Brutálisan visszaestek az oroszok bevételei: súlyos összeomlás fordíthatja vissza Putyin terveit?

A visszaesés hátterében az Egyesült Államok és az Európai Unió új büntetőintézkedései, Donald Trump India elleni vámnyomása, valamint az orosz olajat szállító, a szankciókat megkerülő tankerflottával szemben alkalmazott szigorúbb fellépés áll - írja az Euronews. 

A bevételkiesés arra kényszeríti Vlagyimir Putyint, hogy orosz bankoktól vegyen fel hitelt, és adóemelésekkel pótolja a hiányt. Az államháztartás egyelőre egyensúlyban marad, de ezek az intézkedések tovább fokozzák a feszültséget a lassuló növekedéssel és makacs inflációval küzdő hadigazdaságban.

Januárban az orosz állam olaj- és gáziparból származó adóbevételei 393 milliárd rubelre (4,27 milliárd euróra) estek vissza a decemberi 587 milliárdról. Ez a legalacsonyabb szint a koronavírus-járvány óta – mondta Janis Kluge, a Német Nemzetközi és Biztonsági Ügyek Intézetének orosz gazdasági szakértője.

A Kremlre nehezedő háborús nyomás fenntartása érdekében a Trump-adminisztráció november 21-től szankciókat vezetett be Oroszország két legnagyobb olajvállalata, a Rosznyefty és a Lukoil ellen. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy bárki, aki olajat vásárol tőlük vagy szállít nekik, kockáztatja, hogy kizárják az amerikai bankrendszerből, ami komoly elrettentő tényező minden multinacionális vállalat számára.

Január 21-től az Európai Unió is betiltotta az orosz nyersolajból készült üzemanyagok behozatalát. Az orosz olajat így már nem lehet máshol finomítani, majd benzin vagy dízel formájában visszaszállítani az európai piacra.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke pénteken az orosz olaj szállításához kapcsolódó szolgáltatások teljes tilalmát javasolta. A korábban Finnország és Svédország által is szorgalmazott átfogó tilalom megtiltaná az uniós vállalatoknak, hogy bármilyen szolgáltatást – például biztosítást, szállítást vagy kikötői hozzáférést – nyújtsanak orosz nyersolajat szállító hajóknak.

A legújabb szankciók túlmutatnak a Biden-adminisztráció idején a G7-ek által bevezetett olajárplafon-rendszeren. A hordónkénti 60 dolláros felső határt a G7-országokban működő biztosítókon és szállítmányozókon keresztül érvényesítették, és az energiaárak elszabadulásától tartva nem az import teljes betiltását, hanem elsősorban Oroszország profitjának visszavágását célozták.

Az árplafon átmenetileg valóban csökkentette a kormányzati olajbevételeket, különösen miután az uniós importtilalom miatt Oroszország a legtöbb tengeri úton szállított nyersolajat kénytelen volt Kína és India felé irányítani. Moszkva azonban idővel kiépített egy árnyékflottát elöregedett tartályhajókból, amelyek a plafon hatókörén kívül működnek, így az olajbevételek ismét emelkedni kezdtek.

Trump február 3-án beleegyezett abba, hogy az Indiára kivetett vámokat 25-ről 18 százalékra csökkentse, arra hivatkozva, hogy Nárendra Módi indiai miniszterelnök vállalta az orosz nyersolajimport leállítását. Az Egyesült Államok múlt pénteken az orosz olaj folyamatos behozatala miatt korábban kivetett további 25 százalékos vámot is eltörölte.

Módi nem kommentálta az ügyet. Randhir Jaiswal külügyi szóvivő közölte, hogy India stratégiája az energiaforrások diverzifikálását jelenti az aktuális piaci feltételekhez igazodva. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője jelezte, hogy Moszkva figyelemmel kíséri a nyilatkozatokat, és változatlanul elkötelezett az Újdelhivel fenntartott fejlett stratégiai partnerség mellett.

Az Indiába irányuló orosz olajszállítások mindenesetre az elmúlt hetekben visszaestek: októberben még napi 2 millió hordó körül alakultak, decemberben viszont már csak 1,3 millió hordóra rúgtak.

Ukrajna szövetségesei egyre több árnyéktankert szankcionálnak egyedileg, hogy elriasszák a vásárlókat. Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és az EU összesen már mintegy 640 ilyen hajót vett célba.

