Így lesznek koldusszegények öregkorukra ezek a magyarok: nagyon sokan nem is tudnak erről

A hosszú távú nyugdíj-megtakarítás egyik leggyakoribb hibája a túlzott kockázatkerülés. Számokban ez azt jelenti, hogy míg egy részvénytúlsúlyos, dinamikusabb portfólió (80 százalék részvény, 20 százalék kötvény) esetén a jövedelem 15,14 százalékát kell havonta befektetni a kívánt nyugdíjvagyon eléréséhez, addig egy óvatosabb, 40 százalék részvényt és 60 százalék kötvényt tartalmazó portfólió esetében ez az arány 19,33 százalékra nő.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a biztonságosnak hitt stratégiát választóknak lényegesen mélyebben a zsebükbe kell nyúlniuk: havi 30 ezer forintos átlagos megtakarításnál ez több mint 8 ezer forintnyi plusz befizetést jelent minden egyes hónapban.

A jelenség hátterében a várható hozamok közötti különbség áll. A magasabb kötvényarányú, konzervatív portfóliók historikusan, és az előrejelzések szerint is, alacsonyabb hozamot érnek el. A kieső hozamot így a megtakarítónak kell pótlólagos tőkével pótolnia.

Bár a befektetők többsége az árfolyam-ingadozást tekinti a fő kockázati tényezőnek, hosszú távon – például egy 30 éves időtávon – a valódi veszélyt nem a tőzsdei hullámzás, hanem az alacsony hozam miatti elégtelen vagyonfelhalmozás jelenti. Ennek következménye az alacsonyabb időskori életszínvonal. A rövid távú, akár 1–2 százalékos tőzsdei esések kockázata eltörpül amellett a veszteség mellett, amelyet a tartósan túl óvatos befektetési politika okozhat.

A portfólió összetételét alapvetően a nyugdíjig hátralévő idő határozza meg. Ha még több mint két évtized van hátra a visszavonulásig, érdemes bátrabban vállalni a részvénykitettséget, mert a hosszú időtáv segít kisimítani a rövid távú árfolyam-ingadozásokat. Ezzel szemben, ha a nyugdíjkorhatár 10–15 éven belülre kerül, indokolt a fokozatos óvatosság. Ilyenkor már célszerű 50 százalék alatt tartani a részvények arányát, és a céldátum közeledtével tovább növelni a biztonságos eszközök súlyát a felhalmozott tőke védelme érdekében.

A megfelelő befektetési stratégia kialakítása független a választott megtakarítási formától, a részvénykitettség szabályozása minden fő nyugdíjcélú konstrukcióban megoldható. Erre lehetőség van az önkéntes nyugdíjpénztárak (ÖNYP), a nyugdíj-előtakarékossági számlák (NYESZ) és a nyugdíjbiztosítások esetében is. A rendszeres öngondoskodást az állam adókedvezménnyel támogatja: a befizetések után évente akár 280 ezer forint adójóváírás is igénybe vehető.