"Banántrükkel" fosztják ki rafinált vásárolók a boltokat: a csel az önkiszolgáló kasszáknál működik

Egy polgármester életének aligha a legfényesebb fejezete, amikor bolti lopáson kapják. Terpes vezetője, Bujáki Ferenc mégis ezzel került nyár elején a hírekbe. A bíróság ugyanis pénzbüntetésre ítélte, miután hónapokon át drágább termékeket blokkolt zöldségként egy egri áruház önkiszolgáló kasszájánál.

A módszere persze nem volt különösebben kifinomult. A megvásárolni kívánt játékok, élelmiszerek és műszaki cikkek valódi vonalkódja helyett a sárgarépa kódját adta meg, így a valós áruk töredékét fizette ki a kasszánál. Végül akkor bukott le, amikor közel ötvenezer forintnyi édességet, mosóport és három doboz Legót alig kétezer forintért próbált kivinni az üzletből.

A történet magyaros részlete egyértelműen a répa, a trükk azonban korántsem hazai találmány. A szakirodalom az önkiszolgáló kasszáknál elkövetett hasonló visszaéléseket „banántrükknek” nevezi: a vásárló egy olcsó, kimérős termék kódját használja egy jóval drágább áruhoz. Ami elsőre piti ügyeskedésnek tűnik, abból mára a boltoknak komoly vesztesége és külön biztonságtechnikai problémája lett. Ráadásul a lopás az önkiszolgáló kasszáknál is lopás.

Működik a banántrükk

Ahogy azt már a bevezetőben is írtuk, a terpesiek polgármesterének módszere nem volt különösebben eredeti. A kereskedelmi visszaélésekkel foglalkozó szakanyagok régóta külön néven említik az ilyen csalást:

ez az úgynevezett banántrükk.

A módszer lényege, hogy a vásárló egy drágább terméket jóval olcsóbb árucikként visz be az önkiszolgáló kassza rendszerébe. A klasszikus változatban egy kimérős terméknél nem a valódi árut választja ki a kijelzőn, hanem például banánt, hagymát vagy más olcsó zöldséget. A kassza ezután az alacsonyabb kilónkénti árral számol, a tranzakció pedig első pillantásra teljesen szabályosnak tűnik.

A trükk nem feltétlenül csak zöldségekkel működik. Ide tartozhat az is, amikor valaki egy olcsóbb termék vonalkódját olvassa le, miközben a zacskóba vagy a csomagolási területre egy drágább áru kerül. A közös pont az, hogy a rendszer érzékel egy terméket és egy fizetést, csak éppen nem azt és nem annyiért, aminek valójában történnie kellene.

Valójában éppen ez teszi nehezen lebuktathatóvá a banántrükköt. A pénztárgép nem feltétlenül jelez hibát, hiszen számára történt leolvasás, mérés és végül fizetés is. A dolgozónak kellene észrevennie, hogy a kijelzőn megjelenő termék nincs összhangban azzal, amit a vásárló a mérlegre tett vagy a táskába rakott.

Egy forgalmas önkiszolgáló kasszasoron ez korántsem egyszerű. Egyetlen alkalmazott gyakran több pénztárat figyel egyszerre, miközben életkor-ellenőrzéseket végez, hibás vonalkódokat kezel, feloldja a mérleg riasztásait, vagy éppen segít annak, aki nem találja a péksüteményt a menüben. A szándékos csalás így könnyen beleolvad a hétköznapi bénázások és technikai problémák közé. Az utóbbi pedig igencsak megnehezíti a boltok dolgát.

Miért nem érzik sokan lopásnak a lopást?

A lényeg, hogy az  önkiszolgáló kassza megváltoztatja a fizetés pszichológiáját. A hagyományos pénztárnál ott ül egy másik ember, aki figyeli, mit teszünk a szalagra, mit olvas le, és mi kerül a táskába. Az önkiszolgáló kasszánál ez a közvetlen emberi kontroll sokkal gyengébb.

