Tömegesen lepi el az internetet a mesterséges szemét: sokan rettegnek, mit hoz a jövő – küszöbön az AI-disztópia?

Az elmúlt években a mesterséges intelligencia fejlődése nemcsak technológiai, hanem filozófiai és jogi értelemben is új helyzetet teremtett. Egyre kevésbé egyértelmű, mit tekintünk alkotásnak, és ki számít valódi szerzőnek egy olyan világban, ahol a kreatív folyamat egy részét már gépek végzik. A kérdés nem pusztán elméleti: a válaszok konkrét gazdasági és kulturális következményekkel járnak. Ahhoz azonban, hogy megértsük, honnan ered ez a bizonytalanság, érdemes visszanyúlni egy különös, már-már abszurd történethez, amely jóval az AI-forradalom előtt kezdődött.

2011-ben egy párás napon az indonéz dzsungelben David Slater természetfotós egy csapat üstökös makákót követett. Ezek a majmok kritikusan veszélyeztetettek, ugyanakkor rendkívül fotogének. A makákók azonban idegesek voltak a közeledésére, ezért Slater taktikát váltott: állványra tette a kameráját, bekapcsolta az autofókuszt és a vakut, majd hagyta, hogy az állatok maguk fedezzék fel a furcsa szerkezetet.

A terv bevált. A majmok játszani kezdtek a felszereléssel, és az egyikük – egyenesen a lencsébe bámulva – megnyomta az exponáló gombot. Megszületett a világ leghíresebb majomszelfije:

A híres majom szelfi. Forrás: Wikimedia Commons

A fotó elkészülte után egy rövid, idilli időszak erejéig Slater élvezhette a fotó hozta világhírnevet. A problémák akkor kezdődtek, amikor valaki feltöltötte a képet a Wikipédiára, ahonnan bárki ingyenesen letölthette. Slater arra kérte a Wikimedia Alapítványt, hogy távolítsák el a képet, mondván: a szabad felhasználás mintegy 10 000 font (mai árfolyamon számolva jelentős összeg) bevételkiesést okozott neki. Az alapítvány 2014-ben ezt megtagadta. Érvelésük logikus, mégis meghökkentő volt: a fotó közkincs, mivel nem ember készítette.

A botrány hatására az Egyesült Államok Szerzői Jogi Hivatala kiadott egy állásfoglalást, amelyben leszögezték: nem jegyeznek be olyan művet, amelyet nem emberi szerző hozott létre. A példáik listájának legelső helyén „egy majom által készített fénykép” szerepelt.

A történet itt még nem ért véget, sőt, ekkor vált igazán abszurddá. A PETA (People for the Ethical Treatment of Animals) állatvédő szervezet beperelte Slatert – a majom nevében. Azt követelték, hogy a fotóból származó összes bevétel illesse meg a makákót (akit egyesek Narutónak, mások Ellának hívtak). Négy évnyi jogi huzavona után egy San Franciscó-i bíró lezárta az ügyet egy pofonegyszerű indoklással: a majmok nem indíthatnak pereket.

"Ez volt a témával kapcsolatos legnagyobb nyilvános párbeszéd" – mondta Ryan Abbott, amerikai szellemi tulajdonjogi ügyvéd a BBC-nek, majd hozzátette:

Akkoriban ez leginkább az állatvédelmi jogokról szólt. De nyugodtan szólhatott volna a mesterséges intelligenciáról is.

Amikor a gép az alkotó

A makákó természetesen nem sejthette, milyen lavinát indított el. Évekkel később azonban az általa kikövezett jogi úton indult el Stephen Thaler informatikus is, csakhogy az ő esetében az "alkotó" már nem egy állat volt, hanem egy számítógép.

Thaler több mint tíz éve fejlesztette ki a DABUS (Device for the Autonomous Bootstrapping of Unified Sentience – vagyis a Kreativitás Gép) nevű AI-rendszerét. Bár tech-újságíróként számtalan merész állítást hallunk a Szilícium-völgyből, Thaleré még onnan is kiemelkedik: meggyőződése, hogy a DABUS tudatos. Szerinte a rendszer saját szubjektív érzéseket fejleszt ki azzal kapcsolatban, amit érzékel és gondol.

Ezzel az állítással a szakértők hada (és jómagam is) vitatkozik, de a jogi precedens szempontjából ez mellékes. A lényeg, hogy a DABUS generált egy képet A Recent Entrance to Paradise (Egy friss bejárat a Paradicsomba) címmel, Thaler pedig megpróbálta bejegyeztetni a szerzői jogot a gép nevére. A Szerzői Jogi Hivatal azonban ismét nemet mondott, méghozzá hajszálpontosan ugyanarra a logikára hivatkozva, mint a majomszelfi esetében.

Hogy megértsük, miért hordoz ez hatalmas jelentőséget a mindennapjainkban, érdemes egy pillantást vetni a történelemre. Amikor a fotózás a 19. században megjelent, komoly fejtörést okozott a jogászoknak. Mondhatjuk ugyanis, hogy a fényképezőgép végzi az igazi munkát, az ember csak megnyom egy gombot.

A bíróságok végül mégis úgy döntöttek, hogy a szerzői jog kiterjed a fotográfiára is, hiszen a gép csupán egy eszköz az emberi elképzelések megvalósítására.

