Hogyan bérelhetünk lakást évi 315 forintért?

Nemrégiben egy idős Devon-i házaspár Graeme (70) és Lesley (63) Shove megvásárolt egy vidéki házat, mert ott szerették volna tölteni nyugdíjas éveiket. Viszont az idős tulajdonosok (98 évesek) nem akartak elköltözni, mivel már több évtizede laktak az épületben. Ezért szerződést kötött a két házaspár, miszerint Shove-ék kifizetik a piaci árat az ingatlanért, az eredeti birtokosok pedig évi 1 fontos (315 forintos) bérleti díjért cserébe maradhatnak életük végéig, vagy amíg el nem költöznek.

Ilyesfajta "adásvételi ügylet" Magyarországon sem ritka. Két elterjedt gyakorlattal (eltartási és életjáradéki szerződéssel) találkozhatunk. Ezen esetek többnyire akkor fordulnak elő, ha az idős személy(ek) már nem tudnak gondoskodni magukról, így valakivel az ingatlanért cserében eltartási szerződést kötnek. Az életjáradéknál pedig az idős ember havonta egy meghatározott pénzösszeget kap haláláig az ingatlan tulajdonjogáért cserébe, amiből fent tudja tartani magát. De milyen szabályok is vonatkoznak a fentebb említett két szerződésre?

Az eltartási szerződés megkötésével, és annak a földhivatalhoz való benyújtásával az ingatlan tulajdonjoga azonnal átszáll az eltartóra, de úgy, hogy az ő tartási kötelezettsége is bekerül az ingatlan-nyilvántartásba. Ez biztonságot nyújt az eltartottnak, hogy amennyiben az eltartó a kötelezettségét nem, avagy hiányosan teljesíti, akkor felbontható a szerződés.

Abban az esetben, ha az eltartó átmenetileg nem tud helyt állni, állíthat maga helyett valakit, (ezt nevezzük teljesítési segédnek), azonban ebbe az eltartottnak is bele kell egyeznie. Az eltartási szerződés természetesen fel is bontható. Ha ezt az eltartott kéri, akkor az eltartó követelheti addigi költségeinek a megtérítését. 

Az eltartó is kérheti a szerződés felbontását, ha pl. megítélése szerint tovább már nem képes az eltartásra. Az eltartó halála esetén a szerződésben vállalt kötelezettség az örököseire száll át. Azok vállalhatják a további eltartást, de fel is bonthatják. Utóbbi esetén, azonban ők már nem követelhetik örökhagyójuk eltartásra fordított költségeit. 

Előfordulhat az, hogy kompromisszumként (vagy más okból) az eltartási szerződést életjáradéki szerződéssé kell alakítani, ami azt jelenti, hogy a jogosult nem ápolást kap, hanem havonta egy meghatározott összeget. 

Eltartási szerződést önkormányzati lakásban élő is köthet, ám ebben az esetben nem a tulajdonjog, hanem csupán a bérleti jog száll át a gondozóra, és szükséges az önkormányzat, mint tulajdonos engedélye is.

Viszont egy ilyen szerződésnél a kockázat mindig fent áll. Abban az esetben ha hamarabb hal meg az eltartó, mint az eltartott személy, kárba vész az addigi gondoskodás, illetve anyagi támogatás. Franciaországban volt már rá példa, hogy egy 80 éves idős hölggyel kötöttek eltartási szerződést, viszont a hölgy még 30 évig élt, és túlélte eltartóit is.