Óriási káoszt teremtett Trump vámháborúja: most kezdenek csak el látszódni a durva következmények

Gary Grigowski, a Team 1 Plastics alelnöke és társalapítója számára ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor új öntőformát rendelt - egy drága acélszerszámot, amelyet a cég műanyag alkatrészek gyártásához használ. A Detroit közelében működő Team 1 az amerikai autógyártás fontos láncszeme, szinte minden Amerikában gyártott autóban megtalálhatók a termékeik.

Bár az USA-ban egykor virágzott az öntőforma-gyártás, mára szinte minden ilyen vállalat bezárt vagy külföldre költözött. Ennek következtében a Team 1-nek külföldről, általában Indiából vagy Kanadából kell beszereznie az öntőformákat. Mivel az indiai importra jelenleg 50%-os vám vonatkozik, a cég kénytelen Kanadából rendelni.

Itt kezdődtek a problémák. Az elnök által Kanadára kivetett speciális alumínium- és acélvámok miatt az acélból készült öntőformákra elméletileg 25%-os vámot kellene fizetni. Legalábbis ezt állította az egyik kanadai beszállító. Egy másik beszállító azonban azt javasolta, hogy mivel az öntőforma acélja eredetileg az USA-ból származik, talán "származékos terméknek" minősül, ami alacsonyabb vámkategóriába eshet.

EZ IS ÉRDEKELHET

Váratlan irányba kezd eldőlni a vámháború: lassan, de biztosan bedarálja Trump a kínai gazdaságot?

A Wind Information adatbázisa szerint Kína utoljára 2020-ban, a pandémia idején regisztrált csökkenést a tárgyi eszközökbe történő beruházásokban.

A bizonytalanság miatt a beszállító egy kísérletet javasolt: küldenek egy próba öntőformát a vámon keresztül, hogy lássák, átengedik-e vagy extra díjat számolnak fel érte. Ez jól szemlélteti a kereskedelmi háború mögötti zavaros valóságot.

Amerikában a vállalkozások kénytelenek alkalmazkodni a papírmunka áradatához, miközben próbálják kiszámítani, mennyi vámot kell fizetniük. A nagy cégek számára ez kezelhető, bár költséges feladat. A Team 1-hez hasonló kisvállalkozások esetében azonban ez azt jelenti, hogy embereknek, mint Gary, egyik napról a másikra vámszakértővé kell válniuk - ez további teher a magas importköltségek mellett.

A költségek egyre nőnek. Márciusban, a Fehér Ház legátfogóbb vámintézkedéseinek bevezetése előtt, a Team 1 rendelt egy új gépet Japánból. Mire a gép szállításra kész lett, Japánra már 15%-os extra vám vonatkozott. Amikor a szállítmány már úton volt, a Fehér Ház további acél- és alumíniumvámokat vezetett be. Ennek eredményeként a 300 000 dolláros gép végül további 45 000 dollárba került.

Ezek a többletköltségek most gyűrűznek végig az amerikai gazdaságon. Eddig az autógyártók ellenálltak az áremelés nyomásának - talán részben a Fehér Ház esetleges megtorlásaitól való félelem miatt. De az iparágban kevesen kételkednek abban, hogy a vámok miatt a fogyasztóknak a következő hónapokban és években többet kell majd fizetniük a járművekért.

Detroit és környéke valójában egy hatalmas gyártó ökoszisztéma. Több száz, ha nem ezer olyan vállalkozás működik itt, mint a Team 1 Plastics, amelyek mind hozzájárulnak az autógyártáshoz szükséges alkatrészekkel és szolgáltatásokkal.

A Lucerne International, egy Detroit külvárosában működő cég, fém alkatrészeket gyárt vezető amerikai autókhoz. A Jeep Wrangler hátsó ajtaját a karosszériához rögzítő zsanérok a Lucerne által a Stellantisnak szállított acélból és alumíniumból készülnek. Az érdekes az, hogy az acélkovácsolás nem Michiganben, hanem Kínában történik. Az alumínium Tajvanról származik. És mindezekre az alkatrészekre most vámot kell fizetni.

"Összesen 72,5%-os vám van ezeken az alkatrészeken" - mondja Mary Buchzeiger, a Lucerne vezérigazgatója. "Már PhD-m van vámügyekből, ez őrület." A költségek kordában tartása érdekében a Lucerne "külkereskedelmi övezetként" regisztráltatta raktárait, ami azt jelenti, hogy nem kell vámot fizetnie, amikor az áruk megérkeznek, csak amikor elhagyják az épületet a következő ügyfél felé.

A Lucerne jó példája annak a problémának, amelyet Donald Trump a kereskedelempolitikájával kezelni próbál. Mary édesapja idejében ez a családi vállalkozás az USA-ban gyártott fém alkatrészeket szerzett be. De idővel az autógyártók olyan nagy nyomást gyakoroltak rájuk az árak csökkentése érdekében, hogy ők és szinte minden versenytársuk külföldről, főként Ázsiából kezdte beszerezni ezeket. Mary szerint ennek a folyamatnak a visszafordítása, amely évtizedek alatt zajlott le az 1990-es évektől kezdve, nem lesz könnyű.

"Évekbe telt, mire más országokba mentünk és kiépítettük az ellátási láncokat. Évekbe fog telni, mire visszahozzuk ezt a fajta gyártást. Például vegyük az öntőszerszám-ipart. Már nincs öntőszerszám-gyártás itt. Tehát még ha vissza is hozzuk a gyártást, a szerszámokat továbbra is külföldről vásároljuk, igaz? A legtöbb berendezést, amely az alkatrészek gyártásához szükséges, nem itt gyártjuk. Tehát továbbra is külföldről kell beszereznünk a berendezéseket. Így hónapokba, ha nem évekbe telik, mire újjáépítjük ezeket az ellátási láncokat az USA-ban."

Motor City nem ér véget Detroit határainál. Nemcsak mélyen benyúlik Michigan vidéki területeire, hanem átnyúlik Amerika határain is. A Detroit folyó túloldalán található Windsor, Ontario. Bár Kanadában van, Windsort régóta Motor City egyik külvárosának tekintik.

Az itteni gyárak olyan alkatrészeket gyártanak, amelyek rendszeresen átkelnek a határon. Meglátogattunk egy Lanex nevű üzemet, amely vezető amerikai autókban használt ajtózárakat gyárt. Ezek az acél alkatrészek legalább négyszer átkelnek a határon, mielőtt beépítenék őket a kész autóba.

Az acél Wixomból származik, Detroit északnyugati részéről. Átkel a határon a kanadai Lanex üzembe. Ezután hőkezelésre Bramptonba, Ontarióba küldik, mielőtt visszakerülne a határon át Warrenbe, Detroit külvárosába, galvanizálásra. Ezután a kész zár ismét visszakerül Kanadába, ahol csomagolják és elküldik a Lanex ügyfelének.

Hosszú távon ezek a vámok visszahozhatják a termelést Észak-Amerikába. De ez évekbe telne, és a köztes időszakban valószínűleg magasabb költségek várhatók, amelyek közül sokat az amerikai fogyasztók viselnek majd. Egyelőre az autógyártók viselik ezeket a költségeket, de ez nem tarthat örökké. Akár átmeneti jelenségről, akár új normáról van szó, a kereskedelmi háború frontvonalán egyértelmű, hogy az amerikai vállalatok még csak most kezdik feldolgozni ezt a hatalmas változást üzleti működésükben.