Irtózatos veszély fenyegeti ezt az iparágat: már elindult a folyamat, simán lecserélhetik azt, akinek ilyen munkája van

Két évvel ezelőtt egy a semmiből felbukkanó, kísértetiesen Drake hangján megszólaló dal robbantotta be a zeneipar és a mesterséges intelligencia (MI) közötti háborút. A szám vírusszerűen terjedt, és azonnal nyilvánvalóvá tette: a technológia elért egy olyan pontra, ahol a művészi érték, az arcmás, a hang és a szerzői jogok frontális ütközése elkerülhetetlen.

A kezdeti pánikot perek és fenyegetések követték, de a zeneipar mostanra rájött, hogy az MI-t nem tudja eltüntetni – így inkább megpróbál belőle pénzt csinálni - hívja fel a figyelmet a The Verge cikke.

Pálfordulás a nagykiadóknál

A zeneipar három óriása – a Universal Music Group (UMG), a Sony Music Entertainment és a Warner Records – kezdetben tömeges szerzői jogsértés miatt perelte be a vezető MI-zenei startupokat. Látványos csatákat vívtak a közösségi platformokkal az engedély nélküli tartalmak miatt, és saját MI-detektáló rendszereket kezdtek fejleszteni.

Most azonban úgy tűnik, a zeneipar és a technológiai cégek megtalálták a közös, jól jövedelmező utat. Nemrégiben egy Klay nevű, magát „etikusnak” nevező MI-startup történelmi lépésként mindhárom nagykiadóval megállapodást kötött. A hírek szerint egy olyan új streaming szolgáltatáson dolgoznak, ahol a felhasználók több ezer licencelt, jogtiszta dalból készíthetnek saját remixeket különböző stílusokban.

A rendszer azonban már most ezer sebből vérzik, és komoly kérdéseket vet fel a kompenzáció terén:

• Ki kapja a pénzt? Ha egy felhasználó egy népszerű popénekesnő dalából generál egy teljesen új, alter-rock stílusú remixet, ami aztán több millió megtekintést hoz a TikTokon, hogyan osztják el a jogdíjakat?
• Az alkotók kizsákmányolása: Taylor Swiftől kezdve a független zenészekig már most is rengetegen panaszkodnak arra, hogy a jelenlegi streaming-modellben a profit a kiadóknál landol, míg a valódi alkotók alig kapnak valamit. Az MI-generált remixek árazása és a bevételek elosztása ezt az amúgy is törékeny rendszert teszi még bonyolultabbá.
• Digitális szemét: A Spotify csak az elmúlt évben 75 millió „spamszerű” dalt távolított el. A platformok tele vannak olyan zenékkel, amelyeket ismeretlenek töltöttek fel, de a megtévesztésig hasonlítanak egy-egy világsztár hangjára.

Félelmek és a hangunk védelme

A technológia rohamos terjedése miatt az alkotók világszerte a bíróságokon és a törvényhozóknál küzdenek a jogaikért. Az Egyesült Államokban jelenleg is formálódnak azok a kétpárti törvényjavaslatok, amelyek kifejezetten az előadók hangját és képmását hivatottak védeni az engedély nélküli MI-klónozástól.

A zenészek és jogvédők üzenete egyértelmű: a zene összehoz minket, de az emberi kreativitást és a szellemi tulajdont meg kell védeni. Ahogy a szakmabeliek fogalmaznak: ha az egyetlen amid van, az a hangod és az arcod, és ezt bárki egy pillanat alatt ellophatja, akkor a megélhetésed kerül veszélybe. Ezt a mély szorongást osztja többek között Elton John és Dua Lipa is, akik élesen felszólaltak az ellen, hogy az MI-modelleket engedély és kompenzáció nélkül, jogvédett anyagokon tanítsák be.

Jelenleg is zajlik több szerzői jogi per a világban például a New York Times is perli ezeket a modelleket – erről beszélt egy idei interjúnkban Dessewffy Tibor, digitális szociológus, aki egy személyes véleményt is megfogalmazott:

Én sem lennék kibékülve azzal, ha az én hangommal vagy arcommal – még ha nem is vagyok sztár –, bárki azonosítható videókat vagy tartalmakat készíthetne. Ez nem csak hírességeket érinti, hanem az átlagembereket is.

– mondta el akkor az ELTE oktatója.

Jean-Michel Jarre és a kiterjesztett képzelet

Míg a zeneipar nagy része és a törvényhozók a védekezésre rendezkednek be, az elektronikus zene egyik legnagyobb úttörője egészen másképp látja a helyzetet. A The Guardian kiemelte, hogy Jean-Michel Jarre, aki már 2018 óta aktívan használja a mesterséges intelligenciát a munkáiban, élesen kritizálta a zene- és filmipar konzervativizmusát.

Jarre szerint a kreatív iparágak túlságosan is félnek, és indokolatlanul ellenségesek a technológiával szemben. Úgy véli, az MI nem öli meg a tehetséget, sokkal inkább egy eszközként kell rá tekinteni, ami elhozza a holnap moziját, a holnap hip-hopját és rock'n'rollját.

„Minden technológiai forradalmat fenyegetésként él meg a korábban kialakult média vagy kifejezésmód. Az MI pontosan ilyen. Soha nem szabadna félnünk a technológiától.” – fogalmazott a brit lapnak a 77 éves zenészlegenda.

Jarre emlékeztetett arra, hogy amikor az 1970-es években behozta az elektronikus zenét a francia operaházba, a zenekar tagjai kihúzták a kábeleket, mert azt hitték, az új technológia elveszi a munkájukat. Szerinte ma is hasonló a helyzet: a filmesek és zenészek bezárkóznak a saját sávjukba, és mindent elutasítanak, ami felboríthatja a meglévő üzleti modelljüket.

