Erről minden magyar szülőnek tudnia kell: a gyerekek jövője a tét

 Az óvodaválasztás kérdését érdemes holisztikusan megközelíteni, ahogy Montessori is tenné – magyarázza a szakértő, hozzátéve, egy folyamatként tekintsünk az óvodaválasztásra és induljunk ki abból az alapvetésből, hogy olyan közeget, embereket és helyszínt szeretnénk találni, ami a gyermekünk és a mi elvárásainknak, igényeinknek is megfelel, hiszen három-négy éven át az életünk mindennapi részét fogja kitenni. B. Szirtes Dóra szerint a kulcs a bizalom: olyan óvodát és olyan óvodapedagógust kell találnunk, akire nyugodt szívvel rá tudjuk bízni a gyermekünket. A Montessori pedagógus szerint ebben öt plusz egy lépés tud segíteni.

1. Fogalmazzuk meg a prioritásainkat, ehhez pedig figyeljük meg a gyermekünket és írjuk össze a saját szempontjainkat!
2. Pontosan lássunk rá saját élethelyzetünkre, egyedi igényeinkre és annak megfelelően nézzünk óvodákat. Alapvetően az a legjobb, ha tudunk gyalog, kismotorral, biciklivel óvodába menni, hiszen az az ideális, ha a saját környékünkön lakó gyerekekkel járjon egy intézményben a gyermekünk, így tudunk délután együtt játszóterezni, kapcsolatot teremteni másokkal. Ha nagyon messze dolgozunk az otthonunktól, akkor érdemes mérlegelnünk, hogy mi éri meg jobban: hosszabb ideig autózni, de cserébe percek alatt ott vagyunk érte és több időt tudunk együtt tölteni.
3. Vegyük fel a kapcsolatot az intézményekkel, tájékozódjunk, tegyük fel a kérdéseinket e-mailben vagy telefonon, a nyílt napok alkalmával pedig személyesen is. A kommunikáció rendkívül sokat elárul egy óvodáról, a szülőkhöz és a gyermekekhez való hozzáállásukról.
4. Olvassuk át az óvodai nevelési programot, a nyílt napra pedig írjuk össze a saját prioritásaink alapján a kérdéseinket. Ha például tudjuk, hogy nálunk az étkezés kardinális kérdés, mert nem jó evő a gyermekünk, vagy ekörül vannak elakadásaink, akkor egészen konkrétan fogalmazzuk meg a kérdésünket. Kötelező a kóstoló? Mi a szokás az étkezésnél? Hogyan kezelnek egy nem jól evő gyereket? Addig kérdezzük, amíg nem kapjuk meg a választ arra, amire kíváncsiak vagyunk és keressük bennük azt is, hogy indivídumként kezelik-e a gyereket, vagy van egy óvodai sémájuk, amibe mindenkit belenyomnak.
5. Nézzünk körbe az intézményben! Vannak a falon plakátok, azon vannak-e gyerekmunkák? Azok mind tökéletesek és egyformák vagy vannak köztük olyan alkotások, amiket láthatóan kicsik készítettek, vagy csak a nagyok tökéletes másolatai kerülnek ki? Az öltözőszekrények minden részéhez hozzáférnek a gyerekek, vagy van, amit az óvónénik adnak? Mennyire várják el és mennyire támogatják az önállóságot? Mennyire rendezett a csoportszoba? Ha belépünk, azonnal átlátjuk, hogy hol van az étkezésnek, a szőnyeges játéknak, asztali játéknak a helye vagy minden csak dobozokba van halmozva?

+1. Hallgassunk a belső hangunkra. Ha rossz érzésünk van egy intézménnyel kapcsolatban, de esetleg még megfogalmazni sem tudjuk, hogy mi az, keressünk tovább!