Uniós kórkép: a magyarok töltik a legtöbb időt kórházban

A magyar egészségügyre fordított források tekintetében egyelőre messze vagyunk a Nyugattól, talán ennek is tudható be, hogy a magyarok egészségügyi statisztikái terén meglehetősen rosszul állunk. Az OECD friss statisztikái alapján tegnapbemutattuk, hogy Magyarországon átlagosan 12,4 évvel élnek tovább a magasan képzett férfiak a képzetleneknél, ezzel pedig a vizsgált országok között a második vagyunk. Most a tegnap publikált kutatás alapján megnézzük, hogy miképp állunk az orvosállomány és kórházban töltött idő tekintetében.

Az első ábra az egészségügyre fordított kiadásokat tartalmazza a GDP arányában. Nem meglepő módon a magasabb jövedelmű nyugati és északi országok vezetik a rangsort, Franciaország például a GPD 11,5 százalékát költi egészségügyre, de nem marad el sokban tőlük Németország sem, 11,3 százalékkal. Az EU-s átlag 9,6 százalék, mi ezzel szemben a GDP 7,2 százalékát költjük egészségügyre, ez gyakorlatilag a cseh és szlovák szinttel azonos. Románia a sereghajtó - szomszédaink a GPD 5,2 százalékát fordítják egészségügyi kiadásokra.

Az egészségügyben alkalmazott eszközök fejlődésével általában rövidül a kórházban töltött idő, ez pedig némi forrást szabadít fel az egészségügyben. Ez a csökkenő tendencia a legtöbb országban megfigyelhető, leszámítva Magyarországot, Franciaországot, Lengyelországot és Ausztriát.

A csökkenő tendencia tehát nem csupán Magyarországon nem érvényesül, de ahogy az az ábráról látható, míg 2004-ben 7 ország is mögöttünk volt, addig 2016-ban Magyarországon volt a leghosszabb a kórházban töltött idő. Míg a vizsgált országok közül első Hollandiában a polgárok 2016-ban átlagosan 4 napot töltöttek kórházban, addig itthon a napok száma átlagosan 9,5. Ez pont egy nappal hosszabb, mint 12 évvel korábban. A legnagyobb fejlődést egyébként a finnek produkálták - ott 2004-ben 12,5 napot töltött egy átlagos beteg kórházban, 12 év alatt ezt a számot évi 8,6-ra mérsékelték. A legtöbb időt utánunk a cseh, a német és a francia betegek töltenek kórházban, ám míg a németek és franciák GPD arányban sokat költenek az egészségügyre, addig mi a csehekkel egyetemben a hátsó harmadban vagyunk.

Súlyos probléma ma manapság az orvosokat érintő munkaerőhiány. Az egészségügyi dolgozók bérei ugyan nőnek, a Nyugat elszívó hatását egyelőre nem tudják kompenzálni. Ezt az OECD statisztikái részben megerősítik.

Az látható az ábrán, hogy az Európai Unióban átlagban 3,6 orvos jut ezer főre. Nem sokban maradunk el ettől, nálunk ez a szám 3,2. A legtöbb orvos Görögországban praktizál, ott a magyar orvosok kétszerese jut ezer lakosra. A nyugati országokban jellemzően több orvos jut ezer lakosra, Németországban például 4,2, Ausztriában 5,1. Az Egyesült Királyság ugyanakkor meglepően rosszul áll - ott mindössze 2,8 ez a szám. Az utolsó ebben a mutatóban Lengyelország (2,4), de verjük a románokat (2,8) és a franciákat (3,1) is.

Mindebből arra lehet következtetni, hogy az orvoshiány nem csak Magyarországot érinti. Ez valóban így is van, az egészségügy jellemzően az összes gazdaságban az a szektor, ahol a betegek keresletét nem tudja kielégíteni a szolgáltatások mértéke. Az egészségügyi rendszer ezt jellemzően az adagolásos módszerrel oldja meg - azaz nem csak itthon találkozhatunk hosszú várólistákkal.

A fenti ábrákat együtt kell értelmezni. A magasabb egészségügyi kiadások mellett a gyógyászati technológiák a nyugati korházakban jellemzően hatékonyabbak, ezért a kevesebb kórházban töltött idő mellett a várólisták is némileg rövidebbek, ráadásul az orvosok magas bére miatt Nyugaton az orvoshiány sem olyan jelentős, mint itthon.