Ő az MI-re mint „kiterjesztett képzeletre” tekint:

• A művészet mindig is „lopott”: Jarre szerint az eredeti ötletek gyakran abból születnek, hogy a tudatalattink összegyűjti az emlékeinket, a kultúránkat, és „lop” a különböző véletlenszerű elemekből.
• Technológia mint katalizátor: Ahogy Vivaldi sem létezett volna a hegedű feltalálása nélkül, és Jimi Hendrix sem született volna meg az elektromosság nélkül, úgy az MI algoritmusai is teljesen új zenei és filmes műfajokat fognak létrehozni. Szerinte az MI nem fogja veszélyeztetni a következő Billie Eilish vagy Bad Bunny karrierjét, hanem új lehetőségeket nyit meg a kifejezésben.

Furcsa jövő elé nézünk

A zenehallgatás jövője izgalmas, de rendkívül kaotikus lesz. A platformokon hamarosan hivatalosan licencelt MI-remixek fognak keveredni az internet sötétebb bugyraiból származó, emberi előadóknak tulajdonított hamisítványokkal. A dalokat folyamatosan töltik majd fel, törlik, majd módosítva újra feltöltik, miközben a tulajdonjog és a kompenzáció kérdései egyre bonyolultabbá válnak.

A nagykiadók jelenlegi stratégiája viszont kristálytisztának tűnik: a mesterséges intelligencia által generált zene – legyen az bármilyen furcsa vagy morálisan megkérdőjelezhető – teljesen rendben van, egészen addig, amíg ők megkapják belőle a részesedésüket.

Amikor a gép jobban szól, mint az ember

Hogy mennyire abszurd helyzeteket tud teremteni ez az átmeneti időszak, azt tökéletesen példázza egy nemrégiben kirobbant botrány. Egy ismeretlen producer egy MI-szoftver segítségével írt és rakott össze egy dalt, amelynek énekhangját úgy manipulálta, hogy az kísértetiesen hasonlítson egy ismert, de a nagyközönség számára talán kevésbé reflektorfényben lévő brit R&B énekesnő hangjára - írta meg az esetet az USA Today. A TikTok algoritmusa felkapta a számot, és mire a Spotify észbe kapott és eltávolította, már 13 millió lejátszásnál járt.

A történet csattanója azonban csak ezután jött. Az alkotó, miután az MI-verziót letiltották, újra felvette a dalt – ezúttal már valódi, hús-vér énekesekkel –, és visszatöltötte a platformokra. Az eredmény? A hallgatók egy jelentős része háborogni kezdett, mert szerintük a mesterséges intelligencia által generált, hamisított verzió jobban szólt, mint az igazi. Ez a jelenség egy teljesen új, morális és esztétikai aknamezőre tereli a zeneipart: mi van akkor, ha a közönség elkezdi előnyben részesíteni a gépi tökéletességet a valódi emberi teljesítménnyel szemben?

Túl a zeneiparon: A tét mindannyiunk arcmása és hangja

Éppen az ilyen esetek miatt vált a mesterséges intelligencia szabályozása politikai üggyé. Washingtonban, a Grammy-díjátadókat szervező Recording Academy éves politikai csúcstalálkozóján az amerikai kongresszus tagjai és a zeneipar képviselői egy asztalhoz ültek, hogy egy mindenki számára megnyugtató jövőképet vázoljanak fel.

A legfontosabb kezdeményezés jelenleg az úgynevezett NO FAKES Act (Törvény az eredetiség ápolásáért és a szórakoztatóipar védelméért), egy ritka, kétpárti egyetértést élvező törvényjavaslat, amely gátat szabna a digitális klónozásnak. Ahogy a találkozón az egyik résztvevő politikus rámutatott: „A zenének nincsenek politikai pártjai. Ha az egyetlen amid van, az a hangod és az arcod, és azt valaki egy pillanat alatt ellophatja, akkor védelemre van szükséged. Ebből fizeted a lakbért, ebből élsz meg.”

A zeneipar szereplői hangsúlyozzák, hogy ez már régen nem csak a popsztárokról szól. Ahogy a rendezvényen felszólaló egyik népszerű amerikai zenész fogalmazott:

Ez már messze túlmutat a zenén. Ez az emberek képmásáról és kreativitásáról szól. Legyél videós, festő, programozó, színész, vagy csak egy átlagember, aki sétál az utcán… olyan jövőt akarunk, amely értékeli az emberek szellemi tulajdonát.

Bár a technológiában rejlő kíváncsiságot és fejlődést a legtöbben elismerik, a cél az lenne, hogy a jövő innovációi ne a korábbi alkotók kizsákmányolására épüljenek.

A zene emberi magja

A viták, a perek és az algoritmusok útvesztőjében azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni a legfontosabbat. A Recording Academy vezetője a washingtoni találkozót egy olyan gondolattal zárta, amely talán a legjobb iránytű lehet ebben az MI-vezérelt, zűrzavaros korszakban: „A zene egy erő. Gyógyít. Olyan módon tudunk vele ünnepelni és kapcsolódni, mint semmi mással. Olyan időket élünk, ahol hatalmas a megosztottság és a bizonytalanság. Sok a bizalmatlanságot és félelmet keltő hang, de a zene mindezen áttör, és emlékeztet minket a közös emberi mivoltunkra.”

És ez az az emberi mivolt, amit – remélhetőleg – egyetlen algoritmus sem tud majd egyhamar leprogramozni.