Hiába a MOHU visszaváltási díjai, sosem látott válságba került a műanyag-biznisz: kódolva van a katasztrófa?

A műanyag-újrahasznosítás évtizedeken át a körforgásos gazdaság egyik sarokköve volt, mára azonban egyre inkább az iparági hanyatlás szimbólumává válik. A szektort érő csapások olyan gyakorisággal és intenzitással követik egymást, hogy egyre több szereplő beszél az összeomlás lehetőségéről. A brit és európai helyzet különösen aggasztó, de a tendencia globális: az olcsó ázsiai import, a magas energiaárak, a rosszul működő szabályozások és a piaci bizonytalanság egyaránt hozzájárultak a válsághoz.

Az elmúlt három évben a brit újrahasznosító üzemek látványos sorvadása vált nyilvánvalóvá. A brit újrahasznosító óriás, a Biffa sunderlandi létesítménye például, amely nem is olyan rég, 2022-ben 7 millió fontos beruházással indult el, 2024 februárjában már be is zárt. De a kontinensen is dominószerűen dőlnek az újrahasznosító vállalkozások: a Veolia idén két németországi telepét is megszünteti, Hollandiában pedig tavaly hét műanyag-újrahasznosító cég volt kénytelen lehúzni a rolót.

Eközben olyan ipari óriások, mint a Borealis, a Dow vagy a Neste, visszavonták új európai beruházási terveiket. A Plastic Recyclers Europe számításai szerint ezzel 2023 óta közel egymillió tonna újrahasznosítási kapacitás veszett el. Ez egy olyan veszteség, amely a teljes európai körforgásos gazdasági stratégia alapjait ingatja meg.

A szervezet figyelmeztetése kifejezetten drámai: döntő politikai lépések nélkül Európa újrahasznosítási iparága eltűnik, helyét pedig fenntarthatatlan importfüggőség és növekvő hulladékhegyek veszik át.

A BBC-nek adott nyilatkozatában a Biffa polimer üzletágának vezetője, James McLeary arról beszélt, hogy a brit és az európai vállalkozások a legnehezebb évüket élik, és további bezárásokra is készülni kell. A probléma egyik oka, hogy a magas energia- és bérköltségek miatt már szinte lehetetlen versenyezni az ázsiai gyártókkal, akik jóval olcsóbban kínálnak mind szűz, mind újrahasznosított műanyagot.

Így fordulhat elő, hogy az Egyesült Államokban is sorra zárnak be a hasonló üzemek: az S&P Global szerint az alacsony árak miatt az ország nem képes teljesíteni a saját újrahasznosított tartalomra vonatkozó céljait. McLeary szerint világszintű függőség alakult ki az ázsiai üzemektől. A brit és európai vállalkozások nehéz döntési helyzetbe kerültek: vagy veszteséggel működtetik tovább a gyáraikat, vagy végleg leállnak.

A nem megfelelően kialakított szabályozás jelenleg azt eredményezi, hogy a hulladékgyűjtők számára sokszor egyszerűbb és olcsóbb exportálni, mint belföldön feldolgozni. A műanyag csomagolóanyag-gyártók pedig továbbra is hajlanak arra, hogy olcsóbb, külföldi szűz műanyagot vásároljanak, és inkább befizessék a műanyagcsomagolási termékdíjat, mintsem drágább újrahasznosított anyaggal dolgozzanak.

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a brit független szakmai szervezet, a RECOUP vezetője, Steve Morgan már a műanyag-újrahasznosítás „végének” lehetőségét is felveti.

Szerinte nem reális arra számítani, hogy a brit piaci szereplők ilyen feltételek mellett versenyképesek maradjanak. A jelenlegi szabályozási környezet ráadásul gyakran a külföldi szereplőket hozza előnybe, és szerinte radikális reformokra lenne szükség.

Morgan kiemeli: rengeteg új technológia áll rendelkezésre, de ezek méretnövelése, illetve a fenntartható működés biztosítása még mindig bizonytalan. A következő két-három évben szerinte nem várható lényegi előrelépés, ha a kormány nem avatkozik be határozottan.

EZ IS ÉRDEKELHET

Óriási zöld gazdasági fordulat közeleg: egyre többen fektetik be így a pénzüket

A kritikusok gyakran vetik fel, hogy a fenntarthatóság és a profit nehezen fér össze. A valóság ennél sokkal árnyaltabb.

