Váratlan botrány rázta meg Európa vezető hatalmát: ebbe az egész kontinens beleremeghet?

Jens Spahn, a CDU korábbi egészségügyi minisztere és a párt egyik legbefolyásosabb politikusa azért került a bírálatok kereszttüzébe, mert kiderült, hogy házastársával egy amerikai béranyától született gyermeket fogadtak örökbe. Bár a külföldön béranyaságból született gyermekek hazai örökbefogadása jogilag nem ütközik akadályba, magát a béranyaság intézményét a német törvények tiltják. Mivel a CDU – élén magával Spahnnal – korábban határozottan kiállt a tilalom fenntartása mellett, a párt hivatalos politikai álláspontja és a képviselő magánéleti döntése közötti éles ellentmondás végül a politikus lemondásához vezetett.

A botrány politikai szempontból kapóra jött Friedrich Merz CDU-elnöknek. Spahn régóta a belső riválisának számított, aki korábban maga is pályázott a pártvezetésre, sőt a kancellárjelölti pozícióra is. Spahn háttérbe szorulásával Merz különösebb erőfeszítés nélkül szabadult meg egyik legfőbb politikai ellenfelétől, a kialakult helyzetet pedig arra használja fel, hogy rendezze a sorokat a pártban és a képviselőcsoportban. Ennek jegyében bizalmi embereit ülteti a kulcspozíciókba, a szövetségi parlamenti frakció vezetésére például a hozzá rendkívül lojális, jó közvetítő hírében álló Thorsten Freit javasolta. Frei előnye, hogy Spahnnal ellentétben az Olaf Scholz kancellár vezette kormányzó szociáldemokraták (SPD) körében is elfogadott személyiség, ami a jelenlegi kiélezett parlamenti erőviszonyok között kulcsfontosságú tényező lehet.

A belső átszervezésekre szükség is van, hiszen a kereszténydemokraták előtt komoly kihívások állnak. Szeptemberben több keletnémet tartományban – köztük Szász-Anhaltban és Mecklenburg-Elő-Pomerániában – is helyi parlamenti választásokat tartanak, ahol a jobboldali populista Alternatíva Németországnak (AfD) rendkívül erős pozíciókkal bír. A felmérések szerint Szász-Anhaltban az AfD akár az abszolút többséget is megszerezheti, miközben a CDU támogatottsága jelentősen elmarad a riválisáétól. Ha az AfD-nek valóban sikerül győznie, a második világháború óta ez lehet az első alkalom, hogy egy radikális, szélsőjobboldali párt veszi át egy német szövetségi tartomány irányítását.

A belpolitikai feszültségeket tovább fokozza a választók általános elégedetlensége. Friedrich Merz személyes népszerűsége történelmi mélyponton van, a felmérések szerint a választók mindössze 13 százaléka elégedett a munkájával. A CDU/CSU pártszövetség 22 százalékos támogatottsága szintén elmarad az AfD 27 százalékos táborától. Ez a kiábrándultság azonban nemcsak az ellenzéket, hanem a szövetségi kormányt is sújtja, a lakosság elsöprő többsége ugyanis elégedetlen a jelenlegi kabinet teljesítményével.

A politikai válság hátterében egyértelműen a hosszú ideje érdemi növekedésre képtelen, stagnáló német gazdaság áll. A lakosság több mint háromnegyede aggódik az ország gazdasági helyzete miatt, sokan féltik a munkahelyüket, és tartanak az időskori elszegényedéstől. A hagyományosan stabil és dinamikusan fejlődő Németország képe megkopott, ez a bizonytalanság pedig egyaránt rányomja a bélyegét a kormánykoalíció és az ellenzéki CDU megítélésére.