6+1 tragikus tévhit sokak filléres kedvenceiről: erről mindenképp tudj, ha ilyen terméket veszel

Januártól hivatalosan is életbe lépett az új DRS (Deposit Return System) hazánkban, azaz a kötelező üvegvisszaváltó rendszer, de csak tavasszal fog teljes mértékben élesedni. A gyártóknak március végéig van idejük, hogy csak visszagyűjthető anyagokat használjanak - derült ki a február 1-i Kormányinfón.

Ha fenntarthatósági kérdésekről van szó, mindig egy nehéz terepre érkezünk: nagy kérdés, hogyan lehet a társadalmat kimozdítani egy megszokott működésből? Ehhez motivációt kell gyártani és meg kell könnyíteni a helyes magatartás intézményesülését. Szakértők szerint az anyagi ösztönzők mindig jól tudnak működni, tehát hogyha sokkal többe kerülne a csomagolás, vagy ezeknek a termékeknek az ára magasabb lenne, valószínűleg az emberek kétszer meggondolnák, hogy megvegyék-e.

Tények és tévhitek a műanyag csomagolásokról

Ugyanakkor még mindig rengeteg tévhit kering, ezzel kapcsolatban érdemes rendet tenni a fejekben. A műanyag csomagolásokkal kapcsolatos vizsgálatok rengeteg információt tártak már fel: azt tudjuk, hogy a legtöbbjüket csak egyszer használják fel, és kémiai stabilitása miatt a környezetben hosszú évekig nem bomlik le, hulladéklerakókban halmozódnak fel. A műanyagot előállító folyamatok fosszilis erőforrásokat használnak fel, szennyezik a levegőt és a vizet, és nagy mennyiségű energiát fogyasztanak.

Sokan a műanyag csomagolást adottnak tekintik, és csak az érdekli őket, hogy hogyan lehet a legegyszerűbben megszabadulni tőle, ők figyelmen kívül hagyják a nyilvánvaló alternatívákat, az egyszerű, hatékony forráscsökkentő stratégiát, mint amilyen például az újratölthető edények használata, a nagy tételben történő vásárlás, az olyan termékek kiválasztása, amelyek kevés csomagolást használnak vagy egyáltalán nem használnak csomagolást, vagy a papírt, fémet, üveget választanak.

Egyértelműnek tűnik, hogy a műanyag csomagolóanyagként való előállítása és felhasználása, valamint a piaci részesedés elvétele az újrahasznosíthatóbb és újrafelhasználhatóbb csomagolóanyagoktól környezetvédelmi szempontból rossz ötlet. Miért növekszik mégis a műanyag csomagolóanyag-üzletág? Az egyik fő ok az, hogy a műanyaggyártással és -újrafeldolgozással kapcsolatos népszerű tévhitek hozzájárulnak az iparág növekedéséhez. Ezek közül vett végig néhányat az Ecologycenter.

1. tévhit: A kukába kerülő műanyagot minden esetben újrahasznosítják

Ez nem feltétlenül van így. Sok műanyag nem újrahasznosítható, de a szelektív kukába történő elhelyezése azt a hiedelmet táplálja, hogy az alumíniumhoz és az üveghez hasonlóan a visszanyert anyagból új csomagolóanyag készül. Valójában a legtöbb kidobott háztartási műanyagból nem csomagolóanyag készül újra, hanem új, másodlagos termékek, például textil vagy műanyag fűrészáru. Ez tehát nem csökkenti a műanyag mennyiségét

2. tévhit: A szelektív szemétgyűjtés csökkenti a hulladéklerakókba kerülő műanyag mennyiségét

Ez sincs így feltétlenül. A szelektív gyűjtés bevezetése környezetbarátabbnak tünteti a műanyag csomagolásokat, így az emberek nyugodt szívvel vásárolják őket. A települési műanyaghulladék csökkentését célzó programok visszafelé sülhetnek el, ha a felhasználás gyorsabban nő, mint a gyűjtés. Továbbá, mivel a legtöbb műanyag újrafeldolgozása olyan másodlagos termékeket eredményez, amelyek maguk nem kerülnek újrahasznosításra, ez az anyag csak átmenetileg kerül ki a hulladéklerakókból.

