Küszöbön az ADHD-krízis: súlyosan túlterhelt a rendszer, nagyon hosszúak a várólisták

Pénzcentrum: Hogy definiálja a tudomány ezt a mentális zavart?  

Réthelyi János: Az ADHD-t a tudományos konszenzus nem betegségként, hanem hosszútávú állapotként, angol kifejezéssel élve disorder-ként definiálja. Egyértelműen kimondható, hogy számos pszichiátriai kórképhez képest enyhébb, kevésbé szembeötlő problémáról van szó. Ugyanakkor az érintettek számára egész életükre nézve meghatározó lehet. Ez egy neurodevelopmentális, vagyis idegrendszeri fejlődési zavar. Definíció-szerűen olyan veleszületett vagy a  gyermekkorban kialakuló állapotok összessége, amelyek az agy és az idegrendszer fejlődését érintik. Az ADHD tünetei általában 6-10 éves kor körül jelentkeznek.  Ezek dominanciája alapján három alcsoportot különítünk el: figyelemhiányos, hiperaktív-impulzív, vagy ezek kombinációja. A súlyosságát a funkciókárosodás szempontjából definiáljuk, vagyis, hogy mennyire okoz problémát a mindennapi életben. Az érintettek sok esetben csak felnőttkorban kapnak diagnózist, de a zavar az ő esetükben is nagy valószínűséggel megjelent már gyerekkorban, csak nem okozott annyira komoly problémát, nem jutottak el szakemberhez, nem kaptak diagnózist. Mi a Klinikán ezekkel, a ADHD-vel élő felnőttekkel foglalkozunk. Egyre többen a 40-60-as korosztályból jönnek hozzánk.   

Melyek az ADHD kialakulásának biológiai okai?

Az ősi agyi területek túlműködéséről van szó: A kéreg alatti részeken szükség van egyfajta gátlásra, szabályozásra, amit normál esetben a dopamin szabályoz. Az ADHD ennek hiánya, a fontolimbikus és frontostriatális agyi körök alulműködése, a frontális cortex zavara.

Hogyan lehet felismerni ezt az állapotot?

Az állapotot már a 19 században leírták, de a tudományos tudatosság az elmúlt évtizedek eredménye, főként a felnőttkori diagnózis esetén. Magyarországon a Klinikánkon Bitter professzor úr észlelte, hogy más pszichiátriai betegségekhez képest az ADHD elhanyagolt terület, Ő hozta létre a felnőtt ambulanciát.   

Gyerekkorban a leggyakoribb tünet a hiperaktivitás, amikor az iskolában valaki nem tud egy helyben ülni, az órán figyelni, kérdésekre válaszolni, sokat beszél, a tanár szavába vág.

Ezek a gyerekek sok esetben megtanulnak kompenzálni, kezelni a problémáikat. Az esetek nagy részében serdülőkorban vagy pár évvel később, 18-20 éves kor között más formában térnek vissza a problémák. Ez sokszor egy-egy nehéz élethelyzethez, egyetemi vizsgákhoz, az első munkahelyhez, az önálló életkezdethez, párkapcsolati problémákhoz kötődik. A legtöbben azt érzik, hogy valami féltecsúszott az életükben.

Hallani az ADHD-vel együttjáró  pozitív tulajdonságokról is.

Igen, sokszor találkozunk ezzel. Az érintettek gyakran kiemelkedő kreativitással, magas energiaszinttel és gyors problémamegoldó képességgel rendelkeznek. Jellemző esetükben a  hiperfókusz, vagyis az elmélyült koncentrációra olyan témákban, amelyek nagyon érdeklik őket.  Általában jó a kommunikációs képességük, eredeti látásmóddal rendelkeznek,  sportsikereik vannak.

Mit kell tudni a diagnózisról és a terápiáról?

A diagnózis felállítása komplex folyamat: tesztekkel és interjúval történik. Többszöri pszichiátriai, neuropszichológiai találkozóra van szükség. Vannak esetek, amikor az ADHD kombinálódik egyéb problémákkal. Ilyen lehet a szerhasználat, depresszió, személyiségzavar, szorongásos zavar. A neuropszichológiai vizsgálat a memóriaproblémákra, figyelemzavarra, a végrehajtó funkciók állapotára koncentrál.

Felnőttek esetén is segíthet, ha a szakember találkozhat a szülőkkel is, akik értékes információkat adhatnak az egyén gyerekkori állapotairól, problémáról. Ahogy közülük sokan fogalmaznak: „olyan izgó-mozgó, elkalandozó kisgyerek volt.” A gyerekek egy részénél a probléma remisszióba kerül, „elmúlik”, bár e téren nincs szakmai konszenzus. A homloklebeny érése „lenyugtatja” a hiperaktivitást, de a figyelemhiány általában megmarad.  

Felnőttkorban sok esetben már maga a diagnózis megerősítése pozitívan hat, az érintett választ kap a problémáira, megtudja az okot. A hatékony kezelés a pszichoterápia és gyógyszeres metódus kombinációjából áll. Előtte bizonyos vizsgálatokat - például kardiológiait - el kell végezni. A gyógyszerek stimulálják a frontális cortex működését, elősegítik a gátló funkciókat. Ennek következtében javul a figyelem, az érintettek jobban tudnak fókuszálni, csökken a feszültségük a mindennapokban. A pszichoterápia inkább pszichoedukáció, tréning, készégfejlesztés.

Ennek során az érintettek megismerik a problémáikat és olyan technikákat sajátítanak el, amivel jobban tudják kontrollálni például a hangulatzavart, szorongást, fáradtságot. Természetesen nem egy új személyiséget kapnak, de könnyebben élik meg a mindennapokat, a problémáikat kezelni tudják, a funkcióikban jelentős javulást lehet elérni. A gyógyszert nem feltétlenül kell életük végéig alkalmazni, inkább életszakaszokhoz kötött: segít túllendülni a nehéz helyzeteke, kríziseken.

Számos helyen vannak ADHD vizsgálatok, az állami és magánegészségügyben is, sajnos az előbbi rendszerekben súlyosan túlterhelt a rendszer, és nagyon hosszúak a várólisták. Az elmúlt években az volt a célunk, hogy minél több helyen kezdjék el az országban a felnőttkori ADHD diagnosztikáját és kezelését.