Hónapok vannak hátra, mielőtt beüt az újabb fájdalmas válság: ha kifut ez az EU-s támogatás, elkerülhetetlen lesz a megszorítás?

A közel-keleti konfliktus okozta energiaár-robbanás a lehető legrosszabb forgatókönyvet hozta el a gazdaságpolitika számára. Egy klasszikus keresleti válságban a jegybank kamatot csökkent, az állam pedig költekezik, kínálati sokk esetén azonban ez a recept nem működik. Ha az állam a lakossági fogyasztás fenntartása érdekében támogatásokat oszt, azzal tovább fűti az eleve magas inflációt, amire az Európai Központi Bank csak újabb kamatemeléssel tud válaszolni.

Az Európai Bizottság tavaszi előrejelzése éppen ezért borúlátó. Az euróövezetben 2026-ra már csak 0,9 százalékos, 2027-re pedig 1,2 százalékos növekedést várnak, miközben az infláció idén 3 százalékra gyorsulhat. A dráguló olaj- és gázimport lényegében olyan adóként működik, amelynek bevételei az exportáló országoknál csapódnak le, miközben az európai vállalatok nyeresége zsugorodik, a lakosság vásárlóereje pedig folyamatosan csökken.

A 2022–2023-as energiaválság egyértelműen megmutatta, hogy az általános ársapkák rendkívül költségesek és nem hatékonyak. Az uniós tagállamok akkoriban a támogatások háromnegyedét olyan fogyasztókra is kiterjesztették, akik egyébként is ki tudták volna fizetni a számláikat. Erre az egyik legszemléletesebb példa a magyar rezsicsökkentés rendszere volt, amelyből a modellszámítások szerint a leggazdagabb rétegek jóval nagyobb arányban részesültek, mint a legszegényebbek.

Az Európai Bizottság szerint az állami beavatkozásnak célzottnak, átmenetinek és fokozatosan kivezethetőnek kell lennie, a forrásokat pedig hosszú távon inkább az energiahatékonyság növelésére és a zöldátmenetre érdemes fordítani.

Jelenleg az euróövezet országait még támogatja egy enyhe gazdaságélénkítő hatás, amelyet a 2026-ban záruló uniós helyreállítási alap (RRF) utolsó kifizetései, valamint a meredeken emelkedő védelmi kiadások hajtanak.

A tagállamok között azonban hatalmasak a különbségek. Miközben Franciaország vagy Belgium már a túlzottdeficit-eljárások miatti kiigazításokkal küzd, addig a balti államok és Görögország továbbra is erőteljesen költekeznek. Az igazi fordulópont 2027-ben jön el, amikor az uniós források kifutása és a fiskális szabályokhoz való visszatérés az euróövezet egészében a GDP mintegy 0,5 százalékának megfelelő költségvetési szigorítást hozhat. Bár az állami beruházások szintje várhatóan magas marad, ezek finanszírozása egyre inkább az amúgy is eladósodott tagállami büdzsékre hárul majd.

EZ IS ÉRDEKELHET

Olyan államadósság-krízis jöhet, amilyenre rég volt példa: minden egy irányba mutat

A múltbeli adatok alapján a fejlett gazdaságok költségvetési tervezése rendszeresen alulbecsüli a jövőbeli adósságot.

Bár Magyarország nem tagja az euróövezetnek, a globális folyamatok hazánkat is különösen érzékenyen érintik, a dilemma pedig kísértetiesen hasonló. A drágább energia rontja a külső egyensúlyt, a nyugat-európai konjunktúra lassulása visszaveti az exportot, a szigorúbb európai kamatkörnyezet pedig drágítja a hazai vállalatok finanszírozását.

A magyar gazdaságpolitika mozgástere ráadásul rendkívül szűkös. A kormány az uniós kedvezményes hitelforrásokhoz egyelőre nem fér hozzá, miközben a költségvetés hiánya az Orbán-kormány választások előtti költekezése miatt idén év végére akár a GDP 7-8 százalékát is elérheti.

A helyzet legfontosabb tanulsága, hogy nem minden állami költekezés egyenértékű. Az általános árkompenzáció rendkívül költséges intézkedés, amely ráadásul fűti az inflációt. Ezzel szemben a célzott segítség, valamint az energiafüggőséget csökkentő és a termelékenységet javító beruházások érdemben tompíthatják a válságot egy olyan időszakban, amikor Európa egyelőre csak időt vásárol, hiszen a felhalmozott számlát hamarosan el kell kezdeni törleszteni.