különbség. A tényleges részvétel viszonylag alacsony arányú, ugyanakkor a nyitottság jóval szélesebb körben jelen lehet. Ez azt jelenti, hogy sokan nem élnek ilyen kapcsolatokban, de bizonyos élethelyzetekben, feltételek mellett elképzelhetőnek tartják őket. Kutatóként éppen ez a „mentális lehetőségként való jelenlét” az, ami igazán izgalmas.

Mi volt az a pont, amikor kutatóként azt mondta: ezt a témát tudományosan is érdemes vizsgálni?

Ez nem egy hirtelen döntés volt, hanem inkább egy lassan összeálló felismerés. A szexuális–gazdasági csere kérdése már korábban is foglalkoztatott, de sokáig inkább elméleti szinten. A szexuális–gazdasági csere kérdése már nagyon korán elkezdett foglalkoztatni; az első, akkor még nem publikált írásomat még 1997-ben, elsőéves pszichológus hallgatóként  készítettem róla. Ennek egy továbbfejlesztett változata jelent meg tavaly a neves nemzetközi Archives of Sexual Behavior szaklapban. Ami viszont konkrétan elindította a mostani kutatási irányt, az egy módszertani felismerés volt. 2018 körül egy kozmetikai műtétek iránti nyitottságot mérő kérdőív magyar változatát készítettük el, és akkor merült fel bennem az a párhuzam, hogy a test „eszközként” való kezelése bizonyos szempontból hasonló logikát követhet ezekben a döntésekben. Innen jött az ötlet, hogy nem magát a viselkedést, hanem a nyitottságot mérjük. Ez kulcsfontosságú volt, mert

így nem csak azokat tudjuk vizsgálni, akik már részt vesznek ilyen kapcsolatokban, hanem azt is, hogy kik és miért tartják ezt elképzelhetőnek.

Ezt a kérdőívet később több mint harminc nyelvre adaptáltuk, ami lehetővé tette a szélesebb körű vizsgálatokat. 

A közbeszédben gyakran leegyszerűsítik ezt a jelenséget. Hogyan definiálták pontosan a sugar kapcsolatot a kutatásban?

A kutatásban a sugar kapcsolatot úgy definiáltuk, mint egy olyan, kölcsönösen kialakított, lazán strukturált kapcsolatot, amelyben a társaság vagy a szexuális intimitás valamilyen anyagi vagy státuszbeli előnnyel kapcsolódik össze. Ez a definíció szándékosan tág. Vannak kapcsolatok, ahol ez egyértelműen szexuális jellegű, más esetekben inkább társas vagy életmódbeli támogatásról van szó. A lényeg az, hogy az intimitás és az erőforráscsere valamilyen formában összekapcsolódik. És talán ez az egyik legfontosabb pont: ez nem egy egységes jelenség, hanem talán inkább egy spektrum.

A kutatás szerint milyen pszichológiai tényezők állnak a nyitottság mögött?

Az eredmények alapján három nagyobb terület rajzolódik ki: a korai kapcsolati tapasztalatok, az érzelemszabályozás módja és a személyiség működésének stabilitása. Ezek nem független tényezők, hanem egymással összefonódó mintázatok. Ami különösen érdekes, hogy ezek a tényezők már a nyitottság szintjén is megjelennek, tehát nem arról van szó, hogy a sugar kapcsolatok „alakítják ki” őket. Inkább arról, hogy bizonyos pszichológiai működésmódok mellett ez a kapcsolati forma könnyebben válik elképzelhetővé vagy elfogadhatóvá.

Hogyan kapcsolódik ehhez a gyerekkori érzelmi bizonytalanság vagy elutasítás élménye?

Ami a pszichológiai hátteret illeti, a kutatásunk egyik fő kérdése az volt, hogy azok a mintázatok, amelyeket korábbi vizsgálatok már azonosítottak a szexuális-gazdasági cserében „tevőlegesen” résztvevő nők körében – például érzelmi bizonytalanság, kapcsolati nehézségek vagy személyiségműködési sérülékenységek –, vajon következményei ezeknek a kapcsolatoknak, vagy már előzetesen is jelen lehetnek. Tehát az ilyen típusú kapcsolatban való részvétel egyfajta „következménye”, vagy ettől függetlenül is azonosítható azokban, akik nyitottabbak a cserén alapuló intimitás ezen formáira. Ezért a kérdést úgy közelítettük meg, hogy nem a viselkedést, hanem a nyitottságot vizsgáltuk.

Az eredmények azt mutatták, hogy három nagyobb pszichológiai terület játszik szerepet: a korai kapcsolati tapasztalatok, az érzelemszabályozás módja, valamint a személyiség működésének minősége.

Ezt talán egy egyszerűbb példával lehet jól megfogni. Ha valaki úgy nő fel, hogy gyakran él meg elutasítást, érzelmi bizonytalanságot, vagy azt tanulja meg, hogy a kapcsolatok kiszámíthatatlanok, akkor felnőttként másképp fogja értelmezni az intimitást. Egy hagyományos, mély érzelmi bevonódást igénylő kapcsolat számára akár kockázatosnak vagy nehezen kezelhetőnek tűnhet. Egy strukturáltabb, „előre megbeszélt” keretek között működő kapcsolat viszont biztonságosabbnak, kiszámíthatóbbnak élhető meg. Nem azért, mert ez „jobb”, hanem mert jobban illeszkedik az illető belső működéséhez.

