Aggályos az új adószabály? Nem mindig éri meg bevállalni a büntetést

A feltételes adóbírság kedvezményét a 2018 elején hatályba lépett Adózás rendjéről szóló törvény tartalmazta. Az új jogintézmény lényege röviden: amennyiben az adózó lemond az adóellenőrzésről hozott első fokú határozat elleni fellebbezési jogáról (legkésőbb a fellebbezési határidő lejárta előtt), és esedékességig megfizeti az I. fokú határozatban előírt teljes adókülönbözetet, úgy mentesül a kiszabott adóbírság 50%-ának a megfizetése alól. Ez a szabály 200%-os mértékű adóbírság esetén is alkalmazható. A törvényi feltételek együttes fennállása esetén a kedvezményt az adóhatóság hivatalból érvényesíti, így nincs szükség külön kérelem benyújtására.

A jogalkotó célja ezzel a megalapozatlan jogorvoslati kérelmek számának csökkentése és az adóeljárásokban tapasztalható időhúzás kiiktatása volt. Ugyan ez a cél helyes, de az is következménye lehet, hogy az adózók önként és indokolatlanul - vagyis olyan esetben is, amikor bebizonyíthatnák igazukat - korlátozzák jogorvoslati jogukat. Az adóbírság 50%-os csökkentésének lehetősége kecsegtetően hangzik, azonban nem árt, ha az adózók tudatában vannak annak, hogy mit is jelent rájuk nézve a fellebbezési jogról való lemondás.

A később már visszavonhatatlan lemondó nyilatkozat megtételével az elsőfokú határozat véglegessé válik, jogerőre emelkedik, vagyis a határozatban előírt adókülönbözetet 15 napon belül meg kell fizetni. A bírságkedvezményben részesülő adózó a jövőben már nem élhet rendkívüli jogorvoslattal, és felügyeleti intézkedés iránti kérelmet sem terjeszthet elő abban az ügyben, amelyben a kedvezménnyel élt. Könnyű belátni azt is, hogy amennyiben pillanatnyi érdekből lemond az adózó a jogorvoslatról, miközben valójában úgy véli, hogy a határozat jogszabálysértő volt, és a későbbiekben egy hasonló ügyben ismét bírságot szabnak ki rá, akkor rosszabb pozícióból indul a jogorvoslat folyamatban. Ugyan a későbbi döntés továbbra is vitatható lesz, de ekkor az adóhatóság már alappal hivatkozhat a korábbi - adózó által nem vitatott - hasonló tényeken és jogalapon meghozott jogerős döntésére.

A legnagyobb dilemmát azok az esetek okozhatják, amikor a határozat több adónemmel kapcsolatban is tartalmaz megállapítást. Előfordulhat, hogy az adózó nem vitatja mindegyiket, és ezek tekintetében élne is az adóbírság-kedvezménnyel. A megállapítások között azonban nem lehet a "válogatni", a fellebbezési jogról való lemondást csak a teljes határozatra vonatkozóan lehet megtenni.

- hangsúlyozta a tanácsadó.