Algák, extrém heves viharok és forróság: földi pokoli lehet a 2025-ös nyár a Balatonnál

Manapság egyre inkább előtérbe kerül annak a ténye, hogy a Balaton egy érzékeny ökológiai és meteorológiai rendszer része. Az elmúlt években ugyanis egyre gyakrabban tapasztalhatók szélsőséges időjárási jelenségek a tó környékén: hirtelen jégviharok, intenzív felhőszakadások, váratlan széllökések és a nyári hőhullámok növekvő intenzitása mind a klímaváltozás kézzelfogható jelei. Ezek az extrém események a helyi ökoszisztémát, a turizmust, a közlekedést és a tóparti települések biztonságát is komolyan érintik.

Kiszámíthatatlan az időjárás a Balatonnál

A Balaton időjárása meglehetősen összetett dolog, nem túlzás azt állítani, hogy hazánk egyik legbonyolultabb meteorológiai folyamatai zajlanak itt. A tó ugyanis három éghajlati hatás találkozásánál fekszik: egyszerre érvényesül az óceáni, a mediterrán és a kontinentális klíma befolyása. De ez még nem minden, hiszen ehhez hozzájárulnak a kistérségi hatások. A nagy vízfelület például egyfajta termikus kényszert jelent az időjárás alakulására: lassabban melegszik fel, lassabban hűl ki, és folyamatosan módosítja a környezet mikroklímáját. Emellett ott van a Bakony hegység hatása, ami jelentősen átalakítja az északnyugati irányból érkező légáramlatokat, és persze a változatos talajfelszín is szerepet játszik. Mindezek együtt teszik igazán kiszámíthatatlanná az időjárási folyamatokat a Balatonnál

– mondta el a Pénzcentrum kérdésére az előadása végén Dr. Horváth Ákos, a HungaroMet Viharjelző Obszervatórium obszervatórium vezetője.

Ahogy arra a szakember rámutatott, a balatoni jég, vagy éppen annak hiánya is sokat elárul a magyar tengernél zajló, felgyorsult változásokról. Mint emlékeztetett, 1987-ben 42 centiméter vastag jégen állhattunk, 2017-ben mindez már csak 22 centméter volt, és most, 2025-ben nulla centiméter. A Balaton nem fagyott be. Pedig a jégnek rengeteg sajátossága van: amikor nincs jég, a rövidhullámú besugárzás (télen is) bejut a vízfelszín alá, ami azt eredményezi, hogy megindulnak az algák és más biológiai folyamatok, amelyek korábban csak tavasszal, a jég olvadása után voltak jellemzők. A jégmentes állapot tehát elősegíti a fotoszintézist a téli hónapokban is, pedig korábban ez a folyamat gyakorlatilag leállt. Így ezen a nyáron is arra lehet számítani, hogy miután jégmentes maradt a Balaton, így erőt kaphatnak az algák.

Egyre pontosabbak a meteorológiai előrejelzéseink, ma már egészen más helyzetben vagyunk, mint akár egy évtizeddel ezelőtt. Nagyon sokat jelent, hogy néhány éve egy szuperszámítógép is segíti a munkánkat. Ennek köszönhetően tudunk kifejezetten a Balatonra optimalizált számítógépes modelleket futtatni, amiket folyamatosan fejlesztünk. A szakembergárda is megfiatalodott: remek, lelkes és hozzáértő kollégákkal dolgozunk együtt, ami óriási előrelépést hozott. A méréseink ma már minden korábbinál pontosabbak, és így az előrejelzéseink is. Ami a következő szezont illeti, alapvetően az látszik, hogy a sokéves átlagnál melegebb időjárásra számíthatunk, aminek nagy a valószínűsége. Persze az előrejelzések sosem teljesen biztosak, mindig van bennük bizonytalanság, de az irány egyértelműen a melegedés felé mutat. A rendkívüli szárazságot valószínűleg csak a nyár végén fogunk komolyabban érezni. És bár a viharok száma csökkenő tendenciát mutat, de ha mégis kialakul majd, az várhatóan jóval hevesebb lesz, mint korábban. De nem szabad szem elől téveszteni a bizonytalansági tényezőt sem, hiszen ha egy ciklon becsapódik, mint például tavaly a Boris nevű ciklon, az jelentős csapadékot hozhat, és teljesen átírhatja az adott év időjárási viszonyait

– hangsúlyozta Dr. Horváth Ákos, aki szerint a közel száz éve működő balatoni viharjelzés óriási felelősséget jelent.

