A palackvisszaváltók országa lettünk: rengeteg magyarnak ez lett a megélhetési forrása

"Kirándulásnak hívom" – mondja egy férfi a Nyugati téri aluljáróban arról a tevékenységéről, amikor a belvárosban kukáról kukára haladva keres betétdíjas palackokat. Elmondása szerint hétköznap az építőiparban dolgozik, de hétvégente rendszeresen járja a várost palackgyűjtés céljából. Állítása szerint nem elsősorban az anyagi haszon motiválja: "Se kutyám, se macskám, senkim sincs, így legalább gyűjtögetés közben sok emberrel beszélgethetek."

Ezzel szemben egy automatánál megismert fiatal férfi nyíltan bevallja, hogy számára a jövedelemkiegészítés a fő motiváció. A Tescóban dolgozik havi nettó 350 ezer forintért, ám a lakbér kifizetése után alig marad megélhetésre. Hétvégenként a belvárosi bulik után akár 100 palackot is összegyűjt, ami 5 ezer forintos bevételt jelent számára – ez jelentős segítség a havi költségvetésében - írta a hvg.

A fővárosi utcákat járva számos hasonló helyzetben lévő emberrel találkozhatunk. A Blaha Lujza téri Sparnál egy hajléktalan pár kizárólag palackgyűjtésből tartja fenn magát. Mindketten elmondták, hogy korábban rendezett életük volt: a férfi pékként dolgozott, míg a nő szociális gondozó volt. Személyes tragédiák és betegség miatt kerültek utcára, és most a palackgyűjtés jelenti számukra a túlélés egyetlen módját.

A Ferenciek terén megszólított hajléktalan férfi története is hasonlóan drámai: munkahelyi sérülés után leszázalékolták, kapcsolata felbomlott, és mivel a lakás élettársáé volt, hajléktalanszállóra kényszerült, ahol elmondása szerint minden értékét ellopták. Jelenleg az utcán él és teljes megélhetését a palackgyűjtésből fedezi.

Ezek az esetek azonban csak töredékét mutatják annak a társadalmi jelenségnek, amit a betétdíjas rendszer bevezetése láthatóvá tett.