A szakértők ezért egy egységes műanyag-újrahasznosítási minősítési rendszer bevezetését sürgetik, amely csökkentené a hulladékexport mértékét és egyben rákényszerítené a vállalatokat a nagyobb arányú újrahasznosított anyagok alkalmazására

Kiemelték: a 2027 októberében induló betétdíjas visszaváltási rendszer várhatóan magasabb minőségű újrahasznosítható műanyagot biztosít majd, miközben a kormány egy külön körforgásos gazdasági munkacsoportot is felállított.

Az EU-ban sem rózsás a helyzet

A problémák nemcsak a brit rendszer hiányosságaiból erednek. Brüsszelben Virginia Janssens, a Plastics Europe ügyvezetője arra figyelmeztet, hogy a műanyag-újrahasznosítási iparág egyszerűen elvándorolhat a kontinensről. A vállalatok ott fognak beruházni, ahol olcsóbb és rugalmasabb működési feltételeket találnak.

Ha ezek a több milliárd eurós létesítmények Ázsiában vagy máshol épülnek fel, semmi nem garantálja, hogy később visszatérnek Európába.

Ez azonban komoly következményekkel járna: a kontinens műanyag-ellátási lánca húsz évvel vetődne vissza, és újra a lerakás vagy az égetés válna meghatározóvá, éppen az ellenkező irányba mozdulva, mint amit az európai zöldpolitika célul tűzött ki.

2040-re ugyanis a műanyag italos palackoknak legalább 65 százalékban újrahasznosított anyagot kell tartalmazniuk, ami várhatóan hatalmas piaci igényt generál majd. 

EZ IS ÉRDEKELHET

Nesze neked palackvisszaváltás: ezt bezzeg nem kötik a magyarok orrára - tényleg ennyire nem éri meg még 50 forintért sem visszavinni az üvegeket?

Még mindig aggasztóan kevés műanyag csomagolóanyag-hulladékot hasznosítanak újra az EU-ban, Magyarország pedig a lista végén kullog ebben.

Az iparág tehát válaszúthoz érkezett. Az egyre súlyosbodó piaci nyomás, a rosszul kalibrált szabályozások és a külföldi verseny hatására a műanyag-újrahasznosítás jövője Európában komolyan veszélybe került. A következő évek döntik el, hogy a szektor képes lesz-e átvészelni ezt a válságot és alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, vagy valóban bekövetkezik az, amitől a szakértők tartanak: a kontinens elveszíti az újrahasznosítási kapacitásainak jelentős részét, és ezzel együtt a körforgásos gazdaság egyik létfontosságú pillérét is.

A magyarországi helyzet

Habár volt előrelépés, a nemzetközi összehasonlításban Magyarország továbbra is az elmaradók között szerepel az újrahasznosítás terén: legutóbbi jelentések szerint nálunk az egyik legalacsonyabb a csomagolóhulladék újrahasznosítási aránya az EU‑tagállamok között. A 2025‑ös helyzetet vizsgáló riport kiemeli, hogy bár az általános kommunális hulladék újrahasznosítási aránya (szelektív gyűjtés, válogatás, stb.) az elmúlt években javult (2000 körül még csak ~1,6 %, 2023‑ra viszont ~33,4 %-ra emelkedett), az országos szintű teljesítmény továbbra is elmarad az európai átlagtól.

Nagyon friss információ: 2025‑ben az MOL Group bejelentette, hogy bezárja két magyarországi műanyag‑újrahasznosító üzemét. A döntést az iparágat sújtó európai trendekkel (megemelkedett energiaköltségek, olcsó import, kedvezőtlen piaci feltételek) indokolták. 

Magyarországon azonban nem lehet egyetlen okra visszavezetni az alacsony újrahasznosítási arányt. Az országban a települési hulladék újrafeldolgozási aránya 2022-ben mindössze körülbelül 33 százalék volt, ami jelentősen elmarad az Európai Unió 49 százalékos átlagától. A csomagolási hulladék, köztük a műanyagok újrafeldolgozása is hasonlóan alacsony szinten maradt, miközben a KSH adatai szerint a keletkező hulladék mennyisége folyamatosan nőtt. A strukturális hiányosságok, a válogatás és a feldolgozási kapacitások korlátai miatt a szelektíven gyűjtött hulladék egy jelentős része még mindig lerakóba vagy égetésre kerül.

