Olyan krízis közeleg, amire nem vagyunk felkészülve: teljesen kiszáradhat Európa az aszályban

A rekordokat döntő hőhullámok miatt a forró levegő intenzíven párologtatja a vizet a folyókból, a tavakból, a talajból és a növényzetből. A kutatás rámutat, hogy a globális felmelegedés hatására az ilyen körülmények kialakulása Nyugat-Európában nyolcvanszorosára, Kelet-Európában pedig negyvenszeresére nőtt. A fosszilis energiahordozók használatából eredő felmelegedés a nyugati területeken ötszörösére, míg a keleti régiókban tizenegyszeresére növelte a talaj kiszáradásának kockázatát.

Bár a szárazságot korábban leginkább a kevés csapadékkal hozták összefüggésbe, Nyugat-Európában a legutóbbi tél kifejezetten csapadékos volt. A kutatók szerint a klímaválság alapjaiban írja át az aszály fogalmát, mivel a nyári folyamatokat immár elsősorban a rendkívül magas hőmérséklet váltja ki. A jelenlegi nyugat-európai szárazság így már az "extrém" kategóriába tartozik, míg a klímaváltozás előtti időkben ugyanez a jelenség csupán "mérsékelt" fokozatú lett volna.

A június végéig vizsgált folyamatok már most is súlyos következményekkel járnak. Számos országban vízkorlátozást vezettek be, Dél-Anglia jelentős részén például megtiltották a locsolótömlők használatát. Spanyolországban és Franciaországban pusztító erdőtüzek tomboltak, a gazdák pedig az eddigi legszárazabb talajviszonyokkal küzdenek. Európa-szerte várhatóan kilencmillió tonna gabona vész kárba, Franciaországban az elmúlt ötven év legrosszabb kukoricatermésére számítanak, a romániai gazdák pedig több mint egymillió hektárnyi termést veszítettek el.

A folyók vízszintje is drasztikusan apad, ami akadályozza a vízenergia-termelést és a folyami áruszállítást. A Rajna vízállása a hollandiai Lobithnál például már az 1976-os rendkívül forró nyár minimuma alá süllyedt. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy ez a folyamat felhajthatja az élelmiszer- és az energiaárakat, ami leginkább az alacsony jövedelmű háztartásokat sújtja majd.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy egyértelmű összefüggés van az emberi tevékenység okozta klímaváltozás és az európai nyarak kiszáradása között. Dominik Schumacher, a zürichi ETH Zürich kutatója elmondta, hogy a talaj szokatlan száradása már tavasszal, még a nyár beállta előtt megfigyelhető. Kiemelte, hogy a 2026-os aszály két hónappal korábban kezdődött, mint a 2022-es. Rámutatott arra is, hogy a csapadékos időszakot követő hirtelen, drasztikus kiszáradás ideális feltételeket teremt a szélsőséges erdőtüzekhez, mivel a dús növényzet a hőségben rendkívül gyorsan kiszárad és könnyen lángra kap.

Mariam Zachariah, a londoni Imperial College London kutatója arra figyelmeztetett, hogy ezek a viszonyok már 1,4 Celsius-fokos globális felmelegedésnél is jelentkeznek. Ha a károsanyag-kibocsátás miatt a hőmérséklet-emelkedés eléri a 2,8 fokot, a szélsőséges párolgás valószínűsége megkétszereződhet. Simon Stiell, az ENSZ éghajlatváltozási titkára szerint a súlyosbodó aszályok egyértelmű figyelmeztetések, hiszen amíg az emberiség nem hagy fel a szén, az olaj és a gáz égetésével, a helyzet tovább romlik, és hatalmas károkat okoz a gazdaságoknak.

A World Weather Attribution (WWA) tudományos konzorcium elemzése a nyugat-európai aszályt áprilistól júniusig, míg az egy éve csapadékhiánnyal küzdő kelet-európai régiót az elmúlt tizenkét hónapra visszamenőleg vizsgálta. A megfigyelések és a klímamodellek alapján egyértelművé vált, hogy az emberi tevékenység súlyosbította a 2026-os aszályt. Egy korábbi WWA-tanulmány megállapította, hogy a június végi, húszezer európai halálos áldozatot követelő rekordhőhullám szinte elképzelhetetlen lett volna a klímaválság nélkül. Egy másik friss kutatás szerint csak az Egyesült Királyságban a hőség okozta munkaidő-kiesés több mint egymilliárd font veszteséget okozott a gazdaságnak.

Tom Lancaster, az Egyesült Királyság Energy and Climate Intelligence Unit (ECIU) nevű szervezetének munkatársa hangsúlyozza, hogy a nyári hőhullámok sokkoló emlékeztetők arra, hogy az éghajlatváltozás nem a jövő, hanem a jelen problémája, amely az életünk legalapvetőbb feltételeit fenyegeti. Helen Wakeham, a brit Nemzeti Aszálycsoport elnöke úgy összegezte a helyzetet, hogy a száraz időjárás kimeríti a vízkészleteket, miközben a kánikula miatt több vizet fogyasztunk, ami rendkívül nehezen kezelhető helyzetet teremt.