3. tévhit: A kergetőző nyilak szimbóluma azt jelenti, hogy a műanyag edény újrahasznosítható

Minden műanyagtárolót kergetőző nyilak szimbólummal jelölnek. Egy amerikai felmérés szerint 10-ből 7 ember azt hiszi, hogy a szimbólum azt jelenti, "újrahasznosítható", sokan még azt is elhiszik, hogy a szimbólum azt jelzi, hogy a tárolóedény újrahasznosított anyagból áll. Valójában ez nincs így, a szimbólumban az egyetlen információ a nyilak belsejében lévő szám, amely a tartály gyártásához használt gyanta osztályát jelzi.

4. tévhit: A csomagológyanták kőolaj-finomítók hulladékából készülnek.

A műanyag gyanták nem megújuló természeti erőforrásokból készülnek, amelyeket számos más célra is fel lehetne használni, vagy akár meg is lehetne őrizni őket. Ezzel szemben sokan hiszik, hogy a műanyag alapanyaga egy egyébként haszontalan ipari hulladékáramból származik. Valójában azonban a legtöbb csomagoló műanyagot ugyanabból a földgázból állítják elő, amelyet az otthonokban vízmelegítésre és főzésre használnak.

5. tévhit: A műanyagok újrahasznosítói fizetnek azért, hogy a műanyagok újrahasznosíthatóságát népszerűsítsék

Az olyan óriásplakátok, amelyek azt állítják, hogy a műanyag újrahasznosítható, és arra kérik a fogyasztókat, hogy vegyenek ebben részt, azt sugallják, hogy a műanyag újrahasznosítása egy már kialakult iparág, amely türelmetlenül várja a fogyasztók részvételét. Valójában a legtöbb ilyen hirdetést a műanyaggyártók helyezik el, akiknek célja az eladás.

6. tévhit: A műanyag edények használata energiát takarít meg.

Ha az egyenletbe beleszámítjuk a műanyag gyanta szintéziséhez felhasznált energiát is, a műanyag edények gyártása pontosan ugyanannyi energiát igényel, mint az üvegedények gyártása új alapanyagokból, és sokkal többet, mint az üvegedények gyártása újrahasznosított anyagokból. Az újratölthető edények használata tehát a leginkább energiatakarékos.

A különböző csomagolóanyagokat összehasonlító energiafelhasználási tanulmányok gyakran nem veszik figyelembe a műanyag gyanta szintéziséhez szükséges nagy mennyiségű energiát. A műanyagok energia- és környezeti költségeinek nagy része rejtve marad, mivel azok a műanyaggyárban merülnek fel.

7. tévhit: A választásunk csak az újrahasznosításra vagy a pazarlásra korlátozódik

A szemétcsökkentés számos műanyagtípus esetében előnyösebb, és nem is okoz nagy nehézséget. A lehetőségek közé tartozik az újratölthető edények használata, a nagy tételben történő vásárlás, a kevés csomagolást igénylő dolgok megvásárlása, valamint az újrahasznosítható és újrahasznosított csomagolásban történő vásárlás.

A Pénzcentrum kötelező visszaváltási rendszer kutatása

A Pénzcentrum és a Debreceni Egyetem közösen végez kutatást, hogy felmérje és megvizsgálja, hogy milyen társadalmi hozzáállás jellemzi ezt az átállást. A kérdőív kérdései úgy lettek összeállítva, hogy a legtöbb aspektusból keletkezzen adat arra vonatkozóan, hogy milyen hatással lehet a lakosság mindennapjaira a visszaváltó rendszer, és hogy képet kapjunk arról, hogy milyen az alapvető társadalmi hozzáállás a kérdésben. A kérdőív teljesen anonim és önkéntes, mentes mindenféle gazdasági vagy politikai szándéktól. A kutatás eredményeiről a Pénzcentrumon megjelenő cikkekben folyamatosan beszámolunk majd. Előre is köszönjük, hogy válaszaival segíti kutatásunkat!