Itt a bejelentés: ilyen kiállítás még nemigen volt Magyarországon

Az acb Galériában (Budapest, Király u.76.) - a Galéria szimmetriájának megfelelően - a két különböző galéritér kiállítását az érdeklődők hétköznap délutánonként tekinthetik meg.

Mátrai Erik legújabb, xyz címet viselő alkotása a művész egész termet elfoglaló fényinstallációi közé illeszkedik, egyúttal a művész negyedik acb Galériában rendezett önálló kiállítása. A fényinstallációkban létrejövő, köd segítségével anyagszerűvé tett fénynyalábokból épített architektúra kihívás elé állítja a nézőjét, ugyanakkor egyszerre képes az érzéki, valamint az univerzális szimbólumok használatával megteremtett spirituális-meditatív élményt nyújtani. Az alkotó xyz című művének alapját olyan korábbi alkotások adják, mint a 2011-ben készült Spot Gate (és az azt kiindulópontként használó, spektrumszínekből építkező Spektrum Fal, 2018 és Spektrum Folyosó, 2019), illetve az elsőként 2012-ben az acb Galériában megvalósított, a szakrális építészet arányaira és hagyományaira építő Porticus.

EZ IS ÉRDEKELHET

Pados Gábor: Nem találtam még jobb befektetést, mint a képzőművészet

Az acb Galéria tulajdonosával a hazai képzőművészeti életről; a kortárs művek befektetési célú gyűjtéséről; és arról is beszélgettünk, van-e helye az MNB-nek a művészeti piacon.

Közvetlen előzményét a 2019-ben a kolozsvári Bázis Galériában, majd az aqb pincében 2020-ban rendezett MMM című kiállításon bemutatott Mozgó fal című installáció jelenti. Mátrai új installációja folytatja és bővíti a tér és a térérzékelés vizsgálatát, miközben a térbeli viszonyok modellezésére szolgáló matematikai szisztémára utal, címét a koordináta-rendszer tengelyeinek elnevezéséről kölcsönözve. A köd segítségével létrehozott, mozgó fényfalak, fénysíkok úgy teremtenek új térélményt – miközben „szkennelik” a teret – hogy a néző tényleges mozgása nem is szükséges hozzá. Miközben az alkotó érzékelteti a térben zajló, a tér adottságai meghatározta folyamatokat, új dimenzióval is bővíti a tér, mint meditációs médium jelentését.

Mátrai munkáinak középpontjában szinte természetes módon az emberi tapasztalás kérdése, az emberi és a transzcendens között születő és létrehozható kapcsolat áll, illetve az érzékelés és az ábrázolás összefüggései és izgalmas határátlépései.

Bak Imre (1939) legújabb, az acb Galériában megrendezett önálló kiállításán a 2020-as év során festett, friss Helyzet című monumentális festményciklusa látható. A művész öt új képét ugyan az acb Galéria már virtuálisan bemutatta az Art Basel tavalyi Online Viewing Roomjában, a teljes sorozat élőben azonban most debütál.

Bak Imre festészete a 2020-ban kitört világjárvány ellenére szemernyit sem veszített lendületéből és frissességéből, mi több, a művész az eddigieknél még érzékenyebben és dinamikusabban reagált a változásokra, amelyek most alapvetően alakították át a valóságunkat. 2019-ben, Bak Imre 80. születésnapja alkalmából szintén az acb Galériában megrendezett retrospektív kiállítása után a művész festészetében radikálisan új fejezet kezdődött. Bak Imre új képeinek egy kisebb formátumú kollázs-sorozat az előzménye, amelynek alapanyaga az a szitamappa volt, amit az acb adott ki a jubileumi kiállítás apropóján. Az újrahasznosított lapokból a művész merőben új, vad és dekonstruált kompozíciókat hozott létre, amilyenekhez foghatókat legutoljára az 1980-as években készített. A kiállított kollázsok kompromisszummentes frissessége és lazasága ismételten tanúságot tesznek arról, hogy az alkotó nem fél a változásoktól és a figyelme továbbra is arra koncentrálódik, hogy a saját festészetében miként alakíthat ki a korábbiakon alapuló új struktúrákat. Bak a kollázsok logikája és gyakorlata alapján felfrissülő kompozíciói hatással voltak új festménysorozatára.

