Komoly áttörés a cukorbetegség kezelésében: százezernyi magyar lélegezhet fel

A Semmelweis egyetem új cikkében azt írja, hogy az injekciót, mely egy korszerű bázisinzulinból és egy, a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére használt nem inzulin típusú (glükagonszerű peptid (GLP)-1 agonista) hatóanyagból áll, naponta egyszer kell beadni. Vele együtt megszűnik a napi többszöri vércukormérés is – elegendő hetente egy-két alkalommal végezni.

A fix kombinációs készítmény további előnye, hogy a naponta többször, általában négyszer adott inzulin kezelésnél jóval kevesebb mellékhatása van.

A beteg kevésbé hízik, kevesebb a vércukoreséssel járó epizód, mintha csak inzulint használna, és ritkább a mellékhatás, mint a kizárólag GLP-1 agonistát alkalmazóknál

– mondja dr. Kempler Péter egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinika munkatársa.

Emellett a leggyakrabban alkalmazott ilyen készítmény szív- és vesevédő hatással is bír, melyek a diabétesz leggyakoribb szövődményei. A terápia leglátványosabb eredménye mégis a beteg életminőségének javulása.

Az a beteg, aki azt hitte, hogy élete végéig naponta négyszer kell magának inzulint beadnia, s előtte négyszer az ujjbegybe szúrni, új életet kap

– mondja dr. Kempler Péter.

A sikeres alkalmazáshoz jól kell ismerni a beteget, annak kórtörténetét. A betegnek szintén együtt kell működnie, mivel az új kezelés „beállítása” a megszokott negyedévesnél eleinte gyakoribb ellenőrzéssel jár – hetente (többször), majd kéthetente, később havonta kell kontrollra járnia. Az átállítást eleinte kórházi bennfekvéssel végezték, ám mivel a 2-es típusú cukorbetegek esetében kisebb a vércukorszint ingadozás, megoldható ambulánsan. További feltétel, hogy a szervezetnek legyen megfelelő inzulintermelése – ez az C-peptid szint mérésével igazolható. 

A cukorbetegek 90%-át a 2-es típusú cukorbetegek teszik ki. Hazánkban korábbi vizsgálatok alapján a 2-es típusú diabétesz és annak előállapotai akár a felnőtt lakosság 15 százalékát, tehát közel 1,5 millió embert is érinthetnek. A módszert elsőként egy békéscsabai kutatócsoport vizsgálta, akik egyéves eredményeiket tavaly év végén tették közzé egy nemzetközi szaklapban. A kezelés ilyen mértékű egyszerűsítésére sehol nem volt példa, a módszer az Amerikai Diabétesz Társaság 2023-as ajánlásai közé is bekerült. Hatékonysága ellenére klinikai gyakorlatban világszinten kevesen alkalmazzák.

A szaknyelven deeszkalációs vagy dezinitenzifikációs terápia különösen jól alkalmazható azoknál a betegeknél, akik kezdetben intenzív inzulinkezelést kapnak, ami általában napi négy inzulininjekció beadását és a vércukor érték napi négyszeri ellenőrzését jelenti. Ezt például a rendkívül magas, akár 20-25 mmol/l vércukorszinttel frissen diagnosztizált új betegeknél alkalmazzák. Műtét miatt inzulinra került, infarktuson átesett betegeknél is gyakran vezetnek be napi négyszeri inzulinkezelést (a szívinfarktus hatására a vércukorszint megnő).

Hat-nyolc hét elteltével az adagot vissza lehetne venni, kevesebb injekcióra vagy akár napi egy tablettára vagy napi egyszer kombinált injekciós készítményre lehetne váltani, ám erre sokszor nem kerül sor

– mondja dr. Kempler Péter.

A fenti terápia bevezetését hátráltatja az attól való félelem, hogy a kezdeti gyakoribb vizetek tovább terhelik az egészségügyi ellátórendszert, több orvos-beteg találkozást indikálnak, továbbá sokan ragaszkodnak a megszokott terápiákhoz. Az új terápia ugyanakkor segíthet a sokszor rutinszerűen alkalmazott régebbi sémák kiváltásában is.