Szoboszlai csúcsformája sem segít, ezért van óriási bajban a Liverpool: mi lesz így a magyar sztárral?

Pénzcentrum: Az utóbbi években megjelent a tévében, az interneten is az új szakértői generáció, melynek a Premier League hazai közvetítéseinek révén te is egyik résztvevője vagy. Hogy kezdi el az ember a „szakértést”, és hogy jut el odáig, hogy releváns szakértő legyen, akit hetente látnak a nézők?

Soós Márk: Nem volt ez egy tervezett dolog, tehát nem úgy volt, hogy ezt én elterveztem, hogy márpedig én szeretnék szakértő lenni és ott lenni a tévében, addig annyi volt bennem, hogy én még a 2010-es évek előtt is már az angol sajtót olvasgattam Akkor „jött fel” Michael Cox és hozzá hasonló szakértők: ők mondták ki és írták le először, hogy ne csak úgy hallgassunk a fociról tudósítást, hogy mindenféle intuitív vélemények alapján alkossunk képet, hanem akár taktikával átszőve is lehessen beszélgetni a fociról. És akkor volt az NST blog, a Népsport blogszférája, erre csatlakoztam rá én is. A Liverpool kapcsán születtek meg az első posztjaim. Az első Youtube-os videók alapján kiderült, hogy nem olyan borzasztóan beszélek egy képernyőn, elhívtak egy próbaadásra, aztán bekerültem.

Kössünk is át rögtön a Liverpoolra, hiszen már három magyar is van a csapatnál. Ki lehet mondani, hogy az elvárthoz képest bőségesen alulteljesítenek, kínos és váratlan vereségek követik egymást. Szerinted nagy baj van?

A Liverpool egy átalakuló időszakában van, ami azzal jár, hogy olyan „növekedési fájdalmakat” kell megtapasztalniuk, amit igazából minden csapat szokott. Az viszont tényleg ritka, hogy ezt a bajnokcsapat teszi meg: márpedig a Liverpool most azért bajnokként kezdett neki egy újjáépítésnek, és nem csak az történik, hogy kiegészítő embereket cserél le, vagy egy-egy poszton pozícióra hoz egy másik játékost, hanem teljesen megváltoztatja a dinamikáját. Florian Wirtz-, Isak-, Ekitike-típusú játékosok nem is voltak a Liverpoolban előtte.

Aztán vannak, akiknek fel kell venni a tempót: Milos Kerkez Robertsonhoz hasonlítják, de tőle sokkal inkább mást várnak, ráadásul előző klubjában teljesen más is volt a szerepe, mint amit Arne Slot elvár tőle. Amikor ennyi különálló és egymáshoz nem szabad elemet összeraksz egy csapatba, akkor bőven benne van, hogy egy ilyen helyzet kialakul, hogy érezhetően csikorog a történet. Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a Liverpool a nyár elején tervezett ennyi igazolással: az történt: hogy hirtelen jó lehetőségek nyíltak előttük, és élni akartak ezekkel.

Anglia

Liverpool

Piaci érték: 1 150M

Edző: Arne Slot

Bajnokság: English Premier League

Jelenlegi helyezés: #12

English Premier League helyezése

# CSAPAT	M	GY	D	V	RG	KG	GK	P
11. Everton	12	5	3	4	13	13	0	18
12. Liverpool	12	6	0	6	18	20	-2	18
13. Brentford	12	5	1	6	18	19	-1	16

Adatlap létrehozva: 2025.11.28.

A csatárigazolásokkal kapcsolatban fel szokott merülni, hogy ha nincs Diogo Jota szörnyű halála, akkor nem kapkodtak volna ennyire.

Igen, én is hajlok erre: ha nincs az a tragédia, akkor a Liverpool nem igazolt volna ennyi játékost csatárposztra. Eladták viszont Luis Díazt, ez a transzfer szerintem egy olyan lehetőség volt, amire azt mondták, hogy ennél drágábban már nem fogják soha eladni, akkor most kell kiszállni egy 28-29 éves játékosból, és hozni helyette a fiatalabbakat. Jött Isak, jött Ekitike, mire megkapta a Liverpool vezetése azt a kritikát, miért vásárol ugyanolyan jó játékosokból sokat ugyanarra a posztram hiszen egyszerre vélhetően nem is lesznek pályán – szerintem ez is egy jogos észrevétel.

Térjünk még vissza picit Kerkez Miloshoz, aki az idén nyáron csatlakozott a csapathoz, és vele együtt már három magyar van Liverpoolban.  Kényelmetlen szerinted Milosnak az a szerepkör és pozíció, amiben jelenleg a Poolban játszania kell? Ez okozza azt, hogy annyira még nem talált bele a megszokott ritmusába?

