Elképesztő fegyverkezésbe kezdtek a csendes-óceáni térségben: mi lesz erre Donald Trump válasza?

A nemzetközi biztonsági környezet átalakulása alapjaiban formálja át a második világháború után kialakult geopolitikai struktúrákat. Ez különösen igaz Japánra, amely a hosszú évtizedekig tartó pacifizmus után ma már a katonai képességek gyors és átfogó fejlesztésére kényszerül. A fordulat mögött összetett okok húzódnak meg: Washington erősödő nyomásgyakorlása és Peking térnyerése egyaránt meghatározó tényező - írja a Portfolio az elemzésében.

Az amerikai elvárások az utóbbi években folyamatosan szigorodtak a védelmi szövetségesekkel szemben. Donald Trump korábbi amerikai elnök több alkalommal is 3–5 százalék közötti GDP-arányos védelmi kiadást sürgetett, Tajvan esetében pedig felmerült a 10 százalékos cél is. Ez a nyomás számos országban ellenérzéseket váltott ki, ahol a közvélemény inkább a szociális kiadások növelését támogatná. A japán politikai vezetés is felháborodással fogadta Washington egyre magasabb igényeit, és részben szuverenitási kérdésként értelmezte azokat.

Tokió számára különösen nagy kihívást jelentett a paradigmaváltás. A korábbi, szigorúan önvédelmi doktrína keretében a védelmi költségvetés a GDP mintegy 1 százalékára volt korlátozva. Ez a korlátozás azonban még így is körülbelül évi 50 milliárd dollárt jelentett, ami elegendő volt ahhoz, hogy Japán a világ egyik legmodernebb haderejét tartsa fenn.

A stratégiai környezet Kína gazdasági felemelkedésével változott meg gyökeresen. Peking katonai költségvetése látványosan emelkedett, miközben befolyását az Övezet és Út Kezdeményezésen keresztül is kiterjesztette. A földrajzi adottságok különösen érzékennyé teszik a helyzetet: a japán szigetvilág Tajvontól egészen Szahalin szigetéig húzódó láncolata természetes gátat képez Kína keleti irányú terjeszkedése előtt, és korlátozza a szabad kijutást a nyílt óceánra. Peking számára Tajvan ellenőrzésének megszerzése jelentené a megoldást erre a stratégiai dilemmára.

A megváltozott körülmények között a japán kormány arra a következtetésre jutott, hogy a korábbi, pacifista megközelítés hosszabb távon fenntarthatatlan. Eredetileg 2027-re tűzték ki célul, hogy a védelmi kiadások elérjék a GDP 2 százalékát, ám a kabinet 2025 végén meghozott döntése felgyorsította a folyamatot. A mintegy 7 milliárd dolláros pótköltségvetéssel a védelmi büdzsé 70 milliárd dollárra emelkedett.

Koizumi Sindzsiró védelmi miniszter így fogalmazott: "A kezdeti, mintegy 9,9 billió jenes költségvetéssel együtt a teljes összeg körülbelül 11 billió jen lesz. Ennek eredményeként elmondható, hogy a 2025-ös pénzügyi évben már elértük a Nemzetbiztonsági Stratégiában meghatározott, a GDP 2 százalékát kitevő szintet."

A megnövelt forrásokat több kulcsterületen használják fel: béremelésekre, az infrastruktúra modernizálására, lőszerkészletek feltöltésére és rakétarendszerek fejlesztésére. Kiemelt figyelem irányul Japán déli térségeire, ahol Kína katonai aktivitása fokozódik. Jonaguni szigete különösen stratégiai jelentőségű Tajvanhoz való közelsége miatt: mindössze mintegy 100 kilométerre fekszik a vitatott státuszú szigettől.

A közepes hatótávolságú rakétarendszerek telepítése éles diplomáciai feszültséget okozott Peking és Tokió között. Koizumi hangsúlyozta: "Ez egy olyan egység, amelyet a sziget és Japán védelmére terveztek. Más szóval, ez a felszerelés védelmi célokra szolgál, nem pedig más országok megtámadására."

A 2025 őszén hivatalba lépett Takaicsi Szanae miniszterelnök markáns, kemény hangvételű biztonságpolitikát képvisel. 2025 novemberében kijelentette, hogy Kína esetleges Tajvan elleni támadása esetén Japán kénytelen lenne beavatkozni. A nyilatkozat példátlan egyértelműséggel fogalmazta meg Tokió álláspontját, és jelentős diplomáciai vitát váltott ki.

A modernizációs program számos elemet foglal magában: négyféle új hadihajó építését a Japán Tengerészeti Önvédelmi Erők számára, a SHIELD néven ismert többrétegű partvédelmi rendszer létrehozását, új tengeralattjárók építését, valamint az Izumo-osztályú helikopter-hordozók átalakítását. Japán az Egyesült Államoktól Tomahawk rakétákat is beszerez, amelyeket romboló hadihajók fedélzetére telepítenek.

A fegyverkezési program finanszírozása ugyanakkor hosszabb távon komoly kérdéseket vet fel. A 2026-os pénzügyi évre 58 milliárd dolláros védelmi költségvetést fogadtak el, ami sorozatban a 12. rekordnak számít. A program fenntarthatósága nagyban függ a gazdasági teljesítménytől, miközben a korábban belengetett adóemelések végül elmaradtak.

A közelgő alsóházi választások sorsdöntőek lehetnek a jelenlegi védelmi irányvonal folytatása szempontjából. Takaicsi támogatottsága 70 százalék fölé emelkedett, miközben elutasítottsága mindössze 10–20 százalék körül mozog. A Liberális Demokrata Párt megszakította 26 éve fennálló koalícióját a pacifista Kómeitóval, ami szélesebb mozgásteret biztosít a biztonságpolitikai döntésekben.

Peking aggodalommal figyeli a japán fejleményeket, és a "birodalmi tudat újjáéledéséről" beszél. Válaszul gazdasági nyomásgyakorlásba kezdett: január 6-án szigorította a kettős felhasználású eszközök, a speciális mágnesek és a ritkaföldfémek kereskedelmét a japán cégek számára. Ez különösen érzékeny lépés, hiszen Kína Japán legnagyobb kereskedelmi partnere.

A japán lakosság jelentős része ma már támogatja a védelmi képességek erősítését, felismerve a kínai fenyegetés realitását. A politikai vezetés igyekszik kihasználni ezt a társadalmi támogatottságot céljai megvalósítására, ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a gazdasági megfontolások és a költségvetési korlátok idővel ismét előtérbe kerülhetnek.