Mit jelent az, hogy az önértékelés „sérülékenysége” szerepet játszik?

Amikor azt mondjuk, hogy az önértékelés sérülékenysége szerepet játszik, akkor sem egyszerűen alacsony önértékelésről beszélünk. Inkább arról, hogy az önértékelés instabil, könnyen ingadozik, és erősen függ külső visszajelzésektől. Ilyen esetben a kapcsolatok nemcsak érzelmi, hanem szabályozási funkciót is betölthetnek, például megerősítést adnak, vagy csökkentik a bizonytalanságot. A mi adataink azt mutatták, hogy különösen az úgynevezett maladaptív érzelemszabályozási stratégiák, például a túlzott rágódás vagy a negatív gondolatok felerősítése, kapcsolódnak a nagyobb nyitottsághoz, míg az adaptív stratégiák nem.

Ezek a tényezők specifikusan a sugar kapcsolatokra jellemzőek, vagy általánosabb párkapcsolati mintázatokról beszélünk?

Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a mintázatok nem kizárólag a sugar kapcsolatokra jellemzőek. Inkább általános pszichológiai működésmódokról van szó, amelyek különböző élethelyzetekben különböző módon jelenhetnek meg. A sugar kapcsolat ebben az értelemben egy lehetséges „kimenet”, nem pedig egy egyedi jelenség.

Miért nyitottabbak a fiatalabb nők ezekre a kapcsolati formákra?

A fiatalabb életkorral kapcsolatban gyakran felmerül a kérdés, hogy miért tűnnek nyitottabbnak ezekre a kapcsolati formákra. Itt több tényező is szerepet játszhat. Egyrészt a fiatal felnőttkor eleve egy kísérletezőbb, identitáskereső időszak. Másrészt a digitális környezet – az online társkeresők és platformok – jelentősen átalakították a párkapcsolati piacot. Harmadrészt pedig a rövid távú kapcsolati stratégiák társadalmi elfogadottsága is nőtt. Ugyanakkor a mi adatainkban az életkor hatása nem volt különösebben erős, ami arra utal, hogy ez csak egy tényező a sok közül.

Mennyire játszik ebben szerepet a gazdasági bizonytalanság vagy az egzisztenciális nyomás? Ez tudatos gazdasági döntés?

A gazdasági szempontok természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül. Bizonyos helyzetekben ez valóban lehet egy tudatos, stratégiai döntés. Ugyanakkor a kutatásunk alapján nem lehet ezt pusztán racionális kalkulációként értelmezni. Inkább arról van szó, hogy a gazdasági tényezők és a pszichológiai működés egymással összefonódva alakítják a döntéseket.

Felmerül bennem, hogy nem stigmatizáljuk-e túlzottan ezt a jelenséget? Van-e veszélye annak, hogy sérülékenyebb helyzetű nők nagyobb arányban kerülnek ilyen kapcsolatokba?

A közbeszéd gyakran leegyszerűsít és moralizál, ami megnehezíti a jelenség árnyalt megértését. A pszichológiai adatok azt mutatják, hogy nagyon különböző utak vezethetnek ezekhez a kapcsolatokhoz. Ugyanakkor az is látható, hogy bizonyos sérülékenységi tényezők, mint az érzelmi bizonytalanság vagy instabil önértékelés növelhetik a nyitottságot. Ez azt jelenti, hogy egyes csoportok valóban nagyobb arányban lehetnek érintettek, de ezt nem lehet egyetlen egyszerű magyarázatra redukálni.

Valóban „meg lehet tanulni” pénzért szeretni vagy ez teljes félreértés?

Ez inkább félrevezető megfogalmazás. Ezek a kapcsolatok nem feltétlenül érzelemmentesek, és nem is tisztán gazdasági tranzakciók. A valóságban az érzelmi és az anyagi dimenzió gyakran együtt van jelen, és különböző arányokban keveredik. A „pénzért szeretni” kifejezés ezt a komplexitást egyszerűsíti le túlságosan.

A sugar kapcsolatok inkább kihasználásról vagy kölcsönös megállapodásról szólnak?

Hasonlóképpen, a „kihasználás vagy kölcsönös megállapodás” kérdésre sincs egyetlen válasz. A valóság inkább egy spektrum, amely a kölcsönösen elfogadott megállapodásoktól a hatalmi egyenlőtlenségekkel terhelt helyzetekig terjed. Egyetlen kategória nem képes ezt a sokféleséget lefedni.

Ez a jelenség inkább a modern világ torzulása, vagy mindig is jelen volt, csak most láthatóbbá vált?

Ha történeti perspektívából nézzük, akkor a szexuális-gazdasági csere nem új jelenség. Ami új, az a formája és a láthatósága. A mai digitális környezetben ezek a kapcsolatok sokkal könnyebben szerveződnek, és sokkal inkább a nyilvános közbeszéd részévé válnak. A kutatásunk egyik legfontosabb üzenete az, hogy a sugar kapcsolatok iránti nyitottság nem pusztán egy „furcsa” vagy „szélsőséges” preferencia, hanem gyakran mélyebb pszichológiai és élettörténeti mintázatokba ágyazódik. Ennek megértése nem azt jelenti, hogy értékítéletet mondunk, hanem azt, hogy árnyaltabban próbáljuk látni az emberi kapcsolatok sokféleségét.

Fotó: Jeki Gabriella