Kiürülőben a gáztárolók: feszült fűtési szezon várhat a kontinensre, Magyarország is veszélyben?

Bár az Európai Unió a korábbi 90 százalékos tárolófeltöltési célt 80 százalékra csökkentette a kereslet és az árak mérséklése érdekében, a várakozásokat felülírta a szokatlanul hideg, több kontinenst is érintő tél. Ennek hatására a fogyasztás világszerte megugrott, a gáztárolók töltöttsége pedig gyorsan csökkenni kezdett. Tavasz végére az európai tárolók átlagos szintje 40 százalék alá esett, ami két éve a legrosszabb mutató.

A helyzetet tovább súlyosbítja a geopolitikai feszültség, miután az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni háborúja miatt Teherán gyakorlatilag lezárta a Hormuzi-szorost. Ezen az útvonalon halad át Katar teljes cseppfolyósítottföldgáz-exportja, amely a globális kínálat mintegy ötödét adja.

Ez a havi szinten közel 10 milliárd köbméteres kiesés óriási érvágás a piacnak, és durván megegyezik a teljes uniós tárolókapacitás tíz százalékával. Mivel Ázsiában nincsenek jelentős föld alatti gáztárolók, az ottani vevők agresszíven licitálnak a megmaradt szabad szállítmányokra, így Európának rendkívül erős versenyben kell beszereznie a téli fűtéshez szükséges energiát.

A kezdeti piaci pánik hatására a gáz tőzsdei ára meredeken emelkedett, és bár később némileg stabilizálódott, a betárolást egy komoly piaci anomália is akadályozza. A határidős gázpiacon jelenleg a közeli, nyári árak magasabbak, mint a téli szállítású gáz jegyzései, miközben normál esetben a téli fűtési szezon felára miatt ennek éppen fordítva kellene lennie. Mivel a kereskedők így nem tudják nyereségesen fedezni a betárolt gáz árkockázatát, piaci alapon túlságosan kockázatos a tárolók feltöltése. Emiatt a betárolás üteme Európa-szerte elmarad a tízéves minimumtól, így könnyen lehet, hogy ismét állami beavatkozásra lesz szükség. Németországban például kifejezetten aggasztó a helyzet mind a töltöttségi szint, mind a betárolás sebessége szempontjából.

Magyarországon a hideg tél miatt szintén többéves mélypontra esett a tárolók töltöttsége, a hazai helyzet azonban rövid távon jóval kedvezőbb az európai átlagnál. A gázellátás folyamatos, és döntően a Török Áramlat gázvezetéken keresztül érkezik, így az ország nincs rászorulva a jelenleg drága és szűkös LNG-piacra. Magyarország ráadásul kiemelkedően nagy, az éves fogyasztás 70 százalékát fedező tárolókapacitással rendelkezik. A jelenlegi ütem mellett jó eséllyel elérhető a 80–90 százalékos feltöltöttség a tél beálltáig, ám ez a relatív biztonság csak addig tart, amíg a Török Áramlatot nem éri támadás vagy működési fennakadás.

A piac jelenleg túlságosan optimistán árazza a közel-keleti konfliktus lehetséges rendezését. Egy esetleges békemegállapodás után is hosszú hetekig, sőt hónapokig tarthat a szoros aknamentesítése, a katari LNG-export felfuttatása és a tengeri szállítmányok célba érése. Elemzői becslések szerint, még ha a konfliktus gyorsan lezárulna is, Európa legfeljebb 75 százalékos – még elfogadható, de már kifejezetten feszített – tárolói töltöttséggel várhatná a telet.

Ha viszont a lezárás további hónapokig elhúzódik, a készlethelyzet kritikussá válhat. Ilyen forgatókönyv esetén a gáz ára ismét az egekbe szökhet, ami Európa-szerte gyorsan begyűrűzne a villamosenergia-árakba, megemelné az ipari termelési költségeket és felpörgetné az inflációt. A gázpiac normalizációja érdemben csak 2027-ben kezdődhet meg az új globális cseppfolyósító-kapacitások piacra lépésével, feltéve, hogy addig nem rázza meg újabb geopolitikai sokk a világgazdaságot.