Világot megrengető infláció - lesz ebből kilábalás?

Az infláció, úgy tűnik ismét mindennapi szereplőjévé válik a gazdaságoknak, abban azonban nincs egyetértés a szakértők között, hogy ez csak átmeneti jelenség, vagy hosszabb távon is így lesz.

Az eurozónában idén jelentősen megugrott az infláció, ami leginkább a nyersanyagárak emelkedésének köszönhető. Ugyanakkor az élelmiszerek és energiaárak kivételével mért maginfláció is 2,5 százalékos volt 2007-ben, szemben a megelőző év 1,5 százalékával. Ha nem lenne alacsony a gazdasági növekedés, könnyen meg tudná oldani a problémát a EKB az alapkamat emelésével, azonban ez jelen körülmények között csak tovább lassítaná a fogyasztást, a termelést és a foglalkoztatási adatokon is ronthatna. Nehéz tehát a döntés a két probléma megoldása között.

Az USA szintén nagy árat fizet most a megelőző évek gyors gazdasági növekedése, a bővülő pénzkínálat, az emelkedő élelmiszer- és nyersanyagárak, valamint a gyengülő dollár nyomán kialakult inflációs nyomás miatt. Ráadásul a FED még mindig a növekedési célt tartja fontosabbnak, így nem emeli az alapkamatot, így nem is várható az infláció letörése.

Nagyobb meglepetést okoz azonban a japán és kínai infláció megugrása, hiszen korábban ezekben az országokban defláció volt megfigyelhető. Kínában azonban szintén nem élvez prioritást az infláció kérdése, a hatóságok szerint ugyanis a maginfláció nem emelkedik, mindössze az energia- és élelmiszerárak nőnek, amit a szegények szubvencionálásával, valamint exportkorlátozással próbál enyhíteni.

Hogy mégis mi okozza az árszínvonal tartós, és globális emelkedését? Az egyik legfontosabb tényező a likviditás bővülése, vagyis a monetáris politika enyhülése, amit elsősorban Oroszországban, és USA-ban követtek, de a devizatartalékok felhalmozására is akad példa, amivel Kínának és Oroszországnak az volt a célja, hogy azok értékét alacsonyan tartsa. Ugyanakkor ezek a tényezők jórészt csak rövidtávú meghatározói az inflációnak, hosszabb távon strukturális változás bekövetkezése miatt emelkedhet tartósan az árszínvonal.

Alan Greenspan szerint az elmúlt 20 év alacsony inflációja annak volt köszönhető, hogy a feltörekvő országokban dolgozók munkabére tartósan alacsony volt, ugyanakkor a bérek újabban rendkívüli gyorsasággal emelkednek ezekben az országokban, ráadásul az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan a fogyasztásuk is nő, a kereslet növekedése pedig áremelkedést indukál.

Mi történik az ingatlanpiacokkal? Mindenhol kipukkad a lufi?

A FED elnöke, Alan Greenspan már 2005-ben felhívta a figyelmet arra, hogy az ingatlanárak emelkedése nem egy fenntartható folyamat, akkor azonban még úgy gondolta, hogy nem lesz szó USA szintű ingatlanár-zuhanásról. Erre azonban az előző év rácáfolt, amikor 9 százalékos árest szenvedett el a piac.