Az amerikai erők lefoglalták a szankcionált venezuelai olajhoz köthető hajókat, köztük egy orosz zászló alatt közlekedő tartályhajót is, Franciaország pedig rövid időre feltartóztatott egy feltételezett árnyékflottához tartozó hajót. Közben ukrán drón- és rakétacsapások értek orosz finomítókat, csővezetékeket, exportterminálokat és tankereket.

A vevők ma már jóval nagyobb árengedményeket követelnek az orosz olajra, hogy kompenzálják az amerikai szankciók megsértésével járó kockázatot, valamint azokat a fizetési nehézségeket, amelyek a bankok által kerülendő tranzakciók miatt jelentkeznek. A kedvezmény decemberben hordónként mintegy 25 dollárra nőtt, miközben Oroszország fő nyersolajexport-terméke, az Urals keverék ára hordónként 38 dollár alá esett, szemben a Brent nemzetközi referenciaolaj mintegy 62,50 dolláros hordónkénti árával.

Mivel Oroszország olajtermelésre kivetett adói az aktuális olajárhoz kötődnek, az alacsonyabb ár közvetlenül csökkenti az állami bevételeket is.

Mark Esposito, az S&P Global Energy tengeri nyersolajpiacért felelős vezető elemzője szerint lavina- vagy dominóhatásról van szó. Úgy véli, hogy a dízel és a benzin bevonása igazán dinamikus szankciós csomagot hozott létre, egyfajta kettős ütést, amely nemcsak a nyersolaj, hanem a finomított termékek áramlását is visszafogja: ha az áru orosz nyersolajból származik, gyakorlatilag kiesik a nyugati piacokról.

Az átvételtől való vonakodás miatt rendkívül nagy mennyiségű, mintegy 125 millió hordónyi orosz olaj torlódott fel a tengeren lévő tankerekben. Ez felhajtotta a szűkös szállítási kapacitások árát: a nagyon nagy, úgynevezett VLCC-tartályhajók bérleti díja elérte a napi 125 ezer dollárt.

Mindeközben az orosz gazdasági növekedés megtorpant. A háborús kiadások ösztönző hatása elérte a határait, a munkaerőhiány pedig korlátozza a vállalatok bővülési lehetőségeit. Az alacsonyabb növekedés kevesebb adóbevételt jelent: a bruttó hazai termék a harmadik negyedévben mindössze 0,1 százalékkal nőtt, az idei évre vonatkozó előrejelzések pedig 0,6 és 0,9 százalék közé esnek, szemben a 2023-ban és 2024-ben mért, 4 százalék feletti ütemmel.

Kluge szerint a Kremlt komolyan aggasztja a költségvetés általános egyensúlya, különösen azért, mert ez egybeesik a gazdasági lassulással. A háború költségei ugyanakkor nem csökkennek, így a finanszírozási nyomás folyamatosan nő.

A Kreml magasabb adók és fokozott hitelfelvétel révén próbálja pótolni a csökkenő olajbevételek és a lassuló növekedés okozta költségvetési hiányt. A Kreml által ellenőrzött parlament, a Duma 20-ról 22 százalékra emelte az általános forgalmi adót, és növelte az autóimport, a cigaretta és az alkohol jövedéki terheit. A kormány emellett több hitelt vesz fel a lojális hazai bankoktól, és szükség esetén a nemzeti vagyonalap még meglévő tartalékaihoz is hozzányúlhat a költségvetési lyukak betömésére.

A Kremlnek tehát egyelőre van pénze, de az adóemelések tovább fékezhetik a növekedést, a fokozott hitelfelvétel pedig az infláció újbóli felpörgésének kockázatát hordozza. A jegybank a korábbi 21 százalékos csúcs után 16 százalékos alapkamat mellett 5,6 százalékra szorította le az inflációt, ez az eredmény azonban könnyen visszafordulhat.

Kluge úgy véli, hogy fél-egy éven belül mindez a háborúval kapcsolatos döntéshozatalt is befolyásolhatja a Kremlben. Nem számít arra, hogy Moszkva pusztán a gazdasági nyomás miatt békemegállapodást keresne, de szerinte elképzelhető, hogy csökkenteni próbálják a harcok intenzitását, a front bizonyos szakaszaira összpontosítanak, és általában lassítják a háborút, ha annak fenntartása túl drágává válik.

Címlapkép: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher, MTI/MTVA