Óriási árat fizet rengeteg magyar azért, hogy készpénzzel fizethessen: sokan nem is sejtik, mi mellett tesznek hitet

A friss, 2025-ös adatok alapján hatalmas szakadék figyelhető meg a világ országai között a készpénzhasználat terén: míg a legszegényebb államok szinte teljesen készpénzalapúak, addig a leggazdagabbak már szinte készpénzmentesen működnek. A Voronoi by Visual Capitalist elemzése szerint a gazdasági fejlettség és a digitális fizetési infrastruktúra szintje szorosan együtt mozog a készpénzhasználat arányával.

A legszegényebb országokban, köztük Mianmarban (98 százalék), Etiópiában (95 százalék) és Gambiaiában (95 százalék) a lakosság döntő része készpénzzel fizet és csupán 2-5 százalék azok aránya, akik más, digitális módokat választ ehhez. Ennek fő oka az alacsony banki lefedettség, a gyenge digitális infrastruktúra és a magas informális gazdasági aktivitás.

Ezzel szemben a világ leggazdagabb, technológiailag legfejlettebb országai, például Svédország (14 százalék), Norvégia (10 százalék) vagy a tulajdonképpen leghátra kerülő Dél-Korea (10 százalék) gyakorlatilag készpénz nélküli rendszereket építettek ki. Ezekben az államokban a lakosság döntően digitális pénztárcákat, kártyát vagy mobilfizetést használ.

A feltörekvő gazdaságok, mint például Mexikó (80 százalék), India (70 százalék) vagy Thaiföld (65 százalék) különösen érdekes képet mutatnak: bár mindhárom ország gyorsan digitalizálódik, a készpénzhasználat továbbra is „ragadós”. A készpénz olcsósága, széles körű elfogadottsága és a lakosság bizalmi preferenciái lassítják az átállást.

A tanulmány több meglepő kivételt is felsorol. Japánban például a készpénzes fizetések aránya 60 százalék, ami egy technológiai nagyhatalomhoz képest feltűnően magas – részben kulturális okok, részben a lakosság bizalmi mintái miatt. Németországban (51 százalék) és Olaszországban (62 százalék) szintén meghökkentően magas a készpénzhasználat a nyugat-európai átlaghoz képest; előbbinél a magánszféra védelme, utóbbinál az informális gazdaság elterjedtsége állhat a háttérben.

Az egyik legmeglepőbb adat azonban mégis Kína: itt csupán 10 százalék a készpénzes tranzakciók aránya. Ez azzal magyarázható, hogy az ország gyakorlatilag átugrotta a bankkártyás korszakot, és rögtön a mobilfizetések (Alipay, WeChat Pay) váltak alapértelmezetté. Így hozta létre az ázsiai ország a világ egyik legnagyobb digitális fizetési ökoszisztémáját eredményezte, ezzel bekerülve a rangsor három legkevesebb készpénzt használó országai közé.

Magyarországon még mindig többen fizetnek készpénzzel, mint kártyával

A Visual Capitalist adatai alapján Magyarország a rangsor 61. helyén áll a vizsgált 123 ország közül, így a magyar lakosság 55 százaléka ma is inkább készpénzzel fizet. Nemzetközi és regionális összehasonlításban is látható, hogy hazánk a középmezőnyben helyezkedik el.

Távol vagyunk a teljesen digitalizált országoktól, ugyanakkor nem is tartozunk a készpénzhez makacsul ragaszkodó államok közé. A hazai fizetési szokások tehát kettősek: a digitalizáció gyorsul, a bankkártya és a mobilhasználat mindennapivá vált, mégis sokan vannak, akik biztonságosabbnak tartják a kézzel fogható pénzt.

"Készpénz vagy kártya?"

Hogy mi áll a hazai megosztottság mögött, azt a Pénzcentrum CashTag videója az utca emberének megszólításával tárta fel. A válaszokból az derült ki, hogy

a fizetési preferenciák generációs, technológiai és pszichológiai tényezőktől is erősen függenek.

Volt, aki azt mondta, hogy a Covid járványhelyzet alatt teljesen átszokott arra, hogy kártyával, azon belül is telefonos alkalmazással fizet. Egy idősebb férfi szintén úgy látja, hogy bár még bizonyos esetekben fizet készpénzzel, a világ egyértelműen a kártyás irányba halad.

Mások azonban nem technológiai, hanem bizalmi okokból ragaszkodnak a készpénzhez. Egy idős asszony a CashTag kamerájának azt mondta: „Ne nézzenek engem, ne figyeljenek engem, ne tudjanak rólam!” A készpénz tehát sokak számára a magánszféra utolsó biztosítéka.

A szakértők szerint azonban a készpénzhez való túlzott ragaszkodás gazdasági hátrányokkal jár. Turzó Ádám, a Portfolio elemzője a videóban úgy fogalmazott, hogy

ezeket a tranzakciókat lehet a legkönnyebben eltitkolni, ezáltal adófizetési kötelezettséget titkolnak el. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy amikor bevezették az online pénztárgépeket, szinte rögtön 20-30 százalékkal nőtt a kiskereskedelmi forgalom, mert megnőtt a lejelentett forgalom aránya, és már ettől is sokat fehéredett a szürkegazdaság.

 A videóben egy másik elemző arra is felhívta a figyelmet, hogy bár sokan attól tartanak, a kártyás fizetés „megfigyelhetővé” teszi őket, valójában a cégeket nem a személyes adatok, hanem a vásárlási szokások érdeklik. Szerinte a kártyás fizetés gyakorlati előnyei is egyértelműek, sőt

onnantól kezdve, hogy rákerült a pénz a számlánkra, és nem onnan költjük el, az az én véleményem szerint macerás, hiszen még külön le is kell venni azt onnan, hogy készpénzben legyen nálunk - ennek ráadásul sokszor még külön költsége is van.

A szakértők szerint ugyanakkor a fizetési szokások erősen összefüggenek azzal is, mennyire bízik valaki a bankrendszerben, mennyi digitális kompetenciája van, és milyen tapasztalatai voltak korábban a kártyás fizetéssel. Az alacsonyabb jövedelmű vagy vidéki térségekben például a készpénz még mindig sokkal kényelmesebb vagy éppen az egyetlen életszerű opció, különösen olyan helyeken, ahol nem fogadnak el kártyát, például piacokon, vásárokon.

Érdemes azonban hozzátenni, hogy 2021 januártól minden online kasszát használó kereskedőnek és szolgáltatónak biztosítania kell vásárlói számára az elektronikus fizetés lehetőségét Magyarországon, így a legtöbb fizetési tranzakciót lebonyolító helyen (így például üzletekben, áruházakban) van lehetőség a kártyás fizetésre.

Nem meglepő tehát, hogy a készpénzhasználattal párhuzamosan az elektronikus fizetési megoldások használata gyors ütemben terjed, ami egyre inkább kettős szerkezetűvé teszi a magyar fizetési kultúrát: a bankkártyás és mobilfizetést használó városi fiatalok mellett továbbra is ott van a készpénzhez ragaszkodó, sokszor kiszolgáltatottabb, idősebb társadalmi csoport. A trendek alapján az eltolódás a digitális irányba tart, de a következő évek egyik nagy kérdése az lesz, hogy sikerül-e úgy modernizálni a fizetési rendszert, hogy közben senki ne szoruljon ki a mindennapi pénzügyi szolgáltatásokból.