Valóban nem azt az extrákkal teli szezonját látjuk, mint a tavalyi volt, amikor minden szakíró a nemzetközi sajtóban azt mondta, hogy ő a legjobb baloldali védő az angol bajnokságban – legrosszabb esetben is holtversenyben a liverpooli Andy Robertsonnal. Ugyanakkor jogos az, hogy ha valakit nem raksz abba a pozícióba és abba a szerepkörbe, amit ő addig stabilan jól tudott játszani, akkor visszaeshet a teljesítménye – és ezt jól kell játszani egy Manchester Cityben, egy Arsenalban, egy Liverpoolban is.

Amikor leigazolták Kerkezt, én szentül hittem azt, hogy olyan hozzáállása lesz Slotnak és a Liverpoolnak, hogy tudják, hogy mi az erőssége: az, hogy ez a felfelé rohanó szélső védőknek az egyik komoly ékköve legyen. Az viszont nagyon furcsa volt számomra, hogy Frimpongot és őt is hozták egyszerre a csapathoz, valamint Bradley is ott van a másik oldalon. Szerintem ez itt a nagy kérdés, hogy ez megint egy tervezett lépés volt, vagy csak így jött ki a piaci helyzet, hogy el lehetett hozni ezeket a játékosokat, és éltek vele? Egész egyszerűen az, hogy valakinek hátulról passzolnia kell, sőt sokszor fellépnie, és fölvenni a labdát háttal a kapunak, az teljesen más képességeket igényel, mint az, hogy valaki képes legyen fölfelé és hátrafelé rohangálni nagyon gyorsan, jól támogatni a támadásokat, beadásokra operálni és egy az egyben védekezni.

Soós Márk, a Spíler TV és a Premier Leak-podcast szakértője.

Szoboszlai Dominik viszont kimondottan jól nézett ki jobbhátvédben, kényszerhelyzetben.

Dominik ebben a szezonban az egyik legjobb játékosa ennek a csapatnak. Nem csak a Liverpoolban bizonyította ezt, hanem a válogatott meccseken is, amikor Rossi rendszerében „dupla hatost” játszott – egész egyszerűen rengeteg poszton képes világklasszis szinten megállni a helyét.

A te véleményed szerint mi a szezon eddigi meglepetése? A Bournemouth feltámadása, a Crystal Palace kezdeti jó formája, majd visszaesése?

Sorban voltak most olyan szezonok, ahol a három, másodosztályból feljutott csapat rögtön a következőben újra vissza is zuhan a Championshipbe: lehetséges, hogy ez az idén megszakad. A Sunderland szerintem például szinte biztosan nem hullik majd vissza, de akár a Leeds United is megtörtheti ezt a sormintát. A Sunderland esetében ráadásul – ha játékossztorikra is fókuszálunk – mindenképp meg kell említeni Granit Xhakát, aki a sokadvirágzását éli éppen ennél a csapatnál: motorja a gárdának, sokszor a hátán is tudja vinni ezt a csapatot. Jóval túl a harmincon sok ilyen játékost láttunk már korábban is, de ez mindenképp az idény egyik nagy története.

Ősz elején jelent meg a Deloitte 2025-ös Money League-kiadványa, amelyben minden évben elkészítik a legnagyobb futballcsapatok profiljait a gazdasági szempontokra fókuszálva. Az idén több érdekes adat is látszott ebben: stagnáltak például a tévés jogdíjakból „beszedett” bevételek az összes klub egésézre vetítve, de nőttek a meccsnapi bevételek. Kezdjük az előbbivel: ez vajon azt jelenti, hogy a streaming végleg megérkezett, és el kell gondolkodni a lineáris tévé helyett az erre történő átállásra?

A meccsközvetítések jogdíjai több részből tevődnek össze: a nagy ligák eladják a hazai jogokat valamilyen platformszolgálatnak. Ebben gyakorlatilag nem volt új szerződés az elmúlt egy évben, tehát növekedést nem nagyon lehetett várni a semelyik csapattól, csak egy ligától – fontos megjegyezni, hogy itt a top 5 ligát szokás leginkább nézni. A franciáknál van óriási probléma, mert épp nem sikerült eladni a jogokat, és most próbálnak saját applikációt csinálni, ami az első hónapok alapján nem mutat rosszul, de azért lassan fog annyi bevételt termelni, mint mondjuk egy TV-nek eladott jog.

A másik a nemzetközi piactérre eladott jogok díjai: itt jön ki az óriási különbség, például a Premier League még a hazai jogokat sem sokkal drágábban értékesíti, mint Spanyolország, Olaszország vagy Németország. A Premier League négyszer-ötször több pénzt szed be közvetítési jogokért, mint bármelyik más bajnokság, ráadásul a különbség minden egyes évben emelkedik, nyílik az olló.