A szelektív gyűjtés rendszere is több szempontból kihívásokkal küzd. Bár a lakosság nagy része igyekszik különválasztani a hulladékot, a gyakorlatban a gyűjtött anyag gyakran nem tiszta, vagy olyan anyagokat tartalmaz, amelyeket nem tudnak hatékonyan újrahasznosítani. Emellett az egyszer használatos műanyagok aránya továbbra is jelentős, és ezek begyűjtése, válogatása és feldolgozása technikailag és logisztikailag nehéz, ami tovább csökkenti az újrahasznosítási arányokat.

Az iparági és piaci feltételek szintén meghatározó szerepet játszanak. Ha az újrahasznosított alapanyag nem versenyképes árban és minőségben a szűz műanyagokkal szemben, a gyártók nem fognak átállni, így az iparág gazdaságilag fenntarthatatlanná válik. Ez a tényező különösen fontos, mert a szelektíven gyűjtött hulladék mennyiségének növekedése önmagában nem vezet automatikusan az újrahasznosítási arány emelkedéséhez.

Az attitűd és a társadalmi tudatosság tekintetében azonban pozitív elmozdulás figyelhető meg, különösen azóta, hogy a MOHU 2023-ban piaci szereplőként belépett és koordinálni kezdte a hulladékgazdálkodást.

A MOHU által készíttetett reprezentatív felmérés szerint 2025-ben a magyar lakosság 63 százaléka nyilatkozott úgy, hogy külön gyűjti a műanyag hulladékot.

A szelektív gyűjtőpontok számának növekedése és a gyűjtési gyakoriság emelése is hozzájárult ahhoz, hogy a begyűjtött újrahasznosítható hulladék mennyisége jelentősen nőtt: a MOHU adatai szerint 2023-ban több mint kétszer annyi hulladék érkezett be a gyűjtőudvarokba, mint az azt megelőző előző évben.

Mindez arra utal, hogy a lakosság hajlandósága a szelektív gyűjtésre és az újrahasznosításra nőtt az utóbbi időszakban, de a rendszer hatékonysága még mindig korlátozott. Az infrastruktúra fejlesztése, a válogatás és a feldolgozási kapacitások továbbra is hiányosak, és a piaci feltételek sem biztosítják az újrahasznosítás hosszú távú fenntarthatóságát. 

EZ IS ÉRDEKELHET

Elképesztő újdonság a MOHU újrahasznosítási díjainál: sok élelmes magyar kereshet nagyot rajta

Sokan bele sem gondolnak, de a padláson porosodó régi tévé vagy a konyhában álló régi hűtőszekrény nemcsak kellemetlen tehertétel, hanem kisebb bevételi forrás is lehet.

Felelős hulladékgazdálkodás: Magyarország és az EU

Egy kicsit mélyebbre merülve a statisztikákba, kiderült az is, hogy Európai uniós viszonylatban Magyarország hulladéktermelési- és kezelési mutatói vegyes képet mutatnak, ám többnyire azért az átlag alatt/alatt vannak. 

Egy átlagos uniós polgár 511 kg kommunális hulladékot termel, míg Magyarországon egy főre vetítve kb. 400 kg-ról beszélhetünk csak. Tehát a magyar egy főre eső szemétmennyiség ~20%-kal alacsonyabb az EU-átlagnál, ami kedvezőnek tűnhet. Ugyanakkor az EU-átlagot számos magas fogyasztású ország felhúzza: Ausztria és Dánia esetében kiugróan magas, 800 kg/fő feletti az éves hulladéktermelés, míg a lista másik végén Románia alig 300 kg/fő körüli értékkel rendelkezik.

Magyarország ebből a szempontból a középmezőny alján helyezkedik el, közel a kelet-közép-európai régió többi országához képest.

Összességében tehát elmondható, hogy a magyarországi műanyag-újrahasznosítás helyzetét egyszerre befolyásolják strukturális hiányosságok, a szelektív gyűjtés technikai és minőségi korlátai, a gazdasági és piaci feltételek, valamint a társadalmi tudatosság.

Míg az utóbbi években a lakosság hajlandósága és az infrastruktúra bővülése növekedett, a rendszer teljesítménye továbbra sem éri el az EU-s átlagot, és az iparág hosszú távú fenntarthatósága még mindig kérdéses.