Ezek a kalandutak hódítanak most a magyarok körében: lassan népszerűbbek, mint a Balaton, Adria

A kalandutazásokat szervező irodák sok mindenben külön kategóriát képeznek a turizmuson belül.  Kevés honfitársunk vállalt be például egy albán utat 1995-ben, egy IFA teherautó platóján, mászta meg egy évvel később az Etnát és a Vezúvot, vagy járta be egy terepjárón zötykölődve Marokkó hegyvidékeit és sivatagjait, mint a Baraka pionír utasai. Valahol akkoriban indult ez az egész „őrület” Magyarországon, amikor az átlag turista még a Balatonon, vagy a közeli tengerpartokon az egész napos fürdőzést választotta, félpanziós ellátással.  Ez a szegmens máig abban is különbözik a „szokásos” utazási irodáktól, hogy a legtöbb útjukból egy, maximum 2-3 van egy évben. Nincs olyan, hogy folyamatosan hirdetnek egy-egy desztinációt. A Baraka például évi kb. 150 utat indít, az egynapos, vagy egy hétvéges tartózkodástól a 17 napos kubai, vagy a 21 napos Dél-Afrika overlandig. Nincsenek favorit desztinációk, sokféle útból lehet választani.

A Barakánál a rövidebb utak közül a nagy kedvenc a kerékpáros hétvége három országban, amelynek keretében a bringások az osztrák-olasz-szlovén „csücsökben” tekernek. A nagyobb lélegzetű körutak esetében Kuba  tarol. De nagyon megy az Azori szigetek, Bretagne, vagy a pugliai gasztrotúra is.

A hazai tájakon a Kéktúra a nagy kedvenc. Ezt a résztvevők négy napos etapokban teljesítik, ami napi 18-20 km gyaloglást jelent, így komoly fizikai kihívás. A logisztikát a szervezők leveszik a vállukról: saját busszal viszik őket és szállodákban pihenik ki a túranapokat. 

Az Eupolisz szlogenje, „Ha unod az ipari turizmust!” frappánsan jellemzi az egész szektort. A szintén több mint 20 éve működő irodánál is erős a kínálat, amely a kenyai szafaritól a tűzföldi kalandokig, a jordán hegy-és völgyvidékektől az 5 világörökségi helyszínt felvonultató Japán körutazásig terjed.

Kakukkfióka az utazom.com, náluk a hagyományos utak mellett csak egy szegmens a kalandtúra. Specialitásuk - a sokféle via ferrata választék mellett - a Camino két keréken: évekig futott a klasszikus francia-spanyol útvonal, ma pedig a portugál táv a sláger. Mindkettőhöz komoly bringás előképzettségre van szükség, hiszen az első 12 napos, közel 900 kilométeres, míg az utóbbi 14 napos, 630 kilométeres tekerés, hegyen-völgyön keresztül. Cserébe – ahogy ezt e sorok írója tapasztalhatta - mindkét esetben életre szóló élményben lehet részünk.

EZ IS ÉRDEKELHET

Túl drága a Balaton? Itt van 10 másik csodálatos magyar tó: olcsóbb, nyugisabb és nincs a világvégén

Mutatjuk, melyik magyar tavak az olvasóink kedvencei a Balaton mellett és hogy ezeknek milyen az árfekvése.

Sokan már ikább egyedül utaznak     

A tipikus hazai kalandvágyó törzsutas a nagyvárosi 40-60 közötti, jól szituált réteg. Ők azok, akik – szintén az Eupolisz megfogalmazása szerint - a tömegturizmus helyett a valódi életre és a természetre kíváncsiak, vonzónak találják a rejtett tájakat, és vállalják érte az oda vezető utat. Akik nem csupán pihenni, hanem élményeket átélni akarnak. E csoportban a Barakánál van, aki már az 50. útján is túl van.  A kalandnyaralások esetében – Mészáros Judit meglátása szerint – két-három út a vízválasztó. Ez után valaki vagy lemorzsolódik, vagy törzsutassá válik. Ez utóbbi legjellemzőbb a biciklis utaknál. Aki egyszer ráérez a kalandokra, az általában minél több és többféle útra befizet. És az élményeit elmeséli a rokonainak, barátainak, kollégáinak. A szájról szájra marketingnek itt nagy szerepe van. Érdekes adalék, hogy sok úton megjelenik egy-két külföldön élő honfitársunk, vagy egy-egy család is.

Általános tapasztalat, hogy a fiatal generációt egyre nehezebb megszólítani. Ennek több oka van: az ár mellett, ők kevésbé preferálják a csoportos utakat. Sokszor „impulzus utazók”, nem az előre tervezés az erősségük. Viszont több fiatal – aki kamaszként a szüleivel kóstolt bele egy kalandba – pár év kihagyás után visszajön.

Jellemző a kalandutakra, hogy sokan egyedül fizetnek be, nem feltétlenül egyedülállók is. Több barátság is születik, ők később egymással koordinálva jelennek meg egy következő úton.  A fizikai kihívások – amit egy hegymászás, hótalpas túra, vagy egy többnapos, napi 50-70 kilométer hosszúságú biciklitúra jelent – ugyanis mindig összehozzák a résztvevőket.  Mivel sokszor kemény, kihívást jelentő helyekre is szerveznek utakat, ebben a szegmensben sokkal nagyobb szerepe és felelőssége van a túravezetőnek. 

Az „átlagutas” 3-4 hónappal előbb jelentkezik be, de majdnem minden út esetén vannak, akik a várólistáról kerülnek be. Olyanok is vannak, akiknek nem a hová, hanem a mikor a fontos. Ők általában a nyári iskolai szünetre koncentrálnak, vagy beesnek az utazás előtti napokon.

Az utazók kényelmesebbek, igényesebbek lettek

Az irodák sok esetben az utasok visszajelzése alapján változtatnak a körülményeken, vagy a desztinációkon. Egyértelmű trend, hogy az utazók kényelmesebbek, igényesebbek lettek. Régen még félnomád körülményeket (sátor, youth hotel) felvillantva is gyorsan betelt egy Dél-Afrika körút, ma már alap a szállodai ellátás. Az utasok egyre kevésbé szeretik a többnapos buszozást, amikor éjszaka az üléseken, vagy azok között kell(ene) aludni.  Az elmúlt években több ilyen út repülős desztinációvá vált.

Természetesen a Covid – mint miden utazásnak – a kalandnyaralásnak is betett, de utána, ha lassan is,  visszapattant a kereslet. Az elmúlt évben az árak elszabadulása (a repülőjegyektől, a benzinig és a szállásdíjakig) miatt az utazóközönség összetétele is megváltozott: régebben egy útra simán eljött az  egész család, ma már jellemzően apuka utazik a kamasz fiúval, vagy anyuka a lánnyal. És akik eddig évi 2-3 útra fizettek be, azok ma már beérik eggyel.  

A globális felmelegedés hatása sajnos itt is érződik: nyáron egyre nehezebb eladni egy olasz, vagy spanyol utat, egyértelműen az ősz és a tavasz a meghatározó. Viszont júniustól szeptemberig egyre keresettebbek az északi, például a skandináv területek.