Hullámzó rétegek és speciális szél

A szakember előadásából azt is megtudhattuk, hogy a Balaton időjárása jóval összetettebb, mint elsőre gondolnánk. A tavat körülvevő domborzat mellett maga a víz is aktív szereplője az itt zajló folyamatoknak. Ősszel például a vízfelszín felett kialakul egy alig észrevehető, 10–20 centiméter vastag „hullámzó felszíni réteg”, amit leginkább a tapasztalt vitorlázók ismernek jól. Ez a réteg különösen akkor erős, amikor a Balaton vize hidegebb a környezeténél, és még jobban megfigyelhető speciális víz feletti mérőműszerekkel. Egy-egy erősebb légáramlat ezt a réteget azonban könnyedén „elfújja”, ilyenkor a tó párolgása hirtelen megugrik, mondhatni szinte „fellélegzik” a víz.

A Balaton egyedi mikroklímájának kulcsszereplője a tavi cirkuláció is, amikor a tó és környezete közti hőmérséklet-különbség mozgásba hozza a levegőt, ami létrehoz egy állandó, de változékony légáramlást.

Ezt a folyamatot a parti területek beépítettsége is nagyban befolyásolja. A magas épületek és a megváltozott talajfelszínek ugyanis mind módosítják a mikroklímát, és ezen keresztül magát a tavi cirkulációt is. Nem is gondolnánk, de ennek a hatása messzire elér: bizonyos napokon a Balaton felől induló felhők akár Budapestig is eljuthatnak.

Emellett nem szabad megfeledkezni a bóra és a bakonyi szél jelenségéről. Ezek a bukószelek hasonlóan működnek, mint az Adrián: hirtelen lecsapnak, majd „megpattannak” a felszín felett, ahol hullámfelhőzetet hoznak létre. A Balaton „válaszol” az északi szélre is: van, amikor a tó közepén keleti szél kezd fújni, miközben a parton még az északit érezzük, mintha a Balaton saját logikája szerint „beszélgetne” a környezetével.

A Balaton időjárását nyáron alapvetően a konvektív csapadék, vagyis a zivatarok határozzák meg. Ezek a jelenségek nemcsak látványosak, hanem komoly hatással is járnak: szélviharokkal, villámlással, jégesővel, ami különösen a vízen lévőket érinti veszélyesen. A zivatarok gyakorisága és intenzitása a környezetre szintén közvetlen hatással van. A legveszélyesebb helyzeteket általában a délnyugati instabilitási vonalak, illetve az úgynevezett szupercellák okozzák. Ezek az erősen forgó zivatarfelhők óriási meglepetéseket tudnak hozni, pillanatok alatt alakulhat ki egy-egy extrém időjárási helyzet. Ám ha ezek a nyári zivatarok elmaradnak, annak is súlyos következménye lehet, mert komoly vízmérleg-deficit alakulhat ki a tónál. Ugyanakkor, amikor hirtelen hatalmas víztömeg zúdul le, az is problémás, ami nagy erővel mossa be a hordalékot a tóba, ráadásul a szennyvízrendszer sincs felkészülve ilyen terhelésre

– magyarázta dr. Horváth Ákos, aki felhívta a figyelmet egy érdekes jelenségre: a Balaton „nem szereti” a nappali zivatarokat; előfordul, hogy a délnyugati zivatarok láncolata között egyfajta rés alakul ki, és maga a Balaton alig kap csapadékot, miközben például Veszprémben vagy Kaposváron nagy zivatarok tombolnak.

De nem szabad megfeledkeznünk az atlanti viharciklonokról sem, hiszen ezek a hosszabb ideig tartó délies áramlások akár 1,9 méteres vízszintkülönbséget is okozhatnak a Balaton két partja között. Olyan, mintha a tó „kibillenne”, amit a szakember az apály jelenségéhez hasonlított.

Ami pedig a szárazságot és a forróságot, azaz az igazi „csendes gyilkost” illeti: az elmúlt években a nyugati szelek öve egyre több nedvességet szállít a trópusi területekről, ami a mélyebb ciklonok révén több csapadékot hozhatna, de közben a trópusi sivatagok hatása egyre erősebben érződik. Ez a kettősség, tehát a nedvesség importja és a száraz területek felől érkező meleg, száraz légtömegek extrém kiszámíthatatlanná teszi, hogy épp melyik erő dominál. És ez az, ami hosszú távon talán a legnagyobb kihívást jelenti a Balaton térségében.