Nincs pénztáros, akinek a szemébe kellene nézni. Nincs azonnali kérdés, ha valami nem stimmel. A vásárló maga végzi el a leolvasást, a mérlegelést és a fizetést, ezért könnyebben alakulhat ki benne az érzés, hogy amit tesz, az nem klasszikus lopás, hanem legfeljebb egy kis ügyeskedés a rendszerrel szemben.

Sokan ráadásul eleve alacsonynak érzik a lebukás kockázatát. Ha egy dolgozó hat vagy nyolc kasszát felügyel, a vásárló könnyen arra juthat, hogy egy kihagyott terméket vagy egy tévesen megadott zöldségkódot senki nem fog észrevenni.

A cselekmény persze ettől még ugyanúgy jogsértő, csak pszichológiailag kevésbé tűnik annak.

Az önigazolást ráadásul az árak miatti düh is erősítheti. Aki úgy érzi, hogy túl sokat fizet, félrevezették egy akcióval, vagy a kasszánál más ár jelenik meg, mint amire számított, könnyebben mondhatja magának, hogy most csak „visszavesz” valamennyit abból, amit szerinte a bolt korábban elvett tőle.

Másoknál nem is feltétlenül az anyagi haszon a legfontosabb. Maga a lebukás elkerülése, a szabályok kijátszásának izgalma adja a motivációt. Megint mások azt sérelmezik, hogy a bolt voltaképpen dolgoztatja őket, amikor saját maguknak kell beolvasniuk a termékeket, így egyfajta ellentételezést láthatnak abban, ha trükköznek a kasszánál.

Nem csak a banánnal lehet trükközni

A banántrükk csak az önkiszolgáló kasszás visszaélések egyik típusa. A legegyszerűbb módszer az, amikor a vásárló egy terméket egyszerűen nem olvas le. A kosárból közvetlenül a táskába teszi, miközben úgy tesz, mintha csak pakolna vagy átrendezné a már kifizetett árut.

Ezt különösen nehéz kiszúrni, mert nincs hibás vonalkód vagy rosszul megadott termék, amely riasztást válthatna ki. A kassza szempontjából az áru egyszerűen nem létezik. Egy zsúfolt üzletben pedig egy kihagyott mozdulat könnyen elveszhet a folyamatos pakolásban.

Gyakori módszer a vonalkódcsere is. Ilyenkor egy olcsóbb termék címkéje kerül egy drágább árura, vagy a vásárló egy hasonló kinézetű, de kedvezőbb árú termék kódját olvassa le. A rendszer ilyenkor szabályos termékkódot érzékel, ezért önmagában nem feltétlenül állítja le a vásárlást.

Sokat trükköznek az önkiszolgáló kasszák mérlegeivel is. Előfordulhat, hogy a vásárló csak részben helyezi a terméket a mérlegre, elmozdítja a már megtöltött táskát, vagy más módon próbálja befolyásolni a súlyellenőrzést. A cél az, hogy a rendszer elfogadja a tranzakciót akkor is, ha nem megfelelő termék került a csomagolási területre.

A nehézség az, hogy a mérleghibák a becsületes vásárlóknál is mindennaposak. Egy saját táska, egy elmozdított zacskó vagy egy túl könnyű termék is riasztást okozhat. A dolgozók ezért sokszor rutinszerűen oldják fel ezeket a jelzéseket, ami a szándékos manipulációnak is teret adhat.

A lopás az lopás

Bármennyi módszer is ismert az önkiszolgáló kasszák átverésére, ezekkel nem érdemes próbálkozni. Attól, hogy a vásárló nem egy pénztárost téveszt meg, hanem egy gépet manipulál, a szándékos félreárazás, a termék kihagyása vagy a fizetés nélküli távozás még nem válik ártatlan ügyeskedéssé.

Jogilag vagyon elleni jogsértésről van szó, amely az értéktől és a körülményektől függően akár bűncselekménynek is minősülhet. A néhány száz vagy ezer forintos „spórolásból” így könnyen rendőrségi ügy, pénzbüntetés, kártérítési kötelezettség, visszaeső vagy súlyosabb esetben pedig ennél jóval komolyabb következmény lehet.