Drasztikusan megugrottak az energiaárak a gázközpontok elleni támadások után, globális inflációs cunami fenyeget

Az újabb globális energiaválságot az robbantotta ki, hogy Izrael és az Egyesült Államok támadásaira válaszul Irán lezárta a Hormuzi-szorost. Ez a világ egyik legfontosabb energiaszállítási útvonala. Ennek következtében a globális kőolaj- és LNG-kereskedelem mintegy ötöde megbénult. A sebezhetőséget tovább fokozta a világ legnagyobb földgázmezője, az iráni Dél-Pars elleni izraeli csapás. Donald Trump amerikai elnök állítása szerint erről nem is tudott. Ezt követte a katari Ras Laffan ipartelepet ért válaszcsapás. A támadások hatására a földgáz ára azonnal 35 százalékkal megugrott, így már több mint a duplájába kerül a háború előtti szintnek. Eközben a kőolaj hordónkénti ára 113 dollár környékére emelkedett.

A koronavírus-járvány és a 2022-ben kirobbant orosz-ukrán háború után ez már az évtized harmadik nagy energiasokkja. A világ vezető hatalmai erre eltérő stratégiákkal reagálnak. Az Európai Unióban hangsúlyossá vált az atomenergia pénzügyi támogatása. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke egyenesen stratégiai hibának nevezte a nukleáris energia elmúlt évtizedekben tapasztalt visszaszorítását, melyet sokan a németországi atomerőmű-leállítások burkolt bírálataként értelmeztek.

Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok meglepő lépésre szánta el magát. Bár az ország a világ legnagyobb kitermelője, a közelgő félidős választások miatt kénytelenek kordában tartani a belső energiaárakat. Ennek érdekében Washington enyhített az Oroszország elleni szankciókon, utat engedve az orosz kőolaj szélesebb körű értékesítésének. Ez a döntés Európát és Ázsiát is arra kényszerítheti, hogy újragondolja viszonyát az orosz energiahordozókkal.

Ázsiában a közel-keleti importfüggőség miatt különösen drámai a helyzet. Szingapúrban és Malajziában a finomítók már visszafogták a termelést. Japánban és a chipgyártó nagyhatalom Tajvanon pedig az ipari ellátás is akadozik. A nyomás hatására Tajvan már az utolsó atomerőművének újraindítását mérlegeli. Japánban is napirendre került a fukusimai katasztrófa után leállított reaktorok visszakapcsolása. Kína ezzel szemben stabilabb pozícióból figyeli az eseményeket, mivel jelentős tartalékokkal bír. Emellett az ország áramtermelésének felét már megújuló forrásokból biztosítja. Ugyanakkor Peking is erősen függ az iráni kőolajtól. Emiatt igyekszik minél gyorsabban átalakítani az energiamixét, és új beszerzési forrásokat találni.

Rövid távon a legnagyobb fogyasztók a stratégiai készleteik felszabadításával, valamint a lakosság és az ipar takarékosságra intésével próbálják átvészelni a hiányt. Hosszú távon azonban a krízis alapjaiban írhatja át a globális energiaellátást. A kényszerűség felgyorsítja a zöld átállást, és visszahozza az atomenergiát a köztudatba. Szakértők ugyanakkor figyelmeztetnek, hogy ezzel új geopolitikai függőségek is kialakulhatnak. Ez elsősorban a zöld technológiák piacát ma már domináló Kína irányába jelenthet kiszolgáltatottságot.