Miért ne vonatkozhatna ugyanez az AI-ra?

A válasz a gazdasági modellben rejlik. Gondoljunk bele: a kedvenc sorozatunk vagy filmünk mögött írók, rendezők, színészek és gigantikus stúdiók állnak. Ezek a művek azért jöhetnek létre ilyen formában, mert valaki birtokolhatja a jogaikat, és profitálhat belőlük.

Ha viszont egy gép készíti a tartalmat, és azt – ahogy azt az amerikai Legfelsőbb Bíróság márciusban egy alsóbb fokú ítéletet helybenhagyva kimondta – senki sem birtokolhatja (sem az AI, sem az üzemeltető cég, sem a felhasználó), akkor felborul az egész hollywoodi üzleti modell.

Ez a jogi akadály az, ami jelenleg meggátolja a legsötétebb disztópiát, miszerint a nagyvállalatok emberi alkotók helyett ingyenes, AI-generált tömegszeméttel árasszák el a piacot.

A Disney-nek és a hozzá hasonló óriásoknak egyszerűen nem éri meg olyan tartalomba fektetni, amit utána nem tudnak szerzői jogi védelem alá vonni. Nem véletlen, hogy az OpenAI a közelmúltban leállította a Sorát (egy AI-tartalmakra fókuszáló közösségi appot), és törölt egy egymilliárd dolláros tartalomkészítői partnerséget a Disney-vel.

A személyiségi jogokat viszont egyre többen sértik meg az AI-jal

Jelenleg is zajlik több szerzői jogi per a világban például a New York Times is perli ezeket a modelleket – erről beszélt egy idei interjúnkban Dessewffy Tibor, digitális szociológus, aki egy személyes véleményt is megfogalmazott:

Én sem lennék kibékülve azzal, ha az én hangommal vagy arcommal – még ha nem is vagyok sztár –, bárki azonosítható videókat vagy tartalmakat készíthetne. Ez nem csak hírességeket érinti, hanem az átlagembereket is.

– mondta el akkor az ELTE oktatója.

Szerinte az Oscar-díjas színészek számára ez nagyon is húsbavágó kérdés, szó szerint és anyagilag is,  nekik ugyanis nagyon nem mindegy, hogy a brandjüket, arcukat, fizimiskájukat felhasználják-e ezekben a modellekben – ahogy arra már megtörtént, nem is egy példa.

Szürkezóna és a jövő dilemmái

Bár az teljesen tisztázottnak tűnik, hogy a 100%-ban gép által generált tartalom nem kaphat szerzői jogot, mi a helyzet akkor, ha az ember és a gép közösen alkot? A jogrendszerek világszerte küzdenek ezzel. Az Egyesült Királyságban például a törvény megengedi, hogy a gép által generált művek szerzői jogát az a személy kapja meg, aki a létrehozáshoz szükséges "előkészületeket" megtette. Bár ezt a modellt is épp most vizsgálják felül a generatív AI térnyerése miatt.

Mindeközben az Egyesült Államokban egy újabb teszt közeleg az AI és a jogi világ relációjában, amely már inkább a művészethez kapcsolódik. 2022-ben Jason Allen megnyerte a coloradói képzőművészeti vásárt a Théâtre D'opéra Spatial című képével, amit a Midjourney nevű AI-eszközzel hozott létre. Allen azzal érvel, hogy a kép nem csupán a gép munkája: 624 alkalommal instruálta finomhangolva a rendszert (promptolta), és utólag Photoshopban is szerkesztette a végeredményt.

A bíróságoknak most azt a határvonalat kell meghúzniuk, hogy pontosan mennyi emberi beavatkozás szükséges ahhoz, hogy egy mű az ember tulajdonának minősüljön. A kreatív ipar és a mesterséges intelligencia kapcsolatáról egyébként korábban szakértőket is kérdeztünk a Pénzcentrumon. Akkori cikkünkben például arra hívták fel a figyelmet, hogy

Ma már nem elég jó ízléssel és vizuális érzékkel rendelkezni – érteni kell a technológiát is.

Mint fogalmaztak: 

A designer olyan, mint egy zenekar karmestere: tudnia kell, mikor engedi szóhoz jutni a mesterséges intelligenciát, és mikor veszi vissza a vezénylést.

Bár a jogi csaták folytatódnak és a szabályozás folyamatosan alakul, egy dolog a mi szempontunkból biztosnak tűnik. A jelenlegi világban az, amit te – emberként – fotózol, rajzolsz vagy írsz, egy különleges, törvény által védett státuszt élvez, amit a gépek (egyelőre) nem követelhetnek maguknak.

A végtelen gépi produktumok korában a te valódi kreativitásod értéke megnőtt, és egyértelműen elkülöníthető marad. Hogy a kedvenc művészeti alkotásainkat még jó ideig hús-vér emberek fogják készíteni, azért pedig részben egy tökéletes mosolyú, indonéz dzsungelben élő majomnak is hálával tartozunk.

Pénzcentrum kutatás a mesterséges intelligenciáról!

A Pénzcentrum és a Miskolci Egyetem közös kutatásra arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen a kapcsolata jelenleg az embereknek a mesterséges intelligenciához, mire használják, mire nem használják, és hogy milyen attitűddel közelítenek hozzá. Töltsd ki te is a teljesen anonim kutatásunk.