Nagy bajban lehet a külföld szemében a magyar gazdaság: nem kerülhető már el a leminősítés?

Egy esetleges visszacsúszás a hitelminősítői lépcsőn azonnal érezhető hatásokkal járna a pénzpiacokon. Amikor egy ország elveszíti befektetésre ajánlott státuszát, a befektetők csak magasabb hozam elvárása mellett hajlandók finanszírozni az államot. Ez különösen az újraárazási időszakban okoz rövid távon komoly turbulenciát. Számos intézményi befektető szabályzata tiltja a spekulatív kategóriába sorolt értékpapírok tartását, ami kényszerű eladási hullámot indíthat el, és likviditási feszültséget generálhat a piacon.

Az államháztartás számára mindez a finanszírozási költségek emelkedését jelentené. A magasabb kamatterhek növelik a költségvetési kiadásokat, ami költségvetési kiigazítási kényszert teremt. A devizapiacon is negatív következményekkel kellene számolni: a romló országkockázati megítélés árfolyamgyengülést idézhet elő, ami az importárakon keresztül inflációs nyomást generál.

Ez a jegybank számára különösen kedvezőtlen környezetet teremt, mert szűkíti a kamatcsökkentés mozgásterét, miközben a pénzügyi stabilitási szempontok is felértékelődnek. A kedvezőtlenebb hozamkörnyezet végső soron a magánszektor hitelköltségeit is emeli, visszafogva a beruházási kedvet és a belső fogyasztást.

A hitelminősítők döntéseiben kiemelt szerepet játszik a költségvetési egyenleg és az államadósság-ráta alakulása. A GKI elemzése szerint 2026-ban mindkét mutató érdemi romlása várható, elsősorban a választási évhez kapcsolódó költségvetési lazítás következtében.

A kormányzati beruházások visszafogása ellenére olyan lépések, mint a hathavi fegyverpénz, a többgyermekes anyák személyi jövedelemadó-kedvezménye, a családi adókedvezmény megduplázása, valamint a 14. havi nyugdíj egyheti részének kifizetése jelentős terhet ró az államkasszára. A vártnál gyengébb gazdasági növekedés tovább rontja a fiskális pozíciót. Paradox módon, miközben a nemzetközi kamatkörnyezet javulása mérsékli a kamatkiadásokat, az elsődleges egyenleg – vagyis a kamatkiadások nélküli költségvetési mérleg – romlani kezdett.

Az államadósság devizában fennálló hányada a minősítők szemében kritikus mutató, mivel a külföldi devizában vállalt kötelezettségek jóval nagyobb kockázatot hordoznak. Ilyen helyzetben a monetáris politika eszköztára is beszűkül: a jegybank nem képes saját deviza kibocsátásával enyhíteni az állam finanszírozási terhein. További gondot jelent, hogy a költségvetési bevételek túlnyomórészt forintban keletkeznek, így árfolyamgyengülés esetén a devizakötvények után fizetendő kamatok forintban számolva megemelkednek.

2024 végére az államadósság devizaaránya elérte, majd kis mértékben meg is haladta a 30 százalékos küszöböt, 2025 végére pedig ismét 29–30 százalék között stabilizálódott. Az Államadósság Kezelő Központ korábban többször hangsúlyozta ennek a határértéknek a jelentőségét. A GKI előrejelzése szerint 2026-ban ezen a téren nem várható érdemi elmozdulás.

Pozitív fejlemény ugyanakkor, hogy a gazdasági növekedés végre erőre kap: a GKI 2026-ra 2,2 százalékos GDP-bővülést prognosztizál. A folyó fizetési mérleg további javulása is valószínű, feltéve, hogy exportpiacaink újra élénkülni kezdenek. Fontos, hogy a hitelminősítők a pénzügyi mutatók mellett az intézményrendszer stabilitását és a gazdaságpolitikai döntéshozatal kiszámíthatóságát is értékelik.

A jelenlegi besorolás megőrzése mellett három fő érv szól. Egyrészt a gazdasági növekedés a GKI előrejelzése szerint 2026-ban 2,2 százalékra gyorsul, miközben a folyó fizetési mérleg javul, és exportpiacaink várhatóan élénkülnek. Másrészt az államadósság devizaaránya 29–30 százalék körül stabilizálódott, vagyis nem lépte át tartósan a kritikusnak tekintett 30 százalékos szintet. Harmadrészt a csökkenő nemzetközi kamatkörnyezet mérsékli a kamatterheket.

Ezzel szemben a GKI három jelentős kockázati tényezőt azonosít. A költségvetési hiány és az államadósság-ráta 2026-ban várhatóan jelentősen emelkedik, elsősorban a választásokkal összefüggő jövedelemkiáramlások és bevételkiesések miatt. Az elsődleges egyenleg romlik, miközben a választási költekezés – a fegyverpénz, az adókedvezmények és a 14. havi nyugdíj – tartós hatásai tovább terhelik a költségvetést. A gyakori költségvetési korrekciók és a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika aláássák a befektetői bizalmat.

A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a hitelminősítők 2026 első felében még kivárnak, ugyanakkor egyértelmű figyelmeztetést fogalmaznak meg: ha a választások után nem indul el hiteles konszolidációs program, és nem javul az elsődleges egyenleg, akkor leminősítés következhet. A döntő időszak várhatóan 2026 harmadik negyedéve és 2027 első féléve lesz, ekkor derül ki, hogy az aktuális kormányzat valóban elkötelezett-e a fiskális konszolidáció iránt. Ennek elmaradása esetén a hitelminősítők megtehetik az első leminősítési lépést.