EZ IS ÉRDEKELHET

Bak Imre: Mindig is gátlásaim voltak a pénzügyekkel kapcsolatban, nagyon rossz üzletember vagyok

A Munkácsy Mihály-díjas és Kossuth-díjas magyar festőművésszel 60 éves pályafutásáról beszélgettünk.

A művész 2019-ben festett képein nagyméretű síkhatású színfelületek és páros sávrendszerek domináltak, amelyek az absztrakt festészeten belüli minimalista térképzés lehetőségeit feszegették. A korábbi visszafogott, harmonikus és stabil struktúrákhoz képest a 2020-ban festett képeket sokkal spontánabban és dinamikusabb előálló motívumok jellemzik, a legújabb festményeken mintha a geometrikus absztrakcióba oltott szertelen és játékos figuralitás is erőteljesebben lenne jelen, különösen, ha az olyan szürreálisnak ható alakokra gondolunk, mint a kiállítás egyik festményén megjelenő zöld macska.

Míg a 2019-ben festett sorozat inkább térkérdésekre fókuszált ̶ ezért, témafelvetéseiknek is köszönhetően, inkább a tájkép, a városkép műfaji megújításaihoz köthetők,  addig a 2020-as képek egyértelműbben az arc, a maszk motívumát állítják előtérbe.

A kiállítóteret domináló portré-triptichon is leginkább önarcképként jellemezhető, de a festmények ennél univerzálisabbak és az emberi arc alapvető karakterével, geometrikus absztrahálásának lehetőségeivel is foglalkoznak. A kiállításon látható további művek egyértelműen maszkok, vagy a digitális kommunikációnk érzelmeket absztraháló emoji és smiley karakterei köszönnek vissza bennük. A művész nyughatatlan kíváncsiságának köszönhetően ugyanúgy nyúl merőben új megoldásokhoz, mint amennyire vissza is köti a 2020-as festményeket életműve korábbi szakaszaihoz.

Legutóbbi leg

Bak Imre legutoljára egy újabb „leg”-gel került a hírekbe. Tavaly ugyanis magyar festmény-rekord született egy varsói aukciósház árverésén. Bak Imre egy festményéért annyit még nem fizetett licitáló, de az élő magyar művészek aukciós árai között is vezető helyet Az 1969-ben festett geometrikus absztrakt Orange című vásznát előzetesen 350 ezer –450 ezer złotyra becsülték, ám a licitek végén a jutalékokkal együtt 578 ezer złotyt, azaz 46,2 millió forintot fizettett érte a vevője.

Az 1969-ben festett Narancs a Zöld és a Kék című festménnyel egyetemben eredetileg a Pozsonyi Biennálén szerepeltek volna akkoriban, ahová Nádler Istvánnal együtt hívták meg Imrét. Ők a felkérést elfogadva megfestették műveiket, amiket az egyikük autójával szállítottak összetekerve a vásznakat, amiket a kiállítás helyszínén feszítettek volna vakrámára. Bak Imre elmondása alapján azonban ők hiába szerezték meg a turistaútlevelet, és szállították ki az összetekert vásznakat a kocsijukban, már csak Pozsonyban tudták meg: szereplésüket lemondták.

1969-et írtak, egy évvel voltunk az 1968-as Prágai tavasz eltiprása után, amiben a Varsói Szerződés csapatai között a magyarországiak is ott voltak. Az alkotók csak a helyszínen szembesültek azzal, hogy nem tudják kiállítani a műveiket és hazautaztak. A három kép e csalódás miatt nem nagyon szerepelt később sem kiállításokon.