Szigorítanák a dohányzást: retteghetnek a vendéglátósok?

Dohányozni, illetve saját egészségét károsítani mindenkinek joga van - legalábbis vélhetően így gondolkodik majdnem minden cigarettát szívó ember, aki felháborodik azon, hogy bizonyos helyeken tilos rágyújtani. Másik oldalon viszont mindenkinek joga van a tiszta, füstmentes levegőhöz is, amit pedig a "notórius nem-dohányzók" kérnek ki maguknak, és várják már lassan évek óta áhítozva azt a törvényt, ami végre kitiltja a vendéglátóhelyekről, buszmegállókból, közintézményekből, de még a közterületekről is a füstölgést.

A minap benyújtott indítványnak most mindkét csoport örülhet, illetve egyik sem, hiszen bizonyos helyeken megtiltanák ugyan a dohányzást, azonban ezek köre jóval szűkebb, mint amit a korábbi javaslat tartalmazott, amely minden zárt nyilvános helyről kitiltotta volna a bagósokat.

Ehhez képest most "csak" a melegkonyhás vendéglátóhely zárt légterű helyiségében, a gyalogosforgalom számára nyitva álló aluljárókban, zárt légterű felüljárókban és a közterületi játszótereken, valamint a tömegközlekedési járművek megállóiban, illetve a menetrend szerint közlekedő személyvonatokon lesz tilos a dohányzás - már ha a parlament is rábólint. A kórházakban, és munkahelyeken azonban kijelölt helyeken továbbra is rá lehet majd gyújtani.

Retteghetnek a vendéglátósok?

Mint azt a javaslat szövegéből is látjuk, főként az éttermeknek van okuk a forgalomcsökkenéstől való félelemre, magyarul a ropit, csipszet áruló kiskocsmákban továbbra is lehet majd füstöt szívni, aktívan és passzívan is.

Az 1999-es, nemdohányzókat védő törvény módosítására már többször volt kísérlet, legalábbis törvényjavaslatok formájában, azonban a dohánygyártók, és vendéglátósok lobbijától, illetve a társadalmi ellenállástól tartva eddig nem merték megpiszkálni politikusaink az állóvizet.

A dohányzás nyilvános helyekről történő kiszorítása ugyanis rengeteg érdeket sért, főként persze anyagi érdekeket. Elég itt az előbb említett iparágak képviselőire, vagy a cigaretta után befolyó jövedéki adócsökkenésre gondolni, ami az államot érintené meglehetősen érzékenyen.

A vendéglátósok aggodalma általában abban fogalmazódik meg, hogy a dohányosok kitiltásával rengeteg vendégtől esnének el, ami a kisebb forgalmú helyeket akár csőddel is fenyegetné, de létszámleépítéssel mindenképp - ezzel a rémképpel pedig nem nehéz manapság fenyegetőzni.
Ugyanakkor több tucat európai országban, illetve 15 amerikai államban már most is tilos a zárt, nyilvános helyeken, így éttermekben, kávézókban, kocsmákban dohányozni, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez az intézkedés nem járt jelentős forgalomcsökkenéssel. Írországban például már 2004 óta érvényben van a tiltás, felmérések szerint 10-20 százalékos forgalomcsökkenést okozva a vendéglátósoknak.

Egy nemrégiben megjelent amerikai tanulmány szerint, amit az Ohioi Állami Egyetem jegyez, még a legszigorúbb dohányzásellenes szabályokkal rendelkező városok vendéglátóhelyein sem csökkent a foglalkoztatottak száma a bevezetés után, ami tehát cáfolja az említett iparág képviselőinek aggodalmait.

A kutatást végzők három éven keresztül végeztek megfigyeléseket, pontosabban 3 év foglalkoztatási adatait követték nyomon, olyan Minnesota állambeli városokban, ahol vagy teljes mértékű tiltás volt érvényben - vagyis még a munkahelyeken, kocsmákban, bárokban sincs kijelölt dohányzó - , vagy részleges tiltás (a bárokban, kocsmákban engedélyezett a dohányzás), vagy egyáltalán nincs törvényileg szabályozva, hogy hol lehet rágyújtani.

A kutatás alapját a havi munkaügyi statisztikák jelentették, amelyből a teljes idős, étteremben, illetve bárokban dolgozók létszámát vizsgálták 2003 januárjától, 2006 szeptemberéig, 10 nagyvárosban.

Az így kapott adatokat aztán az adott város lakosságához mérten vették figyelembe, hogy kiszűrjék a városok eltérő méretéből, és a vendéglátóhelyek eltérő számából adódó különbségeket.

A 45 hónapig tartó megfigyelés során azt vették észre, hogy szinte egyáltalán nem változott a foglalkoztatottság a vendéglátóhelyeken, illetve meglepő módon azokban a városokban, ahol bárminemű korlátozás érvényben volt, a 10 ezer lakosra jutó vendéglátóhelyi alkalmazottak száma nem hogy kevesebb, de 3 fővel még magasabb is volt, mint azokban a városokban, ahol semmilyen tilalom nem volt érvényben.

Vagyis egyáltalán semmilyen bizonyítékot nem találtak, ami a vendéglátósok azon aggodalmát igazolta volna, hogy a dohányzás betiltásával a forgalmuk csökkent volna, hiszen akkor minden bizonnyal a foglalkoztatottak számában is változás kellett volna, hogy bekövetkezzen.

Venni sem lehet majd akárhol!

A javaslat a fent leírtakon kívül azt is szabályozná, hogy milyen körülmények között lehet cigarettát árusítani, illetve rendelkezik a dohánytermék dobozán kötelezően feltüntetett szövegről és képről, azok méretéről, valamint a bírságok mértékéről.

Ezek alapján "dohánytermék nem árusítható közoktatási intézményben, személyes gondoskodást nyújtó szociális intézményben, gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézményben, valamint egészségügyi intézményben."

Az említett helyeket kivéve, a 100 m2-nél nagyobb eladótér-alapterületű üzletben az egyéb termékektől elkülönítve, az üzlethelyiség erre a célra elkülönített részén lehetne csak cigarettát értékesíteni, tehát a pénztárnál ezentúl nem. A 100 m2 vagy annál kisebb eladótér-alapterületű üzletben önálló polcon, illetve a pénztárnál elhelyezett tárolóban is lehetne cigit árulni.

Minderre a bizottság indoklása szerint azért van szükség, mert "néhány kivételtől eltekintve az eladás helyén — tipikusan a pénztáraknál — nagy mennyiségben és állandóan jelenlévő dohánytermékek a fogyasztás természetes jellegét közvetítik különösen a gyermekek számára." Ezt elkerülendő a dohányterméket forgalmazó üzletek számát ugyan nem akarják csökkenteni, az értékesítési pontokon belüli hozzáférhetőségi helyek számát azonban igen.

A javaslat része az is, hogy a jövőben a cigarettásdobozokra ijesztő képeket is tesznek, továbbá emelnék a tiltott helyen dohányzásért kiszabható bírságok összegét is. A bevezetés persze nem lenne azonnali: a változások egy részéhez például 2010 közepéig kellene alkalmazkodni.