Bod Péter Ákos: durva, amit a forint csinál, meddig tarthat ki az ereje?

Az euró bevezetésekor mintegy 240 forintot kellett adni a közös európai fizetőeszközért, míg az uniós csatlakozásunk idején ez az érték 250 forint körül mozgott. Azóta a forint több mint 50 százalékkal gyengült. Ezzel szemben a cseh korona erősödött: az EU-csatlakozáskor 31 koronát kellett adni egy euróért, ma már csak 24-et. A lengyel zloty esetében is javulás figyelhető meg: a korábbi 4,7-es árfolyam 4,2-re csökkent.

A térségbeli különbségek más mutatókban is megmutatkoznak. A cseh tízéves állampapírok hozama 4,6 százalék, a lengyeleké 5,2 százalék, míg a magyar papírok esetében ez az érték 7 százalék körül alakul. A román lej helyzete a forinthoz hasonló: az uniós csatlakozáskor 3,1 lejt kellett adni egy euróért, ma már 5,1-et, ami a magyarnál is nagyobb értékvesztést jelent. A tízéves román állampapírok hozama 7,6 százalék.

A forint jelenlegi erősödése különösen figyelemreméltó, mivel a hazai infláció tartósan és jelentősen magasabb, mint az euróövezetben. Míg Magyarországon 4-5 százalék közötti az áremelkedés üteme, az euróövezetben ez visszatérőben van a 2 százalékos szintre. Ez azt jelenti, hogy a reálárfolyam még inkább erősödést mutat, ami szokatlan jelenség.

A forint dollárral szembeni felértékelődése mögött részben az amerikai fizetőeszköz meglepő gyengülése áll. Ez azért is különös, mert az amerikai importvámok emelése esetén a tankönyvi várakozás szerint a dollárnak erősödnie kellene. A valóságban azonban rövid távon nem a külkereskedelmi mérleg, hanem a jövedelmek és pénzügyi eszközök határokon átívelő mozgásai, valamint a piaci hangulat alakítja az árfolyamokat.

A forint erősségének leggyakrabban említett magyarázata a magas hazai jegybanki alapkamat. A 6,5 százalékos magyar ráta jelentősen meghaladja mind az EKB kamatszintjét, mind a lengyel (4%) vagy a cseh (3,5%) alapkamatot. Ebben a tekintetben Magyarország helyzete a románokéhoz hasonló.

A jelentős kamatfelár vonzóvá teszi a forintbefektetéseket mind a nemzetközi, mind a hazai befektetők számára. Mivel a térség többi jegybankja a mérséklődő infláció hatására csökkenti kamatait, a magyar kamatszint relatív előnye az év elejéhez képest tovább nőtt.

A befektetői döntéseket a hozam és a kockázat együttes mérlegelése határozza meg, figyelembe véve a piac likviditását is. A kisebb devizák, mint a forint esetében, különösen fontos szempont, hogy szükség esetén gyorsan és jelentősebb veszteség nélkül ki lehessen lépni a pozícióból. A hitelminősítők egyelőre türelmesek Magyarországgal szemben: bár besorolásunk elmarad a többi visegrádi országétól – a cseh állam AA-, a lengyel és szlovák A kategóriás –, a három legfőbb hitelminősítő fenntartásokkal ugyan, de a bóvlihatár felett tartja a magyar államadósságot.

Az év elejétől erőteljesen nő a külföldiek jelenléte a forintkötvények piacán, bár részarányuk még nem éri el a 2020 előtti csúcsidőszak szintjét. Valószínűsíthető, hogy a konzervatív jegybanki politika hangsúlyos meghirdetése kockázatmérséklő hatással járt.

Amíg ez a helyzet fennmarad, és nem következik be olyan fordulat, amely megváltoztatná a kockázatérzékelést, addig a magyar állampapírok tekintélyes hozamtöbblete erős támaszt ad a forint keresletének. A 3-6 havi állampapírok hozama meghaladja a 6 százalékot, a tízéves kötvényeké pedig közel 7 százalék – ez jelentős előny egy olyan környezetben, ahol a német tízéves kötvények hozama mindössze 2,8 százalék.

A jelenlegi piaci egyensúly tartósságát nehéz megjósolni. A külkereskedelmi mérleg jelenleg támogató tényező, azonban a gazdasági növekedés tartós gyengesége és a beragadni látszó magyar infláció hosszabb távon a korábbi leértékelődési trend folytatását vetíti előre.

A magas állampapírhozamok jelentősen megterhelik a magyar államháztartást, ami nyomást helyez a monetáris politika irányítóira a kamatok csökkentése érdekében. Ugyanakkor a költségvetési keretszámok rendszeres módosítása és a választások előtti politikai ígéretek kockázatnövelő tényezőként hatnak.

A térségi példák azt mutatják, hogy hosszabb távon a fundamentumok számítanak. A kérdés az, hogy mikor és hogyan következhet be javulás a gazdasági dinamikában, az államháztartási helyzetben és az inflációs folyamatokban.