Itt a kitoloncolási fordulat az EU migrációs paktumában: megváltozott az álláspont, ezt takarja az új szabály

A Financial Times által ismertetett tagállami állásponttervezet szerint az Unió a 2028 és 2034 közötti közös költségvetésből finanszírozná az úgynevezett "innovatív megoldásokat". Brüsszeli szóhasználatban ez egyre inkább azokat a harmadik országokban felállított visszatérési központokat jelenti, ahová azokat az elutasított menedékkérőket szállítanák, akiket nem lehet a hazájukba visszatoloncolni. Erre a célra a hétéves ciklus alatt az EU külső fellépésekre szánt költségvetésének mintegy tizede, nagyjából 20 milliárd euró juthatna.

A kezdeményezés uniós jogszabályba emelése komoly politikai fordulatot jelez. Míg az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen 2021-ben még határozottan elutasította a "szögesdrótok és falak" finanszírozását, azóta az EU már több vitatott megállapodást is kötött a migráció megfékezése érdekében, például Törökországgal és Tunéziával.

A koncepció mögé a tagállamok többsége beállt, köztük Németország, Olaszország, Hollandia, Svédország és Ausztria is. A széles körű támogatottság oka, hogy az uniós kormányok jelenleg képtelenek hatékonyan végrehajtani a kitoloncolásokat, mivel a származási országok sok esetben megtagadják saját állampolgáraik visszafogadását. Ennek áthidalására több európai ország is a háttérben tárgyal lehetséges fogadóállamokkal, próbálva elkerülni a brit Ruanda-tervhez hasonló politikai botrányokat. Ausztria például májusban már kötött egy tranzitmegállapodást Üzbegisztánnal.

A magyar kormány eközben egyelőre nem támogatja a péntektől hatályos migrációs paktum végrehajtását. Pósfai Gábor belügyminiszter hétfőn egy parlamenti bizottsági meghallgatáson bejelentette, hogy Magyarország nem készített nemzeti végrehajtási tervet, és a későbbiekben sem tervez ilyet benyújtani. Hozzátette, hogy a kormány nem hajlandó menedékkérőket átvenni, és az ezt kiváltó pénzügyi hozzájárulást sem fizeti meg. A paktumban rögzített szolidaritási lehetőségek közül a kabinet kizárólag a technikai segítségnyújtást tartja elfogadhatónak.

Ugyanakkor a luxemburgi uniós tanácsi ülésen is hangoztatott magyar álláspont – miszerint a migrációs kihívásokat az EU-n kívül, a kibocsátó vagy tranzitországok közelében kell kezelni – jól illeszkedik a most körvonalazódó visszatérési központok koncepciójához. A háttérben ráadásul már formálódik az uniós migrációs politika további szigorítása is, miután a tagállamok és az Európai Parlament nyár elején megállapodtak az új visszatérési szabályokról. Ezek a migrációs paktummal kiegészülve megfelelő jogi keretet biztosítanak majd ahhoz, hogy az Unió ne csak elutasítsa a kérelmeket, hanem a harmadik országokban működő központok bevonásával ténylegesen végre is tudja hajtani a kitoloncolásokat.