Az angol topbajnokságban ráadásul még ezen kívül is rengeteg a potenciál, amely a további díjemelkedéseket fogja hozni. Ez megvan a többi bajnokságban is, csak épp a PL-nek több évtized előnye van: egyszerűen azért, mert ők 20 éve, sőt igazából több mint 30 éve invesztálnak abba, hogy kifelé ez egy egységes brand legyen, amit el akarunk, jól el is tudunk adni. Mérhetetlen a különbség aközött, amit minőségben megkapnak a Premier League-től, vagy a La Ligától, a spanyol bajnokságtól a  közvetítő csatornák a „csomagban”: máshogy adják a klipeket, nagy jeleneteket, a meccseket, a statisztikákat.  

Növekedtek a meccsnapi bevételek a csapatoknál, ami a jegyárak mellett a merchandise-t, büfét, szóval a belsős piacot jellemzi és mutatja számokban. Nem ellentmondásos, hogy míg mindenhol azt olvashatjuk, hogy a fogyasztónak kevesebb a pénze, mégis mind többen járnak meccsre, és többet is költenek ott?

Kár lenne letagadni, hogy a topfoci 2025-re véglegesen luxustermékké vált, viszont mutatja azt is, hogy a luxusra is van még pénzük az embereknek, tehát akit a csapatok meg akarnak szólítani. Persze érdemes tudni, hogy nem mindenhol számít luxusnak a szezonbérlet, mármint árkategóriát tekintve: a Premier League-ben viszont pont igen. Ráadásul ha valaki úgy szurkol egy csapatnak, hogy nem is abban a városban vagy országban él, de rendszeresen „meglátogatja” a kedvenc csapatát, valóban további költségeket jelent: repülő- vagy vonatjegy, esetleg benzin, meccsjegy alkalmanként…  

Mindezt azonban pontosan tudják a topklubok is, különösen azok, akik rendszeresen szerepelnek például a Bajnokok Ligájában. Tudják, hogy a szurkoló akkor fog visszatérni és ezzel együtt a csapatra pénzt költeni, ha egy semmivel össze nem hasonlítható meccsélményt adunk neki: ezt szolgálják már maguk az új stadionok, a merchandise-élmény topszintre emelése is. A klubok azt szeretnék, hogy ne is merüljön fel kérdésként, hogy akarunk-e erre pénzt költeni: azt szeretnék, ha „gondolkodás nélkül” költenénk erre, amikor csak lehetséges.

Az kimondott cél a jövő évi, többek között az Egyesült Államokban rendezett világbajnokság kapcsán is, hogy népszerűbbé tegyék a sportágat, de az is, hogy ezen a piacon is játsszanak a szupersztárok. Az USA-ban viszont messze nem a labdarúgás az emberek kedvenc sportja: messze megelőzi az amerikai futball, a kosárlabda vagy a baseball. Profitálhat bármi a labdarúgás az amerikai vébéből? Ráadásul a FIFA és Donald Trump elnök már többször össze is különböztek, némileg feszült a hangulat.

A topfutball már sok éve a világpolitika játszótere is, nem véletlen, hogy Oroszországban és Katarban is rendeztek már világbajnokságot. Amerika most küzd azzal, hogy vegye rá a fiataljait, hogy sportoljanak: az NFL kifejezetten nehezen tudja már elintézni, a sok sérülés és más egészégügyi kockázatok miatt szinte csak ütközés nélküli focit engednek a gyerekeknek. Az NBA és a baseball sokkal könnyebben tudja becsatornázmi a gyerekeket, de a labdarúgás az a sport, amit azért a legkönnyebben lehet „játszani”. Emellett persze gazdasági megfontolások is bőven vannak: nemrégiben az Apple megvásárolta az amerikai fociliga, az MLS közvetítési jogait, ahol például Messit lehet nézni. Az amerikai focivébé jó biznisznek tűnik, segíthet abban, hogy a labdarúgás  felfelé induljon el népszerűségben.

És hogy miért jó Európának ez? Szerintem azért, mert a Premier League-en kívül nagyon érdekes megnézni a Premier League csapatainak szurkolói Amerikában nagyon komoly kis közösségeket alakítottak ki, akik közösen néznek topligás meccseket: nagyon vicces nézni ezeket a videókat, hogy összeülnek, és akkor próbálnak nem sörözni, hiszen ahhoz még korán van, mikor náluk kezdődnek a meccsek.

A nyári átigazolási szezonban minden rekord megdőlt, ha a transzferek végösszegeit nézzük: csak a Premier League csapatai több mint hárommilliárd dollárt költöttek el játékosokra, ami abszolút rekord. Hozzá kell szerinted szoknunk ahhoz, hogy egyetlen játékosért százmilliókat fizetnek ki, és ilyen rekordok dőlnek, vagy csak ez a nyár szólt arról, hogy például a Liverpool és az Arsenal ennyi pénzt költött, ezzel azonban évekre „bevásároltak”?

Szerintem egy az egyben nem lehet megmondani az egész ligára, hogy ez így alakul-e a jövőben. A Liverpool szerintem nem fog a következő években még egyszer 480 millió eurót költeni az új játékosokra, ez egy kivételes nyár volt. Azt viszont, hogy az Arsenal minden transzferidőszakban sorra veszi majd a 70, de akár 100 milliós játékosokban, simán elképzelhetőnek tartom.

A Premier League pénzügyi szabályai szerint egy három éves periódusban 105 millió fontot „veszíthet” egy klub, ennyi lehet a végső mínusz ebben az adott időszakban – az Arsenal esetében, ha menetelnek a BL-ben, és Angliában is rendre elöl végeznek, akkor nehezen képzelhető el ekkora veszteség, tehát bőven beleférnek ekkora bevásárlások. Az UEFA-nak a Financial Fair Play-je már sokkal szigorúbb, és törekvések is vannak arra, hogy a Premier League-t is rávegyék erre.

Az olló olyan szinten nyílik, hogy a Covid-időszak óta csak a Premier League jött nagyjából helyre pénzügyileg, a többi topliga még mindig abban vergődik, hogy abból valahogy kilábaljanak. Látjuk, hogy a Barcelona mekkora problémákkal küzd. Látjuk, hogy teljesen más a rendszer Spanyolországban, ott a tavalyi szezon alapján a következőre meghatározzák, mennyi pénzt lehet költeni.

Nemrégiben jelent meg magyarul is a Liverpool volt vezető adatelemzőjének, Ian Grahamnek a könyve, melyben konkrétan azt írja le, hogyan segített a most már szinte mindenhol végigsöprő „adatforradalom” megnyerni a klubnak a Premier League-t, vagy a Bajnokok Ligáját. Amikor olvastam a könyvet, feltűnő volt, hogy ez a forradalom milyen gyorsan ment végbe: még 2012-ben is voltak konkrét ellenzői az új szemléletnek. Szerinted mi az oka, hogy az adatalapú szemlélet mégis ilyen gyorsan teret nyert a topfutballban?

Ez olyannyira lassan indult be, hogy még magát Jürgen Kloppot is meg kellett győzni arról, hogy ez egyrészt a jövő, másrészt pedig értő használattal hatalmas versenyelőnyre lehet szert tenni a riválisokkal szemben. Aztán amikor lehetett látni mind az eredményeknél, mind pedig az így leigazolt játékosok esetében, hogy komoly eredményekre vezet, akkor már Klopp is meggyőzhető volt.

Szerintem az adatokkal kapcsolatban ma két trend rajzolódik ki élesebben, ebből az egyik az, hogy óriási léptékben fejlődik az adatelemzés a fociban, egyre többen foglalkoznak vele és egyre jobban fejlődnek a modellek is, egyre jobban tudják megbecsülni a jövőt. A legnagyobb és legfontosabb értéke az adatelemzésnek messze a kiválasztásban volt. Mostanra a világ összes játékosa közül választhat egy Premier League klub, de az olaszok, spanyolok, mindenki.

Egyszerűen túl sok az opció. Ezt kizárólag videóelemzőkkel nem lehet megnézni, mert nincs elég idejük arra, hogy végignézzenek mindenkit.

És ebben elképesztően sokat ért el most már az elemzés, hogy sokkal jobb a kiválasztása ezeknek a kluboknak, akik erre valóban támaszkodnak. Szerintem továbbra is van szkepticizmus az adatok felé, még a Premier League-ben is, bár az igaz, hogy most már nincs olyan Premier League-ban, ahol ne lenne adatelemző osztály, ahol ezzel ne foglalkozna valaki.

Nagyon fontos volt mindebben az amerikai tulajdonosok folyamatos érkezése a klubokhoz. Az Egyesült Államokban sok évtizedes múltja van a sportstatisztikáknak, az analitikus, elemzői szemlékletnek, és tudják azt, hogy értő hozzányúlással mi mindent lehet ebből kihozni. Csak egy eklatáns példa: a Liverpoolt az az FSG nevű konszern tulajdonolja, amely az USA-ban az egyik legrégibb és legnépszerűbb baseball-franchise, a Boston Red Sox tulajdonosa. Pontosan tudják azt, hogy mi mindent lehet az adatalapú szemléletből profitálni - ami pedig több éves előnyt is jelenthet.