Egy teljes évet bujkált a föld alatt az Ukrajnában harcoló katona: letaglózó részleteket osztott meg a háború valódi arcáról

Egy ukrán katona több mint 300 napot töltött egy alig néhány négyzetméteres, föld alatti lövészgödörben a kelet-ukrajnai frontvonal egyik legveszélyesebb szakaszán - írja a Reuters.

Szerhij Krinickij mobiltelefonnal rögzített videónaplói bepillantást engednek a drónháború által átalakított front mindennapjaiba, az elszigeteltségbe, a folyamatos életveszélybe és a bajtársak elvesztésének fájdalmába. A 42 éves katona helytállásáért megkapta az ország legmagasabb katonai kitüntetését.

Krinickij nem hivatásos katonaként szolgált. Korábban a mezőgazdaságban és az építőiparban dolgozott, majd egy súlyos balesetet és az azt követő egyhónapos kómát követően nyúltenyésztéssel foglalkozott. 2024 végén mozgósították nyugat-ukrajnai falujából, majd egy gyorsított kiképzés után a 24. gépesített dandárhoz osztották be. Innen a keleti frontra került, ahol az orosz hadsereg éppen a donyecki régió stratégiai jelentőségű városainak védelmi vonalát támadta.

Az elszigetelt harcálláspontok kialakulása a modern drónháború közvetlen következménye. A technológiai fejlődés mindkét felet arra kényszerítette, hogy felhagyjon a csapatok és a nehézfegyverzet összevonásával, hiszen a nagyobb csoportosulások könnyű célpontot jelentenek az eget elárasztó, olcsó eszközöknek. Emiatt a hadseregek inkább apró, olykor mindössze két-három fős egységeket helyeznek el elszórtan a mintegy 30 kilométer széles pusztítási zónában. A katonák gyakran hónapokra az állásaikban rekednek, mert a váltásuk túlságosan veszélyes lenne.

Krinickij 2025. április 20. és 2026. március 31. között szolgált Csasziv Jar közelében. Bajtársaival egy három-négy méter mély lövészgödröt ástak, mivel tudták, hogy a mélység jelenti a legnagyobb esélyt a túlélésre. Amikor a dróntámadások megrongálták a fedezéket, újra kellett építeniük a védelmet.

Egyik társát már a kiküldetés elején elveszítették, Krinickij pedig átmenetileg megsüketült a robbanás erejétől. A fagyos időjárás ellen a rések eltömítésével védekeztek, az őrszolgálat idejét pedig legfeljebb két órában határozták meg, mert a fagyban ennél többet képtelenség lett volna kibírni.

Az utánpótlás gyakran napokig nem jutott át az ellenséges tűzön, ezért a katona az elesett ellenséges harcosok felszereléséből és élelmiszer-tartalékaiból tartotta fenn magát. Videóiban szinte megszállottan mutatta be a halott katonáktól gyűjtött cigarettásdobozokat, valamint a tizenhárom zsákmányolt fegyverből álló gyűjteményét. Elmondása szerint a lövészárokban töltött 346 nap alatt közelharcban 23 ellenséges katonával végzett, ezt a számot a dandárparancsnokság is megerősítette. Az orosz egységek néhány naponta, kisebb csoportokban, gyalogosan indítottak rohamot, és olykor alig 20 méterre megközelítették az ukrán állást.

A megpróbáltatások legfájdalmasabb pillanata március 11-én érte el, amikor egy robbanás után a lövészárokból kirohanva rátalált az utolsó életben lévő, lábán súlyosan megsebesült bajtársára. Behúzta a gödörbe és érszorítót helyezett fel rá, de már nem tudta megmenteni az életét, mivel egy szilánk felszakította a főütőerét. "Reggel még együtt viccelődtök, estére pedig már a mennyország kapui hívnak" – mondta később a kamerába.

A parancsnokság a közeledő orosz csapatok miatt ekkor elrendelte az állás feladását. Krinickij ezt követően közel három hétig bujkált a környéken néhány társával, majd egy kimerítő, 25 kilométeres menetelés után ért el a biztonságos zónába, barátja holttestét azonban kénytelen volt hátrahagyni.

A címlapfotó illusztráció. Forrás: Sztanyiszlav Kozliuk, MTI/MTVA