Több rezsit fizetünk most, mint tíz éve?

A hazai lakossági energiaárak az elmúlt években az inflációnál jóval magasabb mértékben növekedtek, és hasonló volt a helyzet a víz- és csatorna szolgáltatás díjaival kapcsolatban is. Az árak emelkedésének a terméktől függően számos oka lehet, energiahordozótól, szolgáltatástól függően lehet beszélni a nemzetközi termékárak jelentős emelkedésről, a támogatások leépüléséről, keresztfinanszírozási elemek bekerüléséről, adott esetben hiányos hatósági felügyeletről.

A 2001 végi átlagos végfelhasználói árszinthez képest a legnagyobb emelkedést idén januárig a földgáz- és csatornaszolgáltatásnál tapasztalhattunk, mindkettő esetében az akkori árak közel háromszorosát kell téríteniük a fogyasztóknak a szolgáltatás normál egységéért. A többi rezsihez kötődő szolgáltatás tekintetében szintén jelentős drágulásról beszélhetünk, ezek egységára közel megduplázódott. Kérdés persze, hogy az inflációtól elrugaszkodott árnövekedésekkel a lakosság, a fogyasztók átlagkeresete miként volt képes tartani a lépést.

Az általunk használt nettó átlagkeresetek kapcsán fontos megjegyezni, hogy azok kizárólag a teljes munkaidőben foglalkoztatottakra vonatkoznak, vagyis nem reprezentálják a teljes hazai lakosságot, annak csupán egynegyedét teszik ki (kb. 2,6-2,7 millió embert jegyeznek a KSH kimutatásai).

A teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagkeresetének, valamint a szilárd tüzelőanyagok és a távfűtés árának emelkedése nagyjából megegyező mértékben növekedett, azonban a távhő esetében a kétszeri áfakulcs-csökkentés miatt az utolsó években jelentősen csökkent a díj mértéke. A bérek emelkedése tehát e két termék/szolgáltatás esetében fedezte a drágulást, azonban a hazai fűtési célú energiafelhasználásban különösen fontos földgáznál már esély sem mutatkozott erre. A nettó bérek megkétszereződtek a vizsgált időszaka alatt, míg a földgáz egységára 2,75-szorosára emelkedett.

A villamos energia szolgáltatás egységárának változását szintén jól lekövette a nettó átlagbér emelkedése, vagyis arányaiban az érintett csoport közel ugyanannyit fizet az áramért 2011 januárjában, mint tette azt 2001-ben. Az áram a földgázt követően a második legnagyobb súllyal következő rezsielem a lakossági kiadásokban.

Ahogy arra korábban utaltunk, a földgáz mellett a csatornaszolgáltatás díjai szálltak el a leginkább az elmúlt közel 10 év folyamán. A szennyvíz-kezelésére fordítandó összeg a KSH adatai alapján több mint háromszorosára emelkedett. A vízért fizetett díj bár szintén az inflációt jelentősen meghaladó mértékben emelkedett, akár csak imént az áramnál, nem haladta meg az átlagos nettó bérek változását.

Összességében tehát elmondható, hogy habár a rezsielemek egységdíjai jelentősen az infláció felett drágultak, azonban a nettó átlagbérek változását csupán a szennyvízkezelés és a földgáz esetében haladták meg számottevően. Itt azonban ismét fontos hangsúlyozni, hogy a most bemutatott bérváltozás csak a teljes munkaidőben foglalkoztatott mintegy 2,6 millió emberre vonatkozik, sem a részmunkaidőben dolgozókat, sem a nyugellátásban részesülőket nem foglalja magában.

A KSH által a háztartások kiadásairól készült statisztikából kiderül, hogy a lakossági költésekben belül 2003 óta folyamatosan növekedett a rezsikiadások súlya. Míg 2000 és 2003 között a háztartási kiadások 13-14%-a fordítódott a tárgyalt rezsielemekre, addig az utolsó, 2008-as adat szerint ez az arány 17%-ra emelkedett.