Hiába a sok beruházás, sehol az eredmény: csapdában a magyar gazdaság, nem látni a kiutat

Nemzetközi összehasonlításban azt láthatjuk, hogy trendjében alapvetően hasonló pályákat jártak be a régió országai (V4-ek és Románia), viszont a növekedés mértékében nagy a szórás. Minden ország bőven megugrotta az EU-s színvonalat: amíg az uniós átlag alulról közelítette meg a +10%-ot, addig a régióban a duplája volt a jellemző, de volt ötszörös szint is.

Románia és Lengyelország nagy mértékben felülmúlta a többieket, az előbbi 55%-kal, az utóbbi 41%-kal volt képes növelni a munkatermelékenységet. Ehhez képest Csehország és Szlovákia is elmaradt 20% körüli teljesítménnyel. Ehhez képest Magyarország a legrosszabbul teljesítő ország a vizsgáltak közül (+15%). Magyarország munkatermelékenység javulása 2016 és 2022 között zajlott le, előtte és után gyakorlatilag stagnált, vagy visszaesett a mutató.

Ágazati szerkezetben Magyarországon a kereskedelem és pénzügy-biztosítás 50% körüli termelékenységnövekedéssel került az élre, az infokommunikáció és a szakmai-tudományos-adminisztratív szektor 30-32%-os teljesítménye is kimagasló. A hazai nemzetgazdasági 15%-os mutatója annak „köszönhető”, hogy a feldolgozóipar alig 5%-os és az építőipar 0%-os értéke lehúzta az átlagot. A dinamikus munkatermelékenység javító ágazatok GDP-ben mért súlya 30%, a lassan fejlődőké 26%, miközben a költségvetési támogatások oroszlánrésze ez utóbbiakba áramlott (különösen a multinacionális összeszerelő üzemekbe).

Az elmúlt évek gazdaságpolitikája jelentős hangsúlyt helyezett a nagy volumenű gazdaságélénkítő programokra, különösen a feldolgozóipari beruházásokra, valamint a nagy infrastrukturális és kiemelt projektek támogatására az építőiparban. A forrásbővülés rövid távon hozzájárulhat bizonyos ágazatok fejlődéséhez, de hosszú távon csak abban az esetben fejt ki kedvező hatást és javít a munkatermelékenységen, ha a vállalatokat hatékonyabb működésre, innovációra és költségtudatosságra ösztönzik.

Ennek fényében észszerűbb lenne mérlegelni, hogy a jövőbeni támogatások inkább olyan területekre legyenek allokálva, amelyekben Magyarországnak komparatív előnye van, és amelyek hosszú távon fenntartható növekedést kínálnak. Ez szemben áll a jelenlegi gyakorlattal, amely a sok importnyersanyagot, energiát és vendégmunkást igénylő iparágakat (akkumulátor- és autógyártás) támogatja. Emellett indokolt lenne a gazdaságpolitikai eszköztár továbbfejlesztése is: olyan kifinomultabb, kiszámíthatóbb és hatékonyabb ösztönzők bevezetése, amelyek a meglévő komparatív és versenyelőnyökre építenek, és fokozottabban figyelembe veszik a hazai kis- és középvállalkozások érdekeit.