Korszakváltás az uniós pénzeknél: a Magyarországra érkező új beruházásokat is átírhatja a brüsszeli reform

A közbeszerzések kérdése az uniós versenyképességi fordulat egyik legfontosabb elemévé lépett elő. Jelenleg az Európai Unióban évente a tagállamok GDP-jének mintegy 15 százalékát költik el állami tendereken. A korábbi gyakorlat, amely szinte kizárólag a legalacsonyabb árat vette figyelembe, sokszor a jelentős állami támogatást élvező, Európán kívüli, jellemzően kínai cégeket hozta előnyös helyzetbe. Az elmúlt évtized tapasztalatai és az uniós versenyképességi jelentések egyaránt rávilágítottak arra, hogy Európa nem engedheti meg magának, hogy ezt a hatalmas vásárlóerőt ne a saját iparának és stratégiai ágazatainak megerősítésére használja fel. A régi, túl bonyolult rendszer ráadásul egyre gyakrabban eredményezett egyajánlatos eljárásokat, és kiszorította a kisebb vállalkozásokat a piacról.

Az Európai Bizottság célja, hogy egyszerre egyszerűsítse és digitalizálja az eljárásokat, miközben olyan új, stratégiai elvárásokat épít be a rendszerbe, mint a zöld kritériumok, az ellátásbiztonság és az európai hozzáadott érték. A legnagyobb kihívást e kettősség feloldása jelenti, hiszen el kell kerülni, hogy az új elvárások tovább növeljék az amúgy is nehézkes bürokráciát. Stéphane Séjourné, a Bizottság ügyvezető alelnöke szerint ezt úgy oldanák meg, hogy a cégeknek csupán nyilatkozniuk kellene a kritériumok teljesítéséről. A tényleges, dokumentumigényes ellenőrzéseket csak utólag, felmerülő gyanú vagy probléma esetén végeznék el, így az ellenőrzési folyamat nem lassítaná le már az elején a beruházásokat.

A tervek középpontjában a "Made in EU" megközelítés áll, amellyel biztosítanák, hogy az uniós közpénzek az európai termelési kapacitásokat, a technológiai tudást és a helyi munkahelyeket támogassák. Ez az irányvonal kiemelten érinti a Magyarországra érkező külföldi, elsősorban kínai beruházásokat az akkumulátor- és járműiparban.

Stéphane Séjourné egyértelművé tette, hogy az új szabályoknak nem lesz visszamenőleges hatályuk, így a már megvalósult hazai beruházásokat nem minősítik újra utólag. A jövőben induló projekteknél azonban alapelvárás lesz, hogy a termelés és a hozzáadott érték minél nagyobb része Európában maradjon. A Bizottság hangsúlyozza, hogy nem a vállalatok nemzetisége alapján tesznek különbséget, csupán megkövetelik az európai jelenlétet és a helyi ellátási láncok használatát a közpénzek felhasználásakor.

A reform a széttöredezett, tagállami túlszabályozások felszámolását is megcélozza egy egységes európai digitális platform létrehozásával. A Bizottság érvelése szerint egy közös uniós keretrendszer huszonhét eltérő nemzeti előírást válthat ki, ami a magyar vállalatok számára is átláthatóbbá és könnyebbé teheti az európai piacra jutást.

Bár a szigorúbb európai preferenciarendszer bevezetése megosztja a tagállamokat, hiszen a kisebb, nyitott gazdaságok a drágulástól és a kereskedelmi ellenlépésektől tartanak, miközben az iparilag aktívabb államok a belső piac védelmét sürgetik, a végleges szabályozás várhatóan nem merev tiltás, hanem ágazatspecifikusan alkalmazható keret lesz. A reform valódi tétje az, hogy az Európai Unió képes-e érdemi gazdasági fegyverré kovácsolni a közbeszerzési piacát anélkül, hogy az új szabályok a bürokrácia súlya alatt éppen az eredeti célt, a versenyképesség növelését fojtanák el.

Címlapkép: MTI/